Sokan emigráltak az 1956-os forradalom idején és azt követően is hazánkból. Az azóta eltelt évtizedek távlatából visszatekintve, az utóbbi években felgyorsult az országból kivándorlók száma. Közülük többen még ingáznak a befogadó ország és hazánk között, de akadnak, akik már csak rokonlátogatóba térnek haza. Vannak, akik örökre hátat fordítottak a hazának.

Egyre nő az itthoni elégedetlenek száma és egyre többen akarnák elhagyni az országot.

A megkérdezett fiatalok egy része a tanulmányaik befejezése után már nem itthon képzeli el a jövőjét. A középiskolások közül sokan úgy nyilatkoztak, hogy már a továbbtanulást is külföldi országokban szeretnék elkezdeni.

A fiatalok járulékbefizetéseire pedig itthon nagy szükségünk lenne. A betegek, öregek, szegények, akik nyelveket sem beszélnek, vagy a sorsuk miatt nem mehetnének el, velük mi lesz? Rájuk telepszik a bizonytalan jövő és kiszolgáltatottság jut nekik osztályrészül?

ŐK, ELMENTEK, DE MI ITT MARADTUNK

Ők elmentek, de mi itt maradtunk,

Balsorsunkkal összeforrtunk,

Nem tehetünk mást, ha betegek lettünk,

Itt pusztulunk el, ha megöregedtünk.

Azok sem keltek vándorútra, akik szegénynek születtek,

Közülük kevesen voltak csak bátrak, akik elmentek,

Nem tudjuk, pontosan hányan lehetnek, akik

Hazát cseréltek, hogy ne nélkülözzenek.

Volt itt már az elmúlt évszázadok alatt rengeteg zivatar,

Amit a történelem sötét felhője örökre eltakar,

Volt itt már elkendőzött szegénység és nyomor,

Arcokon kétségbeesés, melynek tükörképe komor.

Voltak itt forradalmak és igazi nagy drámák,

Amit nem kendőztek el a harcosok és árvák,  

Közöttünk éltek a gazdagok és urizáló dámák,

Kik nem fogták fel a szegények hétköznapi gondját.

Legutóbbi forradalmunk üzenetét 60 éve hordozzuk magunkban,

Azóta már sok szépet és rosszat is megélve sorsunkban,

El kellene érnünk a társadalmi problémák felszámolását végre,

„Magyarország népe, ébredj fel!”- ezt írnánk az égre.

Sokan, nem akarjuk elhagyni imádott hazánkat,

Ahol az emberek szorgosak és boldogságra vágynak,

Oly keveset kérünk, még sem kapunk eleget,

Fel kellene ébreszteni az alvó nemzetet.

Vannak, akik elmennek, de mi itt maradunk,

Nekünk itt kell élnünk, vagy halnunk,

Kiszámítható és normális jövőt várunk, hogy

Ne nélkülözzünk, mi és a családunk.

DÉVA