Gidófalvy Lajos a Yad Vashem és a Bátorságért Érdemjel kitüntetettje 1901. január 1-én Bögözön született. Budapesten a közgazdasági egyetemre iratkozott be, tanulmányait azonban anyagi nehézségek miatt abba kellett hagynia. Minisztériumi tisztviselői állásának elvesztése után segédmunkásként dolgozott, majd a 13. kerületi katonai parancsnokságon, mint körzeti leventeparancsnok szolgált. Maga köré gyűjtötte Angyalföld fiataljait és mikor 1944 őszén megbízást kapott, belőlük alakította meg a 13. kerületi Nemzetőrszázadot, amely később Kisegítő Honvéd Karhatalmi Zászlóaljjá alakult át.
Demokratikus gondolkodású és németellenes tisztként lehetővé tette, hogy a Vilmos-laktanyában levő alakulatánál katonaszökevények, szökött munkaszolgálatosok és más üldözöttek menedéket kapjanak. Kapcsolatot talált az ellenállási mozgalommal és a már 2000-re duzzadt alakulat tagjaiból létrehozott ellenállási csoportokkal német- és nyilasellenes akciókat hajtottak végre.
A politikai hitvallásuk vagy származásuk miatt üldözöttek egyaránt menedéket találtak ebben a zászlóaljban. A zászlóaljnál szervezett csoportok megakadályozták több angyalföldi gyár leszerelését, megőrizték a jövő számára a Ferdinánd-hidat, a rákosrendezői pályaudvart, a Dózsa György úti vasúti felüljárót is. Gidófalvy Lajos és katonái látták el akkor az életet jelentő katonai igazolványokkal a rászorulókat, élelmezték a „csillagos” és „védett” házak lakóit.
1945. január első napjaiban a letartóztatás elől illegalitásba vonult, és szűkebb törzsével együtt indult el, hogy az aláaknázott Erzsébet-hidat megmentse a Dunába robbantástól. Feltételezések szerint az Erzsébet-hídnál halt hősi halált a nyilasokkal vívott tűzharcban, ott látták utoljára.
Gidófalvy Lajos ezredesre és az általa parancsnokolt zászlóalj katonáira emlékezünk 2011. január 8-án 10 órakor kezdődő koszorúzási ünnepséggel a Gidófalvy u. 1-7. szám alatt elhelyezett emléktáblánál. Minden érdeklődőt és megemlékezőt szeretettel várunk.
Gidófalvy Emlékbizottság
