Bár a miniszterelnök szeret arról beszélni, mennyivel emelkedett a minimálbér és az átlagkereset, ha nem csak a százalékokat nézzük, már korántsem annyira rózsás a helyzet. Pláne, ha még a szomszédokat is figyelembe vesszük.

Bár még nincs megállapodás a jövő évi minimálbér emelésről - a kormány javaslata 15 százalékos növelés jövőre, a rá következő, választási évben pedig további 8 százalék -, a Fidesz, illetve a kormány rendre hivatkozik arra, mennyivel emelte már eddig is a minimálbért. Orbán Viktor miniszterelnök hétfőn a parlamentben például azt mondta, 2010 óta 51 százalékkal nőtt a minimálbér.

Ez legfeljebb a bruttóra igaz: azt ugyanis rendre kifelejtik, hogy a minimálbér adóterhelése jelentősen nőtt 2010 után, ezért volt olyan év, hogy a bruttóban jól hangzó emelés nettó pár száz forintos pluszt hagyott a keveset keresők zsebében.

Átnéztük tételesen a listát: 2010-ben, a Bajnai-kormány utolsó évében a bruttó minimálbér 73 500 forint volt - a nettó pedig 60 200 forint -, egy évre rá a bruttó 78 000 forintra nőtt, a nettó viszont mindössze 60 600-ra, vagyis az érzékelhető emelés mindössze 400 forint volt. A 2012-es év sem volt számukra rózsás: a sokat hivatkozott nagy ugrással a bruttó minimálbér ugyan 93 ezer forintra nőtt, azonban az adóváltozások miatt ez nettó 315 forintot jelentett azoknak, akik nem jogosultak családi adókedvezményre.

Utána jobb évek következtek: 2-3 ezer forintos nettó éves emelkedésekkel most nettó 73 815 - bruttó 111 ezer - forintnál tartunk, vagyis hat év alatt nettóban 22 százalékot emelkedett a minimálbér. De legalább nem csökkent, mint 2007-ben, mikor kétszáz forinttal megvágták a nettó keresményt.

A miniszterelnök hétfőn arról is beszélt, az átlagbérek 2010 óta 15,5 százalékkal nőttek. Egy 2016 áprilisában publikált jegybanki tanulmány ezt mutatja.

A nettó átlagkereset folyamatosan nőtt 2010 óta - 132 ezer helyett 162 ezret keresnek átlagban a magyarok -, azonban ha az inflációt is hozzávesszük, 2012-ben a reálkereset néhány százalékkal még csökkent is. Ugyancsak fontos, hogy például 2014-ben 1,4 millió magyar az átlagbér alatt keresett.

Nemzetközi összehasonlításban sem állunk túl jól, mint ahogy ezt a már említett MNB-tanulmány is mutatja.

Nem annyira jó a helyzet a Tárki legfrissebb országjelentése alapján sem, amiből az derül ki, hogy az uniós szint mindössze felét teszi ki a magyarországi átlagfizetés. Ez az ötvenszázalékos arány ráadásul a vásárlóerőhöz viszonyítva – vagyis a megélhetési költségeket figyelembe véve – jön ki, ha csak az összegeket nézzük, a magyar bérek nem az európaiak átlagának felét, hanem a harmadát érik el csupán.

A magyarországi bérfelzárkózásról szóló, Palócz Éva által jegyzett tanulmány arra is rámutat: a nyomott nettó bérekhez képest magasabb az az összeg, amelyet egy munkáltató egy alkalmazottra költ. Ugyan a kormány a személyi jövedelemadó egykulcsossá tételével és fokozatos csökkentésével dicsekszik, a bérre eső adó- és járulékterhek valójában igen magasak. A bérköltség (vagyis az az összeg, amennyibe egy dolgozó a munkáltatónak kerül, beleértve a bruttó keresetet és az arra terhelt munkáltatói járulékokat is) az EU-átlag 56 százaléka volt 2014-ben. Most egyébként a kormányzati tervek szerint a béremelés fejében kaphatnának a cégek járulékcsökkentést.

A keresetek alakulásánál a kormány hivatkozik a családi adókedvezményre is, amely a kétgyerekesek esetében emelkedett, azonban az a kezdetektől egyértelmű volt, hogy ez a rendszer nem az alacsony keresetűeknek kedvez. Még úgy sem, hogy a kritikák után lehetővé tették, hogy a járulékok terhére is igénybe lehessen venni a támogatást. A Költségvetési Felelősségi Intézet a VS.hu számára készített egy táblázatot, az adatok a 2015-ös állapotokat tükrözik - azóta az szja-kulcs 16-ról 15 százalékosra csökkent.

A miniszterelnök csütörtökön bejelentette a társasági adó jelentős, 9 százalékra mérséklését - azt, hogy ez kinek lesz jó, még számolgatják, az LMP szerint adóparadicsom lesz Magyarország -, amivel Varga Mihály szerint Magyarország a legkedvezőbb adózási feltételeket nyújtaná az EU-ban. A Mazars.hu adataiból látszik, hogy közép-kelet-európai országokat nézve Montenegróban van még 9 százalékos társasági adó. A 27 százalékos áfakulcs viszont a legmagasabb az egész világon, így kedvező adózási feltételekről nem nagyon lehet beszélni.

Jövőre persze csökken majd újabb alapvető élelmiszerek áfája, azt azonban a sertéshús áfájának idei jelentős csökkentése után is látszott, hogy az árcsökkenés egy idő után eltűnt a húspultból. A kormány szereti magát az adócsökkentés kormányának emlegetni - legalábbis ami a közvetlen adókat illeti -, ugyanakkor nem lehet megfeledkezni a különféle, sokat bírált ágazati különadóról sem. 

Ilyen volt például a kiskereskedelmi vagy a távközlési különadó, amelyek a különböző szolgáltatási díjemelésekben vagy szimpla áremelésekkel végső soron a fogyasztókon csapódtak le. És ilyen az az októbertől élő újításról, miszerint hiába csökken a kőolaj világpiaci ára, a fogyasztói ár - az áresés miatt életbe lépő jövedékiadó-emelés miatt - ezt nem követi.

Windisch Judit