Immár több mint másfél évtized telt el a Tisza ciánkatasztrófája óta, ám az egész Európát megrázó baleset tanulságait máig nem sikerült levonni: a vörösiszap-katasztrófa ügyében hozott ítélet is azt bizonyította, hogy a meggyengített zöld intézményrendszer és a leromlott szabályozási környezet miatt ma egy hasonló havária esélyei talán még nagyobbak is, mint az ezredfordulón.

Az LMP szerint ideje szembenézni a Tisza-völgy sérülékenységével, a folyó és a térség nem bír el még egy mérgezést.

16 évvel ezelőtt, 2000. január 30-án a nagybányai Aurul bányavállalat létesítményéből 100 ezer köbméter cianid- és nehézfémtartalmú mérgező anyag folyt  a Szamosba és a Tiszába. A méreg a Tiszán végigpusztította a teljes vízi élővilágot, és sokkolta a Tisza-menti embereket. Az akkoriban kormányzó első Orbán-kabinet környezetpolitikája sem érte el az elégséges szintet, de a maihoz képest mégis egy felkészültebb intézményrendszer kezdte meg a probléma kezelését.

A tragédia után ígéretek sokasága hangzott el: önálló kutatóintézet felállításának terve, a szennyezőforrások azonosítása és felszámolása a magasabb szintű környezetbiztonság kiépítése és a folyó ökológiai állapotának javítása érdekében.

Szóba került természetesen a Tisza-völgy felzárkóztatása, a vidékfejlesztési törekvésekbe épített tájgazdálkodási modelljeinek kiépítése is. Ennek egyes elemei később a Vásáshelyi Terv Továbbfejlesztésének is részei lettek - majd kormányok jöttek-mentek, de a végrehajtás azóta is várat magára.

A folyó sebezhetősége máig megmaradt, és habár a közelmúltban végre talán elhárul a verespataki ciános aranybánya megnyitásának terve, változatlanul ipari és kommunális szennyvizek sokasága veszélyezteti a folyót és élővilágát. Ami pedig talán még szomorúbb: a tájban élő emberek élete is csak romlott az elmúlt 16 évben – elnéptelenedő falvak, eltűnő közszolgáltatások, szegénység és immár fideszes új zöldbárók uralma jellemzi a térséget.

A természetes vizekről az ősi halászmesterséget száműzték, helyette üzleti érdekeltségű horgászszervezetek vetélkednek a vizek halászatának jogaiért. Az LMP kezdeményezése, az országgyűlési Alföld Eseti Bizottság felállítására csődöt mondott: a kormánypárti képviselők nem engedték, hogy a parlamentben egy önálló testület foglalkozhasson a tiszai emberek és a táj problémáival.

A Tisza azonban továbbra is élni akar. A folyó sebezhetőségét tétlenül néző kormányok között most ismét az Orbán-kabinet a soros, ugyanúgy, mint a ciánkatasztrófa idején. A Fidesz hozzáállása azóta mit sem változott, és ebben is úgy jár el, ahogy a korábbi baloldali kormánypártok: bűnös tétlenséggel.

Az LMP szerint a cselekvés – a zöldhatóságok megerősítése, a szennyezőforrások felszámolása, a veszélyes technológiák kiváltása, a tájbarát gazdálkodás újjáélesztése – nem halogatható tovább: a Tisza-völgy lakossága és élővilága nem bír el még egy folyómérgezést.

Sallai R. Benedek, a Fenntartható feljődés bizottság elnöke - OS

Fotó: Mokka