Végre!

Végre megalakult Gyurcsány új pártja. Hosszú-hosszú vajúdás után be kellett látniuk, hogy az MSzP maradt, ami volt az elmúlt néhány évben: a képviselők zömét gyakorlatilag semmi más nem motiválja, mint a remény, hogy valahogyan, akárhogyan ott lehetnek a következő Országgyűlésben is. De szót se erről többé, adjunk igazat Gyurcsány Ferencnek, nem lövünk visszafelé. Még akkor sem, ha „onnan” tüzet nyitnak ránk.

Az eddigi időközi választások egyértelműen bizonyították, hogy a Fidesz tehet, amit akar, van egy mindig megmozduló törzsgárdája, akikre számíthatnak. Az MSzP-nek már ilyenje sincs, viszont akik maradtak a párt mellett, azokra komoly szükség lesz 2014-ben.

Végre fölvették a kesztyűt, amit Orbán oly sokszor az arcukba vágott. Nehéz lesz. Nagyon nehéz, de joggal bízhatnak abban, hogy  sokan állnak melléjük, mögéjük azok közül, akik – jobb szó híján – megundorodtak az MSzP-től, a BKV-tól, a hagyóizmustól és a többi, akár a Fidesszel kötött suskustól.

Soroljuk fel a bátrak neveit, akik pontosan tudják, hogy mostantól ők is a Fidesz undorító, erkölcstelen módszerekkel használt vadászmezejére léptek, céltáblává váltak.

Baracskai József, Ficsor Ádám, Kolber István, Molnár Csaba, Oláh Lajos, Szűcs Erika, Vadai Ágnes, Varju László, Vitányi Iván,  a képviselőcsoport vezetője, Molnár Csaba lett.  

Ezek az emberek esélyt nyitottak arra, hogy a politika szövevényes, igen finom hálóból szőtt kapcsolatrendszerében Gyurcsány tehetsége, karizmája többé nem megosztó, hanem sokkal inkább összekötő erővé váljon.

Ha évekkel később is, mint igazán jó lett volna, de megtették, amit lehetett.

A többi elsősorban rajtunk, azokon múlik, akik nem akarják az életüket Fidesz-Magyarországon élni.

tbp