A nemzetközi mérések szerint a magyar diákok teljesítménye a szövegértés, az alkalmazott matematikai, valamint az alkalmazott természettudományi műveltség területeken romlott az elmúlt években. Az eredmény súlyos, oktatási kormányzatokon átívelő rendszerhibára utal, amit nem old meg a kilenc évfolyamos általános iskola bevezetése.

A Nemzeti alaptantervben előírt, megtaníthatatlan és megtanulhatatlan mennyiségű ismeretanyag magasan a gyerekek aktuális fejlettségi szintje fölött van, ezért jelentős (50 %-os) tananyagcsökkentésre van szükség, nem az évfolyamok számát kell emelni.

Az állami iskolafenntartás nem biztosítja a törvényben előírt óraszámokhoz, a csoportbontáshoz, az egyéni foglalkozásokhoz szükséges pedagóguslétszámot.

A pedagógusbér emelés nem emelte az oktatás színvonalát. Gond van a tankönyvekkel, az iskolák felszereltségével és a tanítási módszerekkel egyaránt, amit nem old meg az évfolyamok számának növelése.

A köznevelési jogszabályok tanuló és szülőellenes előírásai és a 16 éves korig tartó tankötelezettség bevezetése miatt évente kb. 10 000 tanuló kerül ki végzettség nélkül az iskolarendszerből.

A gyermekek tanulását támogató jogszabályokra, befogadó iskolára, hatékonyabb oktatásszervezési, irányítási és pedagógiai módszerek bevezetésére, jól felkészült pedagógusokra és etikusan működő iskolákra van szükség, nem pedig évfolyamszám emelésre.

Magyarországi Szülők Országos Egyesületének (MSZOE) – MTI

Igen.

Érthető a szülők felháborodása, melyet a fenti közleményükben meg is fogalmaztak. De gondoljunk csak tovább.

Akkor akarják bevezetni a 9 évfolyamot, amikor a tankötelezettségi korhatárt 16 életévre leszállították.

Mit is jelent ez a gyakorlatban? A 9 évfolyamot – ideális esetben – a gyermek 15 évesen fogja elvégezni. Ha figyelembe vesszük a tényeket, nevezetesen, hogy az 1990-es évek közepétől született gyermekek nagy gyakorisággal évhalasztóak, így a ők a 9. évfolyamot pontosan 16 évesen fogják befejezni – ha nem buknak, és így nem szorulnak évismétlésre majd. A 16 éves tankötelezettségi korhatár ily módon azt is jelenti: a kormány törekszik arra, hogy szavazótáborát bővítse kizárólag általános iskolai végzettségű állampolgárokkal.

Továbbmegyek: már hallani lehet azokat a szólamokat, amelyek jelzik, hogy a családi pótlék ellátást a gyermek már nem 18 éves koráig (illetve, amíg nappali tagozaton tanul) kapja majd, hanem a tankötelezettség által előírt korhatárig fog járni. Ami, ebben az esetben szintén 16 év. Namármost, ha a gyermek 16 évesen elvégzi az általános iskolát, bárhová megy továbbtanulni (ha felveszik, hiszen a tankötelezettség korhatárát betöltötte, a problémás gyermek pedig egy iskolának sem kell, de a korhatárra hivatkozva elutasíthatóvá válik), nem kaphat a szülő családi pótlék ellátást az államtól. Ergo: a 9 évfolyammal és a 16 éves életkorhoz kötött tankötelezettséggel fel tudják szabadítani a társadalombiztosítási rendszer nagy részét érintő kiadásokat, azokat átcsoportosítva másfelé – pl. újabb stadionok építésére. …

Elképzelhető az is, hogy rémeket látok – ki tudja?

Igaz, ami igaz: a gyermekek számára a köznevelési törvényben előírt tananyag borzasztóan sok, a befogadására egyre inkább képtelenekké válnak, hiszen az alapok hiányoznak ahhoz, hogy a szövegértést egyáltalán megtanulhassák. Mi az „M” betűt még „emmm” betűként tanultuk, nekik már „mö” betűnek kell tanulniuk. Elég egy beszédhiba, és máris „pö”, vagy „bö” lesz belőle, hiszen nem sok a kiejtésbeli különbség – ha így ejtjük. Ily módon eleve a helyes kiejtést sem tudják megtanulni. Hogyan is fog ez a gyermek, akit így tanítanak, kibetűzni egy szót? Hogyan fog helyesen írni, és hogyan fogja helyesen elválasztani a szavakat? … Mi a betűket ABC sorrendben tanultuk, ők már hasraütésszerűen tanulják, így az ABC sorrend eleve kiesik már az alapoknál. Ezek a gyermekek hogyan szótároznak majd? Hogyan állítanak föl szórendet, vagy névsort? És ne soroljuk még a kérdéseket, melyek tolulnak ez alapján is az ember agyába.

Górcső alá vehetjük a – szintén kötelezően előírt tankönyvlistákon szereplő - tankönyvek tartalmi mondanivalóit is. Az ember haja égnek áll, amikor logikai mondanivalót nem talál bennük, de abból volna szükséges tanítani a gyermekeiket. Hiszen a tankönyvek csak a legritkább esetben adnak meg definíciókat, helyette munkafüzeti példákat kell megoldani úgy, hogy az alap definícióról – mivel az hiányzik a könyvből - a gyermeknek fogalma nem lehet.  

Nem irigylem a tanárokat, akiknek ezekből a könyvekből kell tanítaniuk, mint ahogyan nem irigylem a gyermekeket sem, ugyanezért. Talán nem ártana megvizsgálni, hogy a kötelezően előírt tankönyvek írói ugyan rendelkeznek-e pedagógiai gyakorlattal – hiszen messziről arról árulkodik a tartalom, hogy bizony nem.

Nem az évfolyamok számát volna szükséges kitolni pl. lassan 67 éves korig, hanem észre kellene venni, hogy a központilag előírt tankönyvlistából tanítani nem lehet. Könyörgöm, gyermekeknek szóló tankönyveket dobtak piacra úgy, hogy annak tartalmát egy felnőtt is felfogni képtelen, mert logikátlan, nem egymásra épülő ismereteket tartalmaz, de valakik ezért nagy pénzeket tehettek zsebre.

… És ha a gyermek az általános iskolából megy el GYES-re, akkor pedig meglepődik a jogalkotó. Hiszen most készítik elő a kötelező szülést előíró abortuszt tiltó törvényt. Az általános iskola korhatárát pedig ugyanakkor elkezdik kifelé tolni. Akkor, amikor a köznevelési törvény nem tartalmaz arra vonatkozó utasításokat, hogy a pedagógus a gyermeket értelemszerűen és ésszerűen felkészíthesse az életre. Ehelyett olyan tankönyveket adnak úgy a pedagógusok, mint a gyermekek kezébe, aminek csak akkor van haszna, ha abból nem tanul a gyermek, és nem tanít belőle a pedagógus. …

Nem éveket kell emelni, hanem visszaadni a gyermekeknek azokat a tankönyveket, amelyekből tudnak tanulni, mert a korosztályi sajátosságaiknak megfelelőképpen íródott, figyelembe véve a gyermeki korosztályok agyi- és pszichés befogadó képességét. Ezeket a – központilag kötelezővé tett - könyveket pedig azonnali hatállyal vissza kellene vonni ahhoz, hogy a fejlődés egyrészt elindulhasson, másrészt szemmel láthatóvá váljon.

Doody