HA jól látom: minél több bank van jelen Magyarországon, a belföldi fizetésekhez (nem közvetlen a hitelekhez, hanem a bankközi fizetésekhez) annál több megtakarítási pénzre van szüksége.

Ehhez adjátok Surányi és Bokros és mások örök rigmusát, hogy a megtakarításon túlköltekezett az ország a hitelezéseiben.

Surányi a riportot azzal kezdi, hogy ez volt az egyik oka még a devizahitelezési válságnak is!?

És itt dőlnek a csontvázak, Surányi a költségvetési hiányt is a megtakarításokon túllépő hitelezéssel magyarázza. Tehát elfedi a devizahitelezés esetleges pénzrendszeri szabályozási működésből következő kormányzati megfontolásait! Tehát hamis érveléssel takarva továbbra is mindenki sötétben tapogatózhat, hogy mit is fizettetnek vele – mert nem a betétesek vagy különösen nem a CHF tulajdonosok jövedelmét, az biztos.

Nem értem, hogy a költségvetés és a magánhitelek igénylői miért feltétlen konkurensei egymásnak, amit Surányi mond. Legfeljebb azt lehet mondani, nehogy infláció legyen és a kormányzat szabadon költekezhessen, akkor már a legkevésbé védtelen lakossági fogyasztói hitelesekre kell ráterhelni a ki tudja milyen költésegeket (amikről egyet lehet tudni, nem a megtakarítási befektetések költsége-haszna lett volna).

A pénzteremtő hitel akkor nem inflál, ha

· a kormány produktív infrastruktúrára költ (és nem pénzkicsatornázónak kezeli az útépítést és társait)

· a pénzteremtő hitelek főleg vállalkozásokhoz kötődnek (és a vállalkozásoknak inkább adtak kimenekülési lehetőséget ha jól tudom)

· és nem adnak pénzteremtő hitelt presztizs-költekezésre

- a fogyasztói devizahitelesekkel szembeni érvelésekben ezek a szempontok felmerülnek (miért nem mérlegeltek felelősebben, luxusautót alaptalanul vásárolni, luxus utak finanszírozása, jövedelmi forrás felől alaptalan hitelvállalás, stb-stb)

- csakhogy el az elvi megközelítés alaptalan, mert más a valóság.

§  A valóság az, hogy a bankok szorult és a fogyasztó ügyfelek számára nem érthető okból és rajtuk kívülálló okból kerültek bajba (ha bajba kerültek).

§  A valóság az, hogy makrogazdasági okból (hibából) szinte menekül a lakosság és akik dacosan helyben akarnak boldogulni, azok egy részét ejtették a devizahiteles csapdába

§  A valóság az, hogy a lakosság alulfinanszírozott nagy hányadában (az átlaggal való statisztikai bűvészkedés a felső 10-20 % gigantikus vagyonát, jövedelmét keveri a nyomor szélén állókéval).

§  A valóság az, hogy sokan produktív célra kényszerültek fogyasztóként devizahitelnek nevezett hitelt felvenni tanulási, lakásvásárlási, vállalkozásindítási stb célra.

§  És az is valóság, hogy van a lakosságnak egy olyan hányada a legkülönfélébb jövedelmű rétegeiben, akik tényleg felelőtlenül, szerencsejáték módjára intézik pénzügyeiket – de velük szemben sem lehet a devizahiteles banki kartell csalásait alkalmazni

· …. De ha a magán életvezetést teszi hatékonnyá a fogyasztói hitel (és nem pazarlóvá), oktatás, lakhatás, orvoslás stb, akkor szintén nem inflál – hanem talán még deflál is, hiszen kormányzati, közösségi infrastruktúrális költségeket kímélhet.

Surányi az alábbi interjúban már arról beszél, hogy a magánszektornak nincsen bizalma a gazdaságpolitika és a bankrendszer irányában, amely már lényeges akadályozó tényezője az ország gazdaságpolitikai nehézségének. Már nem a megtakarítási betétek hiányáról, alacsony szintjéről beszél, ami miatt nem lehet Ft-hitel adni, hanem hogy már senkinek nem kell a hitel gazdaságilag produktív célra sem…..

Majd visszakeveredik olyan vizekre, hogy a betéteket és hiteleket szembe állítja egymással. Holott a megtakarítási betétek (és más megtakarítások) nem a hitelekkel állítandók szembe, hanem a bankközi ügyletek jegybankpénz igényével!

Képletesen olyan logikai hiba a hitelek és megtakarítási betétek szembeállítása, mintha emeletes háznál a bejáratot a harmadik emeleten építenék ki az utcára nyílóan (és aki be akar menni, az hozzon magával emelőgépet, vagy mászókötelet). Tehát a megtakarítási betétek a bankrendszer belső banküzeméhez szükséges adalékot jelentenek, teljesen függetlenül a hitelállománytól. Még a jegybanki tartalékkal sem igen hozható összefüggésbe, amikor 0-1% körüli a jegybanki tartalék előírt mérete.

Ha egyetlen egy kereskedelmi bank lenne, akkor semmi (azaz 0 Ft) lenne a bankrendszer megtakarítási pénzigénye (azaz kizárólag a kallódó pénzeknek nyújtott parkolási funkciója lenne a célja a magánuzsora és egyéb ellenőrizhetetlen tartalékolási módok helyett).

De a sokbankos rendszer úgy van kialakítva, hogy minél több bank van jelen Magyarországon, a belföldi fizetésekhez (nem közvetlen a hitelekhez, hanem a bankközi fizetésekhez) annál több megtakarítási pénzre van szüksége.

Abszolút csak bankrendszer szerkezeti sajátság függvénye, hogy mennyi megtakarítási betétre van szüksége a zavartalan működéshez (ha nincsenek pénzteremtő hitelek, akkor kisebb a bankközi fizetési forgalom is – és közvetve akkor tényleg kevesebb a bankrendszer megtakarítási pénz igénye (de ez egy igen közvetett és esetleges, a banki működés szabályozásában kialakított, a kialakításkor célszerűnek tartott vagy akár át nem gondolt összefüggés) - a bankpiaci sokszereplőség ára (nem feltétlen ára, hanem a kialakított szabályok következtében fellépő ára).

FÁ