Életének 91. évében, 2015. október 8-án elhunyt Nemeskürty István Széchenyi-díjas és Kossuth-nagydíjas író, irodalom- és filmtörténész, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, nyugállományú dandártábornok, a XIII. kerület díszpolgára.

1925. május 14-én született Budapesten. Édesapja nyomdokaiba lépve hivatásos katonatiszti pályára készült. A Magyar Királyi Honvéd Ludovika Akadémia növendéke volt, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen magyar–olasz-művészettörténet szakon végzett 1950-ben. 1956-ig gyermekotthonban, általános iskolában tanított Budapesten.

A forradalom után 1959-ig a Magvető Könyvkiadó szerkesztőjeként dolgozott. 1959-től közel három évtizeden át foglalkozott filmgyártással: dramaturgiai vezető, a Színház- és Filmművészeti Főiskola filmtörténet-tanára, a Mafilm stúdióvezetője, majd a Budapest Filmstúdió igazgatója. 1984-től 1987-es nyugdíjba vonulásáig a Magyar Filmintézet vezetője.

A magyar játékfilmkészítés emblematikus alakja, kinek irányítása alatt csaknem 160 magyar nagyjátékfilm készült.

1990 januárja és áprilisa között a Magyar Televízió elnöki tisztét töltötte be, emellett magas társadalmi megbízatásai voltak: elnöke az egyetemi és főiskolai oktatók kamarájának, a magyar ösztöndíj bizottságnak, a Magyarországi Nemzeti és Etnikai Kisebbségekért Alapítvány és a Magyar Könyv Alapítvány kuratóriumának. 1993-1995 között a Magyar Írókamara elnöke. 1994 óta a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 2011-től tiszteletbeli tagja, 1996-tól a Magyar Újságírók Közösségének tiszteletbeli elnöke. 1998 és 2001 között kormánybiztosként a millenniumi ünnepségek szervezését irányította.

1957-ben az irodalomtudomány kandidátusává, 1966-ban doktorrá, 1979-ben egyetemi tanárrá nevezték ki. Munkássága középpontjában elsősorban a 16. és 17. századi magyar irodalomtörténet és a 20. századi magyar filmtörténet állt. Termékeny író volt, több mint 50 történelmi, irodalom-, művelődés- és bibliatörténeti tárgyú kötete és forgatókönyve jelent meg. Film- és társadalomtörténeti elemzései, írásai lebilincselő olvasmányok. Rendkívül népszerűek a hazaszeretet, a nemzeti lelkiismeret és felelősség kérdését boncolgató történelmi, kultúrtörténeti könyvei, melyek mellett filmesztétikai műveket is írt.

Munkásságát számos kitüntetés fémjelzi: 1971-ben Balázs Béla-díjjal, 1979-ben József Attila-díjjal, 1992-ben Széchenyi-díjjal tüntették ki, 1996-ban megkapta a magyar filmszemle életműdíját. Munkáját a Magyar Köztársasági Érdemrend nagykeresztjével ismerték el. 2001-ben a Corvin-láncot, 2002-ben II. János Pál pápától a Nagy Szent Gergely Lovagrend nagy tisztikeresztje a csillaggal kitüntetést vehette át. 2003-ban Prima Primissima díjat, 2004-ben Szent István-díjat és Teleki Pál-emlékérmet kapott. 2011-ben Kossuth-nagydíjjal tüntették ki. 2014-ben a Magyar Művészeti Akadémia Életműdíjában részesült.

Az elsők között, 1996-ban lett a XIII. kerület díszpolgára. Többször fordult meg kerületi rendezvényeken, iskolákban, előadást tartott a kerületi értelmiségiek részére, publikált a kerületünket érintő kérdésekről, helyi érdekességekről. A magyar kulturális és művészeti élet jelentős és sokoldalú alkotóját veszítettük el személyében, kinek életpályája példaértékű és rendkívül gazdag.

Temetéséről később intézkednek. Emlékét megőrizzük.