2011. április 14-én, csütörtökön 10.00 órakor, a holokauszt emléknaphoz kötődően az Újpesti rakpart 5. sz. alatt dr. Tóth József polgármester, António Jorge Mendes nagykövet és Körmendy Ferenc a Carl Lutz Alapítvány képviselője avatóbeszédét követően leplezik le a két portugál diplomata életmentő tevékenységét megörökítő emléktáblát. Nemes cselekedetükre a kilencvenes évek közepén derült fény, részletek a mai napig nem ismertek a nagy nyilvánosság előtt.  

Magyarország német megszállása és a nyilas rémuralom idején Sampaio Garrido és Carlos Branquinho portugál diplomaták közel ezer ember életét mentették meg. Köztük volt Tom Lantos későbbi apósa, Tillemann Sebestyén, a csepeli gyáróriás tulajdonosa, Weiss Manfréd és az akkor tizenéves Gábor Zsa-Zsa, családjaikkal együtt.

1944-ben június 16-tól sárga csillaggal megjelölt házakban zsúfolták össze a budapesti zsidókat. A Szent István park–Pozsonyi út környék házait „védett házaknak” is nevezték, mert a semleges államok (svéd, svájci, vatikáni, portugál követségek) ide költöztették a védleveléllel rendelkező zsidó származású embereket (kb. 30–35 000 fő). Ilyen ház volt az emléktábla avatás helyszíne az Újpesti rakpart 5. számú épület is, ahol Branquinho hétszáz portugál ideiglenes útlevéllel rendelkező védencéről gondoskodott, amíg az a módjában állt v. megtehette.

Az akkor öt éve budapesti nagykövetként szolgáló Carlos de Almeida Afonseca Sampaio Garrido már a német megszállás napján a lakásán helyezte el a zsidó hitközség egyik prominensét és családját. A következő hónapokban további harminc üldözöttnek nyújtott menedéket a Ritz szállóbeli rezidencián.

Az akkor hatalmon levő portugál diktátor Oliviera Salazar rebellisnek tartotta Garridót, ezért visszahívták Magyarországról, de hazájába csak ősz elején érkezett meg, mivel Svájcból irányította az elindított mentési akciót. A nagykövet helyére érkezett ügyvivő, Alberto Carlos de Lis-Teixeira Branquinho hamar rájött, hogy sürgős lépésekre van szükség a végveszélyben levő magyar zsidóság megmentésére.

Branquinho hivatalosan is engedélyt kért Salazartól, hogy a svéd példát követve ideiglenes útleveleket adhasson ki és diplomáciai menedéket nyújthasson az üldözötteknek. A portugál követség mintegy ezer magyar, döntően zsidó életét mentette meg, közülük hétszázan kaptak ideiglenes útlevelet, ezzel messze túllépve a Salazar által megállapított kvótát. 1944. október végén hívták vissza Portugáliába, az általa megsegítettek többsége megmenekült.