Egy politikai válságjelenség, amikor tényeket hazudnak le az égről törvényeknek és magas hivatalok döntésének álcázva, és valótlan azaz ellenőrizhetetlen tényekkel takarják el szemünk elől a lényegében tiltottá tett (?!) valódi tényeket.

Az utolsó két és félezer év arról szólt az emberiség történetében, hogy ilyet nem lehet csinálni, mert ez butaság. A társadalmat nem szervezi, nem élteti, hanem bomlasztja, erodálja, értelmetlenül károsítja, fölösleges szenvedést okoz.

Szókratész méregpoharát pont az ilyen visszaélések, romboló önkényes viselkedések ellen itta ki. Hozzá kötjük azt, hogy idea szinten, „támadhatatlan” alapelvként hivatkozott arra, hogy létezik hamis döntés, amit nem szabad meghozni. Platón aztán sokat beszélt az ideákról. Modern korunkban az ideák nem vesztek ki, a matematika lényegében az ideák egyik műfaját példázza (a magas kúria legközelebb a szorzótáblát fogja átírni azzal a megjegyzéssel, hogy az előírt marhaság ellenőrzése „lehetetlen és egyben szükségtelen”?). A korunkban gyakorlatilag hivatkozott jogelv elvileg még azt mondja, hogy a szerződés, a jogszabály nem irányulhat lehetetlenségre (valótlanságra) – hacsak nem pusztán deklaratív, például egy ünnep megjelölése.

Az olyan megfogalmazás, hogy egy jogegységi határozat leszögezi, hogy úgy van egy kölcsöntípus mögött deviza, hogy azt senki sem nézheti meg (tehát titkos!?), azaz mert ez a kijelentés megszületett, annak igazságtartalma ellenőrizhetetlen és onnan tényként kell kezelni, tehát hogy egy hivatal határozata tény-teremtő, tény-pótló, amelynek ellenőrzésére onnantól kezdve illetéktelenné válik az igazságszolgáltatás, sőt abból kiindulva törvényeket lehet-kell hoznia az országgyűlésnek …. Nos ez sajnos ismerős a XX. századból, mert ez volt az osztályszempontú jogszolgáltatás, ahol az osztály érdeknek minősített szempont formálisan is mindent felülírhatott, és nem volt lehetőség törvényi kontrollra, jogorvoslatra.

Tehát mégis itt vagyunk a szovjet megszállás gondolati kulisszái között (amikor már Szovjetúnió sincsen, csak a szovjet emlékműhöz ragaszkodik államunk figyelmeztetőleg, nehogy kutakodjunk, volt-e ott deviza, vagy csak játszásiból tekergetik a nyakunkon az árfolyamindexálásos prést?). Tehát a kúria határozata a tények fölött állna? A törvényhozás fölött? A törvényesség fölött? És akinek esze van, az régről ismert módon öncenzúráz, azaz befogja a száját, mert ha a kúria megint hoz valami hülye határozatot, akkor majd a levegőt fogják elzárni előlünk, ha bármire vissza kérdezünk? Netán az államosított oktatásban kiveszik az oktatási módszerek közül a visszakérdezés lehetőségét? A gyerekek zombizálódjanak? Ez egy teljes képtelenség, rémálom. Ez csak tévedés lehet. Fel kellene hívni rá a figyelmet.

Modern korunkban is a lehető legáltalánosabban véve az induktív érvelés logikája arról szól, hogy a tényekről szólva, a tényekre hivatkozva egyetlen cáfoló tény is minden korábbi, tényekre támaszkodó teóriát fölül ír (tehát nem a deduktívakat, nem ideákra alapozókat, mint a matematika, erkölcs stb).

A jogrendszernek Európában (abban a bizonyos két és félezer éves szellemi úton kialakult Európában) az alfája és omegája, hogy csak az elvileg is végrehajtható szerződések és jogszabályok vehetők tekintetbe, alkalmazhatók, csak azoknak van értelmük – különben semmisek, érvénytelenek, illetve tulajdonképpen létre sem jöhettek mint tényleges joghatásra alkalmas szereződések és jogszabályok.

Miféle állapotok vannak a devizahitelek hatósági, igazságszolgáltatási kezelésében, ha ezeket az alapösszefüggéseket egy laikus fogyasztónak kell felemlegetnie?

FÁ

Kiegészítés:

MNB álláspontja

PJE határozat a joghatásokról