Sokan úgy vélik, hogy a szegény emberek rászolgálnak a szegénységükre, mert lusták. Mint John Boehner kongresszusi elnök (speaker) mondta, a szegények úgy hiszik, hogy „Nekem valójában nem kell dolgoznom. Én igazán nem akarom ezt csinálni. Azt hiszem, inkább csak elüldögélek itt.”

A valóságban, az ország szegényeinek nagy és növekvő része teljes időben dolgozik – néha hatvan vagy több órát hetente – mégsem keres eleget ahhoz, hogy magát és családját kiemelje a nyomorból.

Azt is hiszik általában, különösen republikánusok körében, hogy a gazdagok rászolgálnak a vagyonukra, mert másoknál keményebben dolgoznak. Valójában, a szuper-gazdagok nagy és növekvő része soha meg sem izzadt. A vagyonukat kapták.

Ennek a két csoportnak – a dolgozó szegényeknek és a nem-dolgozó gazdagoknak – a növekedése viszonylag új. Mindkettő szemben áll a gyökeres amerikai feltevéssel, hogy az embereket érdemük szerint fizetik és a munkát igazságosan jutalmazzák.

Miért növekszik ez a két csoport?

A dolgozó szegények sorai azért nőnek, mert az inflációra korrigált bérek az alsó kategóriában csökkennek. Növekvő számú amerikainak gyengén fizető állása van a kiskereskedelemben, éttermekben, szállodákban, kórházakban, gyermekgondozásban, idősgondozásban és más személyi szolgáltatásban, miközben az alsó ötöd rész fizetése közel esik a minimálbérhez.

Ugyanakkor, a szövetségi minimálbér reálértéke ma kisebb, mint volt egy negyed századdal ezelőtt. Ezen kívül, a köztámogatásban részesülők legtöbbjének most dolgoznia kell a jogosultsághoz.

Bill Clinton szociálpolitikai reformja 1996-ban kilökte a szegényeket a segélyezésből a munkába. E mellett, a bérjövedelmi adóhitel (Earned Income Tax Credit), egy bértámogatás, az ország legnagyobb nyomorellenes programjaként jelent meg. Itt is előfeltétel az állás megléte.

Az új munkakövetelmények nem csökkentették a nyomorgó amerikaiak számát vagy arányát. Csak áttolták a szegényeket a munkanélküliség és a nyomor helyzetéből a munka és a nyomor helyzetébe. Míg a nyomor csökkent a szociális reform korai éveiben, amikor a gazdaság virágzott és sok volt az állás, 2000-ben nőni kezdett. 2012-re meghaladta 1996 szintjét, amikor a segélyezés megszűnt. Ugyanakkor, a nem-dolgozó gazdagok sorai felduzzadtak. Amerika legendás "self-made"¹férfiait és nőit gyorsan a gazdag örökösök váltják fel.

Ma a tíz leggazdagabb amerikai közül hat kiemelkedő vagyonok örököse. Egyedül a Walmart örökösöknek nagyobb a vagyona, mint az amerikaiak alsó 40 százalékának együttvéve.

Az utolsó három évtizedben hatalmasan meggazdagodott amerikaiak most buzgón viszik át a vagyonukat a gyermekeikhez és unokáikhoz. Az ország a történelem legnagyobb, nemzedékek közti vagyon-transzferének a csúcsán van. A bostoni egyetemi gazdagság és jótékonyság központ (Boston College Center on Wealth and Philanthropy) egy tanulmánya szerint 2007 és 2061 között várhatóan 59 billió USD-t adnak át örökösöknek.

Mint a francia közgazdász, Thomas Piketty emlékeztet rá, ez az a fajta dinasztikus vagyon, mint amilyen az európai arisztokráciát tartotta működésben évszázadokon át. Ez a jövedelem fő forrásává válóban van egy új amerikai arisztokrácia számára. Az adótörvény ösztönzi mindezt azzal, hogy kedvez a nem megkeresett bevételnek a megkeresettel szemben. A legmagasabb adó, amelyet az amerikai gazdagok a tőkenyereségeik – a nem-dolgozó gazdagok bevételeinek a fő forrása – után fizetnek, az 1980-as évek végének 33 százalékáról mára 20 százalékra esett, ami lényegesen alatta van a közönséges jövedelmek felső adószázalékának (36,9).

Ha a tőkevagyonok tulajdonosai, amelyek értéke az életük során növekszik, megtartják ezeket a halálukig, az örököseik zéró tőkenyereségi adót fizetnek utánuk. Az ilyen „nem realizált” nyereségek most a 100 millió USD-nál értékesebb birtokok vagyonértékének több mint a felét teszik ki. Ugyanakkor, az ingatlanadót csökkentették. George W. Bush elnöksége előtt ez a házaspáronként 2 millió USD feletti vagyontárgyakra 55 százalékos volt. Most ez csak házaspáronkénti 10680000 USD felett lép be, 40 százalékos mértékkel.

Tavaly minden 1000 birtokból csak 1,4 fizetett egyáltalán ingatlanadót, és a tényleges fizetett adó csak 17 százalékos volt.

A Kongresszust most ellenőrző republikánusok még tovább akarnak menni. A múlt pénteken a Szenátus 54-46 arányban megszavazott egy nem kötelező határozatot az ingatlanadó teljes eltörléséről. A héten korábban a Ház módok és eszközök (Ways and Means) bizottsága is a törlésre szavazott. A Ház várhatóan a következő hetekben fog szavazni.

A pénzéért semmi egyebet nem tévő, mint a vagyonkezelő tanácsadóinak telefonáló egész nemzedék kísértete nem különösebben vonzó. Ez egyre nagyobb felelősséggel jár a nemzet vagyona lényeges részének olyan emberek kezébe adásáért, akik sosem dolgoztak.

Veszélyezteti a demokráciánkat is, mivel a dinasztikus vagyon elkerülhetetlenül és mindig politikai befolyást és hatalmat halmoz fel.

Fontoljuk meg a dolgozó szegények és a nem-dolgozó gazdagok sokasodását, és a meritokratikus ideál, amellyel Amerika növekvő egyenlőtlenségét gyakran indokolják, nem állja meg a helyét.

Ez a növekvő egyenlőtlenség – együtt az olyan emberek növekvő számával, akik teljes időben dolgoznak, de mégis nyomorognak és másokéval, akik sosem dolgoztak és mesésen gazdagok – aláássa az amerikai kapitalizmus erkölcsi alapjait.

Robert Reich kancellári professzor, Kaliforniai Egyetem, Berkeley

(Ford. Szende Gy.)

Forrás: Transform.hu