A Keleti melletti „Meki” cégér mellett hirdetik, hogy csempész cigit árulni bűncselekmény. Az már nincs mellé írva, hogy a gyorséttermi „kaja” milyen hatással van az emberi szervezetre. Ezt mindenki tudja, minek kiírni? Az angoloknak van erre a jelenségre egy nagyon jó kifejezésük: hypocrisy (álszentség, képmutatás).

„Meki” mellett ne árulj csempész cigit...!Szennyvízbe pedig ne szemetelj! Örkény István - ha még élne - biztos tollat ragadna és faragna egy erről (is) szóló frappáns egypercest! De hiszen meg is tette! Ha nem közölnénk a szerző nevét, az olvasó joggal hihetné, hogy egy kortárs, magyar novellával van dolga.

Örkény István: PERPETUUM MOBILE

Auspitz azt mesélte, hogy odahaza péksegéd volt a Veress Pálné utcában. Azt mesélte, hogy reggelente csak úgy a hóna alól befalt egy egykilós kenyeret. Akkor kilencvenkét kiló volt.

- Mit gondoltok, most mennyi vagyok?

Ezt nem tudtuk megmondani. Tény, hogy már szükségre se járt ki, ami rossz jel, és csak vizet ivott, ami még rosszabb. Folyton itta a vizet. Nem is szomjazott, csak itta, mint egy lefolyó.

Az se jelent jót, hogy a ruhája tele lett tetűtojással. A tetveket csak úgy lehet féken tartani, ha az ember minden percben öldösi őket; másképp elszaporodnak, és telerakják serkéikkel a ruhavarrásokat, főleg a meleg testtájakon. Auspitznak egészen megszürkült a hónalja a tetűtojásoktól. Nem is szóltunk neki. Ilyenkor már nem segít a szó.

Egy éjszaka arra ébredtem, hogy nagyon forgolódik.

Azt kérdeztem:

- Mondd, mit csinálsz, Auspitz?

Azt mondta:

- Eszem.

Azt kérdeztem:

- Mit eszel, Auspitz?

Azt mondta:

- Kérlek szépen, tetűtojást eszem. És, kérlek szépen, tetveket.

P.D.F.