Még el sem ült a felháborodás, amelyet a  Ploieşti-i bíróság döntése keltett a  székely értelmiség képzését megalapozó sepsiszentgyörgyi Székely Mikó Kollégium "államosításával".

A marosvásárhelyi Orvosi- és Gyógyszerészeti Egyetemen történtek nyílt támadást jelentenek a magyar értelmiségképzés ellen, éppen a társadalmi vonatkozásait tekintve is az egyik legérzékenyebb területen, az orvos és gyógyszerészképzés területén. Az önálló magyar tagozat létrehozásának megtagadása a törvény előírta lehetőségek ellenére, és főleg a folyamatos magyar képzés megakadályozása párosulva a román nyelv primátusának az erőltetésével, semmibe véve az egyetem eredeti jellegét és hagyományait, egyértelműen jelzik a beolvasztási szándékot.

Nem kétséges, hogy a román állam végső célja a marosvásárhelyi magyar nyelvű gyógyszerészeti oktatás felszámolása.

A második világháború végén és a párizsi békét megelőzően a magyar nyelvű egyetemi oktatás a királyi dekrétummal létrehozott kolozsvári - később - Bolyairól elnevezett egyetemen folytatódott. Később többek között ¦ de nem csak ¦ helyszűke miatt, a magyar nyelvű orvosi oktatás, majd 1948-tól a magyar nyelvű gyógyszerész képzés átkerült Marosvásárhelyre. Az eredetileg "intézet", később pedig egyetem néven folyó magas szintű orvos- és gyógyszerész-képzés eredetileg színmagyar volt.

A magyar nyelvű egyetemi oktatás fokozatos elsorvasztása eredményeként (ld. a kolozsvári Bolyai Egyetem egyesítése a Babeş román nyelvű egyetemmel) megkezdődött a román tagozatok beindítása.

A román oktatás és annak képviselői mind nagyobb súlyra tettek szert az egyetemen belül és lassan többségbe kerültek a döntéshozás területén is, aminek egyik következménye, hogy napjainkra nem sikerült biztosítani a magyar tagozat személyzeti folytonosságát (ld. kiöregedés).

Az új tanügyi törvény biztosította feltételeket semmibe véve, a MOGYE jelenlegi román többségű vezetése az egyetemi autonómiára hivatkozva, kihasználva létszámfölényét, nem hajlandó biztosítani az autonóm magyar tagozat létrejöttét.

Ugyanennek a nemzeti kizárólagosságot példázó alapállásnak a bizonyítéka az egyetemi szenátus jelenlegi alapállása a most folyó/befejeződő akkreditáció során, a magyar gyógyszerészképzés vonatkozásában. Mivel a szenátus az akkreditációs folyamat során a magyar gyógyszerészképzést vagy csak a román képzés keretén belül (tehát alárendelt szerepben) vagy csak ideiglenes akkreditáció formájában hajlandó elfogadni (a törvény előírásaihoz képest úgymond nincs elég magyar oktató), a magyar oktatói közösség nem volt hajlandó aláírni a magyar gyógyszerészképzés a szenátus által támogatott ilyetén formájú akkreditációs kérelmét.

Ez vezetett a jelenlegi akkreditációs válsághoz, ami azt eredményezheti, hogy idén ősztől már nem indulhat be a magyar nyelvű oktatás a gyógyszerész szakon, első éven. Utolsó megoldásként a magyar tagozat képviselői az országos akkreditációs bizottságtól, illetve az Oktatásügyi Minisztériumtól várják a megoldást.

Mivel a román többség eddigi következetes oktatás-/káderpolitikája vezetett el a magyar oktatás "kiöregedéséhez", amennyiben a szenátus nem változtat eddigi alapállásán, a megoldás csakis az Oktatásügyi Minisztérium kezében van, amelyik a törvény előírásaira hivatkozva politikai döntéssel oldhatná meg ezt a kérdést.

Amúgy Marosvásárhelyen, akárcsak Kolozsváron a multikulturalitás demagóg mezébe bújtatva az alárendelt státuszú tagozatot erőltetik a magyarságra (ahol mindig létszám tekintetében kisebbségben lesznek), holott a törvény által is megengedett önálló, azaz gazdasági- és személyzeti ügyekben autonóm magyar tagozat létrehozása lenne az egyedüli megoldás.

Mindaddig, amíg a törvény vagy az említett egyetemek chartái nem mondják ki, hogy az illető egyetem oktató karát két önálló és egyenlő ¦ román és magyar ¦ közösség alkotja, amelyek a lényegi kérdésekben önállóan döntenek; ez a magyar szempontból hátrányos helyzet sorozatosan meg fog ismétlődni, és a magyar nyelvű felsőoktatás fokozatos visszaszorulását, majd felszámolását fogja eredményezni.

Szalámitaktikával fokozatosan számolják fel a székelység intézményeit (Mikó-kollégium, MOGYE, stb.), hogy értelmiségüktől megfosszák őket a jövőben, és az autonómiatörekvéseiket ellehetetlenítsék!

Jelenleg Romániában nem az autonómia részét jelentő önigazgató etnikumok szervezeti önállósága épül ki, ami évszázadokon át Erdélyben az igazi multikulturalitást jelentette (egyházi és területi autonómia kereteiben) hanem a még meglévő magyar intézményrendszert építik le szalámi-taktikával.

Ez éppen az autonómiával ellenkező folyamat!

A nemzeti szolidaritás, egyben az egyetemes kisebbségi jogok jegyében tiltakozunk és tiltakozásra hívjuk fel a civil és nem civil szervezeteket, határon innen és túl, mindaddig, amíg elvett és be nem tartott jogainkat vissza nem kapják erdélyi testvéreink!

Erdélyi Szövetség - MTI