2012. május 7-én 10.00 órakor leplezik le a színésznő emléktábláját a XIII. kerület Katona J. u. 26. alatt, egykori lakóhelyén. Beszédet mond: Berényi Gábor rendező, színházigazgató, Jászai Mari-díjas, Érdemes Művész. A táblát lakossági kérésre az önkormányzat állítja.

Szemes Mari most lenne 80 éves. 1932. május 7-én született a ma Szlovákiához tartozó Sasváron. Szüleivel később Budapestre költöztek, és Újlipótvárosban, a Palatinus házban találtak új otthonra. A később híressé vált színésznő fiatal lányként, szüleivel a Katona József utca 26-os számú házban, az I. emeleten lakott. Később bár elköltözött, de nem ment messzire: a Szent István park közelében, az Újpesti rakpart 29-be. Ezt a lakást már nem élvezhette sokáig, hosszú betegség után 1988. december 10-én hunyt el.

A Színház és Filmművészeti Főiskolán Gellért Endre tanítványa volt, 1952-ben, 20 évesen kapta meg a diplomáját. Tehetsége már főiskolás korában igazi színházi szerephez juttatta: ő volt a Liliomfi egyik főszereplője, Erzsike, és játszhatta Ilmát is a Csongor és Tündében.

A főiskola befejezés után első szerződése a Madách Színházhoz kötötte, majd Szegeden játszott tovább. 1954-ben egy évadon keresztül a Petőfi Színházban lépett fel, ezután huszonkilenc évig volt a budapesti József Attila Színház vezető művésze. A XIII. kerület duplán volt az otthona, nem csak itt élt, de a második otthonának számító munkahely szintén a kerülethez kötötte. Az angyalföldi közönség a mai napig nagy szeretettel emlegeti szerepeit, ahogy a Katona utcai háznak a lakói is emlékükben őrzik a Szemes családot, és a művésznőt.

A színház mellett a kamerák előtti szereplés sem volt idegen Szemes Maritól, 1949-ben állt először felvevőgép elé. Számos magyar filmben szerepelt és formált meg különféle nőalakokat, karakterfigurákat. Volt cselédlány, munkásasszony, korcsmárosné, nagymama. 1984-ben átszerződött a Nemzeti Színházhoz, amelynek haláláig tagja maradt.

Művészi munkáját számos rangos kitüntetéssel ismerték el. Két alkalommal kapott Jászai Mari-díjat (1960, 1970), 1979-ben kiváló művész lett, a Kossuth-díjat 1985-ben kapta meg.