A társasházak problémája sokban hasonlítható az ország problémáihoz. A közös képviselők kihasználva a törvény hiányosságait és a joghézagokat, kiskirályokká válhatnak és ha nincsenek megfelelően szoros ellenőrzés alatt, vagy formális, netán korrupt a számvizsgáló bizottság, akkor a társasház elindul egy olyan lejtőn, mely néhány évtized alatt gazdasági összeomláshoz is vezethet.

Sorozatunk második részében folytatjuk az egyik leglegánsabb budapesti társasház történetét. 

A történet első részét ITT olvashatják.

Az első öt év után 

Végre sikerült a tisztességes és józanul gondolkodó tulajdonosoknak leváltani az építtető által delegált társasházat üzemeltető céget, aki saját magának írta alá a teljesítéseket, mivel a közös képviseletet is  ők látták el.  Új Számvizsgáló Bizottságot is választott a ház, de az új közös képviselővel ismét nem volt szerencséjük. Három hónap semmittevés után se szó se beszéd elmentek és eltüntettek egy csomó iratot, ami többek között azt is jelentette, hogy az előző közös képviselettől nem lehet számon kérni a mulasztásokat, és az építtetőnél a garanciákat még nehezebb lesz érvényesíteni. A rossz nyelvek azt beszélték, hogy ez a bevett koreográfia, és az X építtető által bebetonozott Y közösképviselő-üzemeltető céget többnyire a Z vállalkozó követi, aki az eltakarító szerepkörre hivatott, a társasházi dokumentumok eltüntetésére specializálódva.

Ismét közgyűlés százezerért, viták, veszekedések és akinek a legnagyobb a szája és támad, az a vajas fejű első Számvizsgáló Bizottság. Ők, akiken az első öt év ellenőrzése múlott, ők mutogattak ujjal a helyükbe lépőkre, hogy hibás döntéseket hoztak, pedig a ház Canossa járásának épp ők voltak az okozói.  A kinnlevőség néhány millióról 5-6 szorosára nőtt. A notórius nem fizetők örültek, hogy a vezetők nem a behajtással hanem a marakodással foglalkoznak így  még inkább nem fizettek közös költséget.

Ismét új közös képviselőt választottak, egy nagy céget, aki nagyon lassan és szisztematikusan elkezdett dolgozni. Velük csak az volt a probléma, hogy az üzemeltető ellenőrzésére nem maradt idejük és mindent aláírtak és kifizettek nekik. Az új Számvizsgáló Bizottság hiába reklamált nem bírt a két céggel, akik pillanatok alatt kezdtek a fejükre nőni. Ráadásul az eltűnt iratok miatt egyre nagyobb lett a fejetlenség pénzügyi vonalon. Sokasodtak a hibás elszámolások, zúgolódtak a tulajdonosok, és a 2008 évi közgyűlésen ismét fellángoltak az indulatok.

Néhány hasznos tanács:

Minél nagyobb egy társasház annál fontosabb, hogy legyen saját weboldala. Itt lehet az alapító okiratot, a Szervezeti Működési Szabályzatot, és minden egyéb fontos és közérdekű dokumentumot tárolni. Érdemes teret adni a tulajdonosoknak, hogy javaslataikat, észrevételeiket megtehessék, és egymással is tudjanak beszélgetni.

A Szervezeti Működési Szabályzatba fontos rögzíteni a leglényegesebb elvárásokat, amelyeket a szolgáltatókkal szemben támaszt a közösség. A szolgáltatók szerződéseibe pedig mindig bele kell írni, hogy az SZMSZ és az Alapító Okirat tartalma kötelező érvényű, és elválaszthatatlan melléklete a szerződésüknek.

A Szervezeti Működési Szabályzatba nem árt, ha az is belekerül, hogy a mindenkori közös képviselőnek a társasházban kell tartani a társasházi anyagokat, a fogadóóráit és érdemes megszabni az ügyintézési határidőket a válaszadási kötelezettségek paraméterével.

Még egy nagyon fontos dolog: Ha nem akarják, hogy megélhetési közös képviselő és számvizsgálók üljenek a nyakukon csak azért, mert a közgyűlésekre több meghatalmazást hoznak, mit ahány tulajdonos részt vesz a közgyűlésen, akkor szabályozzák az SZMSZ-ben ezt is!

 Ne felejtsék! A ház bibliája a Szervezeti Működési Szabályzat!

Ha netán valami mégis kimaradna belőle, akkor közgyűlési határozatokkal kell pótolni. (A Szervezeti Működési Szabályzat módosítása nem egyszerű, valamint idő és költségigényes)