A Költészet Napja alkalmából a 13. kerület Jászai Mari tér 5. alatt 2011. április 11-én, hétfőn 11.00 órakor  dr. Tóth József polgármester leplezi le Déry Tibor Baumgarten- és Kossuth-díjas író emléktábláját. Avatóbeszédet a Petőfi Irodalmi Múzeum főigazgató-helyettes asszonya, Wernitzer Júlia mond. Az író 1936-1939 között lakott a házban.

Déry Tibor 1894. október 18-án született Budapesten, jómódú polgári család sarjaként. 1917-ben Lia című regényével az Érdekes Újság pályázatán keltett feltűnést, de műve a Nyugatban jelent meg. 1920-ban feleségével Bécsbe emigráltak, ahol a bécsi Magyar Újság munkatársa lett.

1923-ban a bécsi Ma és a berlini Sturm munkatársa volt. 1924-ben Párizsban telepedett le, bolti szolga lett egy textilkereskedésben, később bélyegkereskedő, majd nyelvtanár. 1926-ban az olaszországi Perugiában írta meg Az óriáscsecsemő című művét, amely a magyar avantgárd egyik kiemelkedő darabja. 1926-ban visszatért Pestre, s majd, a szintén kerületi kötődésű Kassák Lajossal, Illyés Gyulával és másokkal együtt a Dokumentum című folyóiratot szerkesztette.

1944-ben kapcsolatba lépett az ellenállási mozgalommal, hamis iratokat szerzett üldözötteknek. A nyilas uralom idején bujkálnia kellett, egy razzia során elhurcolták, de sikerült megmenekülnie. 1945-ben a Csillag szerkesztőbizottságának lett a tagja, sorra jelentek meg korábban írott művei. 1947-ben Baumgarten-díjat, 1948-ban az elsők között kapott Kossuth-díjat.

1950-ben megjelent Felelet című regényének első kötete. 1951-ben Fehér pillangó című elbeszélését bírálták a munkásosztály helytelen ábrázolása miatt. 1952-ben a Felelet második kötetét Révai József éles hangú bírálatban utasította el.

1953-ban örömmel üdvözölte Nagy Imre reformpolitikáját. Aláírta az írók és művészek memorandumát, amely a Rákosi-féle művelődéspolitika megváltoztatását követelte. 1956-ban részt vett az ellenzéki írók tevékenységében, a Petőfi Kör júniusi sajtóvitáján bírálta a kommunista rendszert, kizárták a pártból. A forradalom idején az írószövetség forradalmi bizottságának tagja volt

1957-ben letartóztatták, kilencévi börtönre ítélték. A börtönben írta G. A. úr X-ben című regényét és Bécs, 1934 című drámáját. 1960-ban amnesztiával szabadult, fordításokból élt.

Legfontosabb műve A befejezetlen mondat (1947). A regény cselekménye a Csáky utcai (1953-tól Hegedűs Gyula utca) kocsmából indul, a harmincas évek magyar társadalmáról ad átfogó képet, két szemben álló társadalmi osztály: a nagypolgárság és a munkásság világát mutatva be.

A Felelet 1950, 1952. az írásból 1975-ben tévéfilm készült. Képzelt riport egy amerikai popfesztiválró1 1971-ben született. A Vígszínház 1973-ban mutatta be az első magyar musicalként.