Ma már közismert tény, hogy a gyermekeket pontosan azok a hivatalok veszélyeztetik leginkább, akiknek a feladata a gyermekek legfőbb védelme volna. Gyámhivatalok, rendőrség, bíróság. Ennek nagyon egyszerű oka van: a közigazgatásban dúló korrupció.

A gyermekek védelmével foglalkozó hivatalok munkatársai bőven alul vannak fizetve, ily módon kapva kapnak minden lehetőség után, ami az államtól kapott szánalmas fizetésüket kiegészítheti. Kapva kapnak nemcsak a pénzadomány, hanem a felajánlott pozíció után is. Mint ahogyan kapva kapnak azért is, hogy megtarthassák állásukat.

Érthető.

A közigazgatásban, így a gyermekvédelemben is családos emberek dolgoznak, a gyermekeiket nekik is etetniük kell, és a fizetés nem elég. Nem elég arra sem, hogy a rezsit maradéktalanul ki tudják belőle fizetni.

Igen ám, de ez az alulfizetettség indok lehet arra, hogy a tőlük segítséget kérőktől megtagadják az utolsó szalmaszálat? Indok lehet arra, hogy mások gyermekeit veszélyben hagyják és/vagy veszélybe taszítsák? Aligha. Mégis ezt teszik akkor, amikor a bántalmazó, abuzáló fél által kínált előnyt elfogadva becsukják szemüket, és homokba dugják a fejüket. Látva a gyermekéért küzdő szülő szenvedését, még tetőzik is azzal, hogy undorító módon reagálják le az aggódó szülő kéréseit. Ez is érthető. Nehezen tudnak a szemébe nézni annak, akit, közvetetten ők kínoznak. Éveken át. Folyamatosan. Szünet nélkül.

Bár, ennek nemcsak a korrupció az oka, hanem a szakmai hozzá nem értés is. Szakmai hozzá nem értés pedig minden esetben a korrupció útján valósul meg, lévén pozícióba a személyi kapcsolatai révén kerül az, aki szakmailag egyébként teljes mértékig alkalmatlan a feladatára. A személyi kapcsolatok ki- és felhasználása egyébként a korrupció megvalósulásának törvényben meghatározott egyik feltétele.

A Tabunyitogatón jelent meg a történet, amelyben egy, az apja által bántalmazott és molesztált kisfiú édesanyja panaszolja el keserves harcának történetét, mert a látleletek ellenére a bíróság a bántalmazott kisfiút az apának ítélte. A történetből előtűnik: az apa befolyása nemcsak az oktatási intézményre, és a gyámhivatalra, de a bíróságra és rendőrségre is kiterjed.

A történetet olvasva elgondolkodik az ember: hogyan lehetséges az, hogy sem a gyámhivatalok, sem a bíróság nem tudja értelmezni az orvosi szakvéleményt, amely kimondja: a kisfiú fenekén található sérülések valószínűsíthetően szexuális abúzusból származnak? Elhiszem, hogy a bírónak nincs orvosi diplomája, de ez az orvosi megállapítás félreérthetetlen. A bírónak mégis sikerül félreértenie, illetve meg nem értenie, hiszen más indoka nem lehet arra, hogy az orvosi szakvélemény ellenére az apához helyezi a gyermeket.

Az is érthetetlen, hogyan fordulhat elő, hogy egy rendőrségi nyomozás kiderítheti, hogy az apa veszélyezteti a gyermeket, de nem vonja be a gyámhivatalt, és nem kéri a gyermek azonnali kiemelését az apától.

Szintén érthetetlen a gyámhivatal azon hozzáállása, hogy nem látja azt, amit mindenki más: a kisfiú erősen elhanyagolt, és koszos ruhákban jár. Az anya hiába küzd, hiába harcol, hiába próbálja felhívni a figyelmet arra: a gyermekem bajban van. A gyermekem a lehető legnagyobb bajban van! …

Egyre több szülő áll ki, és mondja el, mi történik gyermekükkel a gyermekvédelemben dúló korrupció mellékhatásaként. Ami a gyermek életére maradandóan rányomja a bélyegét. Hogyan biztosítja a korrupció érvényesülésének nyílegyenes útját a jogalkotó, a gyermekek kárára?

Most már az ombudsman nem hajlandó bevonódni az első fokú gyámügyi eljárásokba, hiszen a törvény ezt írja elő neki. A bírósági- és rendőrségi eljárásokba pedig, ha akarna, sem tudna bevonódni, mert ezt törvény tiltja meg neki. Hogyan lehetséges az, hogy bár gyermekek az áldozatok, de a jogalkotó még most sem figyel rájuk? Hiszen azzal, hogy biztosítja a korrupció jelenlétét ezekben az eljárásokban, távol tartva onnan az ombudsmant, ily módon a törvényesség látszatát is kerülve ezekben az eljárásokban, megöli a rá bízott gyermekeket.

Az állam megöli a gyermekeket a korrupció közigazgatásban való engedélyezésével. Kemény kijelentés, de igaz. Hogyan valósítja ezt meg maga a jogalkotó? Amíg a bántalmazó által megkent, állam által alulfizetett közigazgatásbeli dolgozók becsukják a szemeiket, addig a gyermek testi- és lelki fájdalmakat kell, hogy elszenvedjen. Ha túléli, akkor is marandó károsodásokkal lépi át a felnőttkort. Ha túléli. Ha nem éheztetik agyon, ha nem verik agyon, ha …. És lehetne sorolni.

Arra viszont nincsenek szavak, ha egy kisfiút évek hosszú során át szexuálisan zaklathat a saját apja, mert a bíróság az orvosi szakvélemény ellenére az apához helyezte. Kérdés: vajon a bíró is pedofil volt? Hiszen valami oknál fogva nagyon erősen az apa mögé sorakozott, nagyon megértő volt vele, az elhelyezésről szóló döntésében. Ha pedig nem volt pedofil a bíró, akkor milyen indok maradt még a kisfiú életét megkeserítő döntésére? Egyértelmű: korrupció.

Az a korrupció, amit minden fórumon tagad az Országos Bírói Hivatal. Hiszen nem nagyon akarják az üvegzseb törvényt a bíróságokra is kiterjeszteni.

Na, ugyan miért?

A történet, ami egy firkászt is kiboríthat, itt olvasható.

Egy rövid részlet: „A gyerek közben minden egyes alkalommal elmondta és mondja a mai napig is, hogy az apja bántja, de már nem ott lent, hanem üti kézzel, néha rúg is, azért vannak a sérülései a kis testén. Tényleg tele van a mai napig kék-zöld foltokkal az egész teste, sérülések az arcán, amik nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak. Lehet mondani egy kisgyerekre, hogy csetlik – botlik, de 5 és fél évig mellettem (amíg neveltem) egyszer sem esett el és soha nem keletkeztek ilyen foltok. ….”

D.