A stabilitást és a társadalmi békét, az ingerültség csökkentését szolgálná, és meggondoltabbá tehetné a törvénykezést, ha az ellenzék a parlamentben konstruktívabb volna, és ha a kormányoldal intézkedéseit gyakrabban előznék meg hatásvizsgálatok és érdekegyeztetések. A tűzoltásszerű törvényalkotás befejeztével ideje volna, hogy a kormány újra találjon civil partnereket, akikkel elképzeléseit döntés előtt egyeztetheti.

A választók bizonyára lelkesebben vennének részt a demokrácia folyamataiban, ha jobban átláthatnák a politikai alternatívákat, és ennek alapján szólhatnának bele a döntések el˝okészítésébe. Azonban sem az állami televízió sekélyes hírműsorai, sem a parlamenti frakciók szószólóinak közhelyei nem sokat segítenek ebben a polgároknak. Sajnos a technikai civilizáció és a média-semmitmondás mai világában a közvetlen demokrácia útja is nehezen járható, és a nemzeti konzultációk kérdéseit és kiértékelési módját is gondosabban meg kellene választani, hogy értelmük legyen.

Elfogadjuk, hogy nem lehet minden fontos kérdésben előzetes konzultációt folytatni, de üdvös volna, ha gyakrabban kikérnék szakértő testületek véleményét. Figyelembe kell venni a választópolgár érzékenységét, és a politikusoknak – tevékenységüket szolgálatként felfogva – kerülniük kell az erőt fitogtató, az empátiát nélkülöz˝o megnyilatkozásokat, melyek a helyes intézkedéseket is sokak számára elfogadhatatlanná tehetik.

A Fidesz–KDNP-kormány elleni bels˝o kritika külföldi tükrön át nézve hatásosabbnak látszik. Ezt felismerve a baloldal a külföldnek játszik. Egy szabad országban ezt nem szabad, de nem is lehet megakadályozni; a kormány politikáját csak az ország helyzetének világosabb, erőteljesebb magyarázatával lehet hitelessé tenni kül- és belföldön egyaránt. Eközben a magyar polgárok többsége rendíthetetlen marad, de közérzete egyre romlik, és kérdés, hogy mikor torkollik ez teljes fásultságba, politikai passzivitásba.

Magyarország tekintélye nem fog addig helyreállni, amíg a belső politikai ellentéteket engesztelhetetlen gyűlölet itatja át, ugyanis a baloldali ellenzék a vitával együtt az indulatokat is exportálja. A gyűlölet gyökerei a kommunista múltba nyúlnak vissza, egészen 1919-ig. Ezek jelenünkben is ható tények, amelyekkel együtt kell élnünk, a felel˝osöket megnevezve, de a megváltoztathatatlant tudomásul véve.

Az új nemzedékek létszámának csökkenése a nemzet jövőjét fenyegeti, és az ellene való küzdelmet az eddiginél is nagyobb erővel kell folytatni. Az egészséges életmód, az egészségmegőrzés és a gyógyintézmények ügyében lassú a fejlődés. A népszerű élsportok művelésének sokáig elhanyagolt technikai feltételein sokat sikerült javítani, de nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a tömegsportra. A jelenlegi politika ugyan kétségkívül segít a leszakadt társadalmi csoportok és vidékek felzárkóztatásában, de gyökeres javulás csak az általános fellendüléstől várható. A szegény rétegek és vidékek (pl. Északkelet-Magyarország) gyorsabb felzárkóztatásra szorulnának. A politikusok többet tehetnének azért, hogy megértessék, hogy politikájuk hogyan szolgálja az ország fejlődését és a polgárok jólétét.

A jelenleginél nagyobb szerepet kell szánni a hazai kis- és középvállalkozói szektornak, a gazdálkodó családoknak és termelői, fogyasztói szövetkezeteiknek. Helyeseltük az alapkamat csökkentését, bár tudatában voltunk annak, hogy ez a forint gyengüléséhez vezet. Bízunk benne, hogy a Magyar Nemzeti Bank – felelősségét át- érezve – megtalálja az optimális kamatlábat. A kormány sokat tett a devizahitelesek kárának enyhítéséért, de a Fidesz a várakozásokat a forintra átváltás árfolyamának előzetes becsléseivel túlhevítette, így a végeredmény sokaknak súlyos csalódást okozott. A bankvilág és a kormány alkujának kialakulásába nem láthatunk bele, de nincs okunk feltételezni, hogy a kormány nem tett meg mindent az adósok érdekében, amit értelmetlenül nagy kockázatok vállalása nélkül megtehetett.

A kormány „zéró toleranciát” hirdetett a korrupcióval szemben, s mégis azt tapasztaljuk, hogy a kormányoldalt sem kerülik el a korrupciós vádak, és ezek az egész ország befeketítését eredményezhetik. Akár van alapjuk, akár nincs, ezeknek súlyos belső társadalmi eróziós hatásuk és komolyan veendő külföldi visszhangjuk is van, s az orszá- got zsarolhatóvá teszik. Ezek a vádak minden bizonnyal belföldről, mégpedig főként a nemrég még korrupciós botrányoktól fulladozó baloldaltól erednek, mégsem szabad félvállról venni őket. A korrupcióval megvádoltak nyilatkozatai sajnos nehezen oszlatják el a gyanút, hogy a vádakban lehet igazság. A közéleti szereplők ne csak azzal mutassanak példát, hogy ügyelnek az írott jogszabályok betartására, és becsületesek, hanem azzal is, hogy életvitelük ne legyen hivalkodó, és nagyobb nyíltságot tanúsítsanak, ha a közvélemény ezt várja el tőlük. A korrupciót pedig határozottan fel kell számolni. A közvagyon és a közpénzek kezelése teljes nyilvánosságot kíván, hogy a társadalom korrupcióellenes immunrendszere működhessen. A korrupció elleni fellé- pés azonban legyen arányos, mert az aránytalanul kemény fellépés mind belföldről, mind külföldről nézve önkényeskedésnek látszik.

A teljes értékelés ide kattintva elolvasható.

Professzorok Batthyány Köre