Szalay Kriszta és Nagy Bandó András áltál közzétett nyílt levelek pontosan és jól jellemzik országunk, és népünk tarthatatlan helyzetét. Színművészeink hallatják hangjukat az igazságtalansággal, az elnyomással, és a népbutítással szemben.

Szalay Kriszta – többek között - így ír, Orbán Viktorhoz címzett nyílt levelében:

„Tudja kedves Viktor életemben nem szorongtam még úgy, mint decemberben. Minden sejtemben remegtem, s én is csak a lehúzó dolgokról beszéltem, azokról az intézkedéseikről, melyek végleg kihúzzák a magyar emberek többsége alól a talajt. Már nem is a szőnyeget. Azt már ’89 óta húzgálják, s a nyugati márkás autókat, s mikrohullámúkat kapkodva a magyarok, alaposan megvezetődtek. Nem vették észre, hogy hová vezet, ha munkahelyeiket megszüntetik, ha tönkre teszik az ipari termelést, a mezőgazdaságot. Ez a nép hagyta, hogy szétrabolják az országot a politikába betévedt, aztán megtévedt emberek, s a privatizálásban meggazdagodott vállalkozók. ..

… A kistérségeket fel kell húzni, az embereknek megélhetési lehetőségeket adni, segíteni őket. Ebben az összefonódó politikai-vállalkozói rendszerben, Ön tudna lépni. Meg kell állítani, hogy ne a különböző gazdasági és politikai lobbik érdekei érvényesüljenek, figyelembe kell venni a nép érdekeit, s közösen kitalálni, hogyan lehet munka-illetve megélhetési lehetőségeket teremteni. Minden eddigi pártban szereplőknek magukba kéne nézni, önkritikát kéne gyakorolni. Még ebben az elfajzott helyzetben is hiszek az összefogásban!

Tudom, aki a kondér körül volt eddig, mind tele rakta bendőjét, sőt, még jóval többet raktározott el, mint amit felélni még a gyermekei sem képesek. Önhöz fordulok, mert Ön van abban a helyzetben, hogy ennek az összefogásnak a feltételeit biztosítsa.

Elképzelésem szerint össze kell hozni egy PÁRTSEMLEGES Szakmai Kerekasztalt, ahol gondolkozó szakemberek, érző vállalkozók felvállalnák egy-egy térség munkahelyteremtését. Az ország egyik leggazdagabb embere nyilatkozta minap, azt sem tudja, mije van. Hát tegyen be, illetve, tegye vissza a közösbe! Azért tartunk itt, mert a különböző érdekek széthúzták, szétszabdalták úgy morálisan, mint fizikálisan, gazdaságilag ezt az országot.

Azon már persze kár keseregni, mit hagytunk együtt tönkre tenni, előre kell nézni, s helyre hozni, amit még lehet. …

… Önök bizalmat kaptak, s ezáltal megbízotti állást, fizetést a néptől, az államkasszából. Önök eszerint a nép beosztottjai. Szerintem ezt nagyon helyre kéne tenni a fejekben, a képviselők, az összes közigazgatási vezető és persze a magyar nép fejében! Ezen kívül pedig egyrészt törvénykezéssel kéne elrendelni, hogy aki visszaél a választók bizalmával, visszahívható legyen a megbízatásból. Másrészt, konkrét törvénykezéssel maximalizálni kéne a Parlamentben dolgozó képviselők fizetését, s mindenféle juttatását. Ezek a fizetések mind az ország kasszáját kurtítják. S nem is ez a fő baj. Hanem a magas fizetések által gőgössé válnak az odakerült emberek. Elfelejtik, miért vannak ott.

Nem azok akarnak, s kerülnek az ország ügyeit intéző helyekre, akiknek a nép a fontos. …”

Nagy Bandó András is nyílt levélben reagált a színművésznő miniszterelnökhöz címzett nyílt levelére, annak kiegészítéseként, Lázár Jánoshoz címezve szavait:

„Kriszta, kedves, persze, szép és érzékletes, amit írtál, de hidd el, ezen már régen túl vagyunk. Ezeknek ez már smafu. Semmi. Mosolyognak a szavaidon, mint a vadalma. Ezekkel kerekasztalhoz ülni? Jaj, Kriszta, minek kerek asztal egy pökhendi kiskirálynak? Trónt akar ő, nem baráti egyezkedést. …

... „Növeli, ki elfödi a bajt”

Ennyi is elég lenne neked, Lázár János, bár lehet, ezt olvasva csak annyit vetnél oda, hogy téged, a 30-40-es generáció oszlopos (osz’ lop is) tagját ne akarjon megrendszabályozni egy elszánt veterán. …

… Van itt egy „helyzet” (nem nemzetközi, de fokozódik), mely szerint a féktelen dőzsölés (itt sincsenek fékek, sem ellensúlyok, tudod, mikről beszélek), fölütötte fejét a kivagyiság, és ebben te is megmutattad oroszlánkörmeid, oroszláncsuklódat (luxuskaróráddal együtt), a gyerekeid nevére vásárolt, 60 milliót érő budai lakással (istenem, ha annak idején az én anyám is kiárult volna ennyit hétvégeken a tojásokból, hol tartanék én, a gyerekeimről nem is beszélve). …

… Tudod, Lázár János, nem csupán a korrupciós vádak miatt nem engedhetitek (engedhetnétek) meg magatoknak, amit megengedtek. Azért sem, legfőképp azért nem, mert annyi pénzetek semmiképp sem lehet(ne), amennyit lazán elköltötök, mindegy, ki mire, a lényeg, hogy nagyvonalúan, gondtalanul, fölényesen és arcpirítóan gátlástalanul. Az elköltés persze csak az egyik dolog, de ott a másik is: az orbáni disznótelepet működtető Mészáros Lőrinc (világpolgár, nagymenő, vállalkozók gyöngye) simán kifelejtett egy egymilliárdos osztalékot a vagyonnyilatkozatából. A miniszterelnök (bár tökön rúgással is büntethette volna) simán elnéz e fölött, a Vida vezette NAV szarik rá, idejük sincs foglalkozni vele, mert az összes munkatársuk kisnyugdíjas kofákat csesztet húszforintos nyugtaadás miatt az ország megannyi piacán. …

… Fenyegetsz, Lázár János? Nyilvánosan és galád mód? Megfenyegeted azt, aki ki meri mondani azt, hogy nem ért egyet azzal, amit voltatok szívesek megtenni? Tudod, mi van e fenyegetés mögött? Az, hogy ti ezentúl, azaz továbbra is szeretnétek ellenőrizhetetlen milliókhoz (milliárdokhoz) jutni, mert ehhez jogotok van, hiszen kétharmadnak látszó kisebbséggel építitek a demokratikus álarc mögé bujtatott diktatúrát. Az, hogy ne légy már hülye, Pokorni, még te is le akarsz leplezni bennünket, nem elég nekünk a folyton rajtunk csüngő ellenzék? Hát mért nem hagyod, hogy tovább harácsoljunk? Mért fáj az neked, hogy a gyerekeink budai luxuslakáshoz jutnak? Mért fáj az neked, hogy amikor nagyobbacskák lesznek, milliós költségű külföldi iskolákban taníttatjuk őket? Mért fáj az neked, hogy százezreket érő táskákkal sétálunk? Mért fáj az neked, hogy kétmilliós utazási és szállodaköltséget számoltam el londoni utam során? (Egyébként visszafizettem, bár a túrót fizettem volna vissza, ha nem kapnak rajta).

Szaporíthatnám még a szót, Lázár János, de nem teszem, elég legyen ennyi ahhoz, hogy szégyelld el magad. (nem fogod, persze, annál jobban fut a szekered…) Már csak egy valamit a végére: a Magyarország jobban teljesít-be nem férne bele, hogy ti is jobban teljesítetek? Nem férne bele, hogy eszetekbe jusson mondjuk Széchenyi, esetleg a nála is sokkalta többet adományozó Sina Simon? Olvasd csak el Nyáry Krisztián könyvét, az Igazi hősöket, egy életen át fogsz szégyenkezni, elvtársaiddal együtt! Nem tudom, érted-e, miről beszélek? Elmagyarázom. Nem az a bajom, vagyis nem csupán az a bajom veletek, hogy saját zsebre dolgoztok, az sem, hogy a saját pénzeden vadászol-e vagy se. Tulajdonképpen az se nagyon, hogy a többiek saját(nak mondott) millióikból mit vettek, azokat mire költötték. Inkább az, hogy egyetlen petákot sem költöttetek olyasfélére, mint a hajdaniak, mondjuk a Lánc-hídra, vagy a Magyar Tudományos Akadémiára. Ti csak kivesztek, saját zsebre, hol a trafikok nemzetiesítéséből, hol a földekből, hol a stadionokból, meg ki tudja még mikből. Elődeitek a völgyhídból, meg a domboldalba fúrt alagutakból, de hát mégsem kéne azokat tekintenetek példaképeknek, akik ellen háborúztok. Szóval elvenni már tudtok, zsebre vágni hasonlóképpen, de az adakozás még nem az erősségetek. Az ország szétlopva, az elvtársaitok zsebei kitömve, a sajátotok már rég szétszakadt a tömés mentén, és egyszer sem hallottam valami jeles jótéteményetekről.

Sajna van ennek egy fájdalmas következménye: tovább fogy a magyar… Nem, nem a szülések csökkenése miatt: inkább, mert egyre több embert zavar, hogy az ország jól teljesít, és nem tudnak részt venni benne. Magyarán: vagy nincs munkájuk, vagy elintézitek, hogy ne legyen. Ahogy föntebb írtam: megöltétek a bátyámat… Ugye, nem hagyjátok az út szélén?…”

E két levél, teljes terjedelmében az Internetfigyelő oldalán elolvasható.

Országunk, népünk nagy bajban van, mert ilyenek a vezetői. Nem véletlenek azok a politológiai jóslatok, melyek a 2015-ös évet a tüntetések évének nyilvánítják, már január elején. A nép, úgy látszik, elkezdett ébredezni. A nép kinyitotta a szemét. A nép utolsó bőrét, politikai vezetőink, „jog”alkotóink már lenyúzták.

Petőfi azt mondta hajdanán: „Még kér a nép. Most adjatok neki.”

Mert: „Bár felül a gálya, s alul a víznek árja – azért a víz az úr. …”

Kedves politikusaink! Ezeket a sorokat nem szabad, mert nem illik elfelejteni.

Doody