A kormányunk felvette a harcot a megélhetési bevándorlással. Tette ezt egy olyan gazdaságtörténeti időszakban, amikor megélhetési ki- és elvándorlással kellene felvennie a harcot ahhoz, hogy az országunk gazdasága végre növekedésnek indulhasson.

Kormányunk már nem első ízben veszti el kapcsolatát a valósággal, de most már ez a realitástévesztés orvosi kezelésért kiált. Nézzük, mit mondanak a statisztikai adatok. Még akkor is a statisztikai mutatókra kell emelni a tekintetünket, ha azt is tudjuk, a statisztikai adatokat kormánymegrendelésre, a kormány lényére-kedvére hamisítják hazánkban.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) 2014. októberében tette közzé „Helyzetkép a magyarországi elvándorlásról”, a SEEMING együttműködési projekt keretében készített összesítését. Ebben a következőket jelenti ki:

A kivándorolt 15-74 évesek 88%-a esik a 18-49 éves korosztályba. A kivándoroltak legalább 81%-a egy évnél régebben hagyta el Magyarországot. A több, mint egy éve kivándoroltak legalább 20%-a az EU-n kívülre távozott.

A kutatás megállapította, hogy 335 000 olyan 18-49 éves személy szerepelt a nyilvántartásokban, 2013 elején, aki életvitelszerűen nem Magyarországon élt. A kutatás feltételezi azt is, hogy összesen 424 000 kivándorolt magyar állampolgár él a világban akkor, amikor hazánk népessége alig 9 millió, és folyamatosan csökken, a kivándorlás nélkül is.

Kiderült a kutatásból, hogy a migráns magyarok 25%-a 30 év alatti, 63%-a még nem érte el a 40 éves kort, 18% tartozik a 40-es korosztályba, 11% az ötvenesek közé, míg a 60 felettiek aránya 5%-os. tehát elmondható, hogy minden korosztály igyekszik menekülni Magyarországról, annak érdekében, hogy ő és családja meg tudjon élni. Ily módon azt hiszem, joggal beszélhetünk megélhetési elvándorlásról, megélhetési bevándorlás helyett.

A Magyarországról elvándoroltak döntő többsége Németországban, Nagy-Britanniában, illetve Ausztriában és Hollandiában él. Sokan költöznek Amerikába, Ausztráliába, Kanadába, Belgiumba, Svájcba, Dániába, Spanyolországba, stb. Tehát mindenhol szívesebben él már a magyar, mint Magyarországon. Kimondja a tanulmány, hogy a Németországba való kivándorlás 2010 után vált jelentőssé Felhívja a figyelmet a KSH arra is, hogy az általuk készített kimutatás az Ausztriába, munkavégzés céljából ingázó magyarokat nem tartja nyilván.

Ugyanakkor Németországot a magyar férfiak többsége tartja megélhetésének megfelelő célországának, kiknek átlag életkora 39 év. Ausztriába is a férfiak többsége vándorol, ebben az esetben azonban a legális foglalkoztatási adatok a nők létszámát tartják nyilván dominánsabban. Nagy-Britanniába a fiatalok vándorolnak el, az ide érkezők átlag életkora 29-33 év, túlnyomó részük nőtlen, vagy hajadon, ami azt is jelenti: családalapításra is csak külhonban fognak gondolni.

A külföldön élő magyarok 14%-a egyáltalán nem tart kapcsolatot az anyaországgal, várhatóan ők azok, akiknek szándékukban sem áll a hazaköltözés. A havonta hazalátogatók száma is mindössze 9%. Az Ausztriába vándoroltak közül is csak 30% látogat haza havi rendszerességgel.

A tanulmány kimutatja azt is, hogy egyértelműen a férfiak azok, akik egy hazai háztartást támogatva élnek külföldön: körükben 32% a támogatást küldők aránya. A támogatás haza nem küldésének legmarkánsabb oka az, hogy a diplomás kivándorlók családjukkal együtt távoznak Magyarországról.

A kutatók által megkérdezettek mindössze 10%-a válaszolta azt, hogy a későbbiek folyamán esetleg haza szeretne térni. A tanulmány ki is jelenti: minél régebben él valaki külföldön, annál valószínűtlenebb, hogy haza szeretne majd térni.

Kimondja a tanulmány, hogy Magyarország egyre intenzívebben kapcsolódik a migrációs folyamatokba, és jelentős veszteségeket könyvelhet el a fiatalabb korcsoportok és a magas iskolai végzettségűek körében, aminek már napjainkban is számszerűsíthető következményei vannak a hazai társadalombiztosítási rendszerre. Magyarország a 2008-as válságtól kezdődően ismételten veszített relatív pozíciójából, és a rendszerváltás óta nem nyerte vissza azt a relatív pozíciót, ahol akkor állt a világgazdaság egészéhez képest. Ennek köszönhető, hogy a térség ezen része, és részben Magyarország is gyorsuló elvándorlással kell, hogy szembenézzen.

Tehát, tulajdonképpen azt jelenti ki a tanulmány, hogy Magyarországnak nem a bevándorlással, hanem az elvándorlással volna szükséges hadba indulni, és megteremteni azt a jólétet, amely itthon tudja tartani a magyarokat, és amely okot adhat esetleg más ország lakóinak arra, hogy ide vándoroljanak.

A tanulmány ezt a következőképpen fogalmazza meg: „… keleti szomszédjaihoz képest Magyarország nagyobb népességmegtartó erővel rendelkezik, ám a növekvő elvándorlást nem ellensúlyozza a növekvő bevándorlás, mint Ausztria, vagy Olaszország esetében.” …

És a kormányunk mégis a bevándorlás ellen hirdet hadjáratot, ahelyett, hogy az elvándorlást próbálná megakadályozni az anyagi- és szociális jólét megteremtésével, a saját állampolgárai számára. A kormány népességmegtartó ereje valószínűleg abban keresendő, hogy az emberek többségének már nincs pénze, így lehetősége arra, hogy elindulhasson külföldre, egy emberi jövő, és egy emberhez méltó megélhetés reményében.

A tanulmány olvasása közben nem szabad elfelejtenünk, hogy a kormány által – köztudottan – erős befolyásoltság, illetve kontrollrendszer alatt álló hivatal készítette, melyet maga a tanulmány, az én kijelentésemtől elterelően, de meg is fogalmaz, több helyen is említve azt, hogy a statisztikai kimutatásokhoz adatokat szolgáltató mérési rendszerek nem teljesek, és nem megfelelőek. Azaz: a tanulmány részadatok alapján készült. A valós számok tulajdonképpen ismeretlenek a jogalkotók előtt.

Doody