A 2015-ös esztendő életveszélyes évvé vált. A háborúk a teljes földön terjedőben vannak, új országokat bombáznak, és a régebbi háborúkat egyre nagyobb intenzitással vívják. Azok az országok, ahol a közelmúltban a választások viszonylagosan békés eszközökkel változásokat hoztak, most polgárháborúk szélére kerültek.

Ezekben a háborúkban nincsenek győztesek, ám sok a vesztes, és nincsen vége sem a háborúzásnak! Ezekben a háborúkban a birodalmi megszállásnak elhúzódó ellenállással kell számolnia.

A háborús menekülők végeérhetetlen sora áramlik át a határokon. A kétségbeesett embereket, akik a birodalmi megszállások túlélői és áldozatai, elfogják, megalázzák és krimininalizálják.

Európában és Ázsiában a nagy nukleáris hatalmak küzdenek egymással. A NATO Oroszországgal, az USA Japánnal együtt Kínával. Vajon ezek a vérfolyamok és háborúk összefutnak majd egy mindent átfogó vadság áramába, amiben teljesen kivérzenek?

Veszélyben élünk: az erőszakos konfliktusok áramlanak

Vitán felül áll, hogy a politikai konfliktusok megoldásában a háborúk és katonai konfliktusok a diplomácia, a tárgyalások és a demokratikus választások helyébe léptek. Ebben a 2015-ös évben a háborúk átterjedtek a határokon és tovább eszkalálódtak.

A NATO szövetséges államai, az USA, Törökország és az EU légi erőkkel és szárazföldi erőkkel nyíltan megtámadták Szíriát. Vannak olyan tervek, amik szerint a háborús sújtotta ország északi szektorát el akarják foglalni, létrehozva egy - az Erdogan rezsim szavaival élve - „puffer zónát”, amit az emberektől és falvaiktól tisztítanak meg.

Az „ISIS elleni harc” ürügyén a török kormány kurdokat bombáz (civileket és ellenálló harcosokat egyaránt) és azok szíriai szövetségeseit. Szíria déli határainál az USA különleges erői sűrítették és kiterjesztették jordániai bázisaikról az Öböl-menti monarchiák által finanszírozott zsoldos terroristák részéről indított műveleteiket.

Több mint 4 millió szír menekült el otthonából és 200 ezret is meghaladja azok száma, akiket megöltek mióta négy évvel ezelőtt a szír szekuláris kormány ellen megindult a háború az USA, Törökország és Szaúd Arábia támogatásával.

Terrorista, zsoldos és szektás csoportok tucatjai darabolták fel Szíriát egymással versenyző hűbéri birtokokra, kifosztották gazdasági és kulturális erőforrásait és lecsökkentették az ország gazdasági teljesítményét több, mint kilencven százalékkal.

Az USA, az EU és Törökország katonai beavatkozása Irakra, Libanonra és …Törökországra terjeszti ki a háborút, szekuláris kormányokat, etnikai kisebbségi csoportokat és szekularizált civil társadalmakat támadva meg.

A feudális, monarchista Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek tankokkal behatolt Jemenbe, légi csapást mért egy olyan országra, amelynek semmilyen légvédelme sincsen. Nagyvárosokat taroltak le. A szaúdi szárazföldi csapatok és fegyveres járműveik több ezer embert – főként civileket – öltek és sebesítettek meg. A jemeni kikötők elleni brutális szaúdi légi és tengeri blokád humanitárius válságot okozott, így tízmillió jemenire éhhalál vár, amit egy torz és ocsmányul gazdag monarchia okoz.

Miután kiszorultak a nagyvárosokból, a jemeni ellenálló harcosok hosszúra nyúló gerilla-háborúra készülnek a szaúdi szörnyek és bábjaik ellen. Ellenállásuk már szétterjedt az abszolutista szaúdi diktatúra határai mentén.

A brutális izraeli megszálló csapatok a „telepes gyarmatosítókkal” együttműködve felgyorsították a palesztin földek erőszakos elfoglalását. Fokozták a palesztinok, beduinok, drúzok és keresztény lakosság etnikai tisztogatását, közösségeik helyébe rasszista, „szín-zsidókból” álló gyarmati településeket hozva létre.

A gázai óriási „koncentrációs táborok” elleni napi támadásokat a termőföldet, levegőt és a vizet elzáró fegyveres blokádok kísérik, amik megakadályozzák több ezer otthon, iskola, kórház, gyár és az infrastruktúrák újjáépítését, amelyet az elmúlt évi izraeli villámháború pusztított el.

A palesztin területek folyamatos annektálása és az etnikai tisztogatások kizárnak minden diplomáciai erőfeszítést. A gyarmatosító háborúk korábban is és jelenleg is Izrael meghatározó politikája maradt az arab szomszédokkal és a rab népességekkel való bánásmódban.

A korábbi USA-EU beavatkozások eredményeként kirobbant afrikai háborúk továbbra is pusztítják a földrészt. Szomáliát, Szudánt, Kenyát, Líbiát az USA-EU támogatást élvező rezsimek és a fegyveres iszlamista és nemzeti ellenállási mozgalmak közötti véres konfliktusok szabdalják.

Észak- és Fekete Afrikában szerte az USA-EU támogatta kormányok fegyveres felkeléseket szítottak Líbiában, Nigériában (Boko-Haram), Egyiptomban (ISIS, Muzulmán Testvériség és mások), Csádban, Nigerben, Dél-Szudánban, Szomáliában és máshol is.

Imperialista kliensekként egyiptomi és etióp diktátorok vasököllel uralkodnak – az EU és az USA pénzügyi és katonai támogatásával.

Birodalmi háborúk dühöngenek szerte a Közel-Keleten és Dél-Ázsiában. Több száz tapasztalt Baath-párti iraki katona-tiszt, akiket elűzött, vagy börtönbe vetett és megkínzott az USA megszálló hadserege, közös célt találtak az iszlamista harcosokkal, hogy megalakítsák az ISIS-t és hatékonyan foglalhassák el Irak harmadát és Szíria stratégiai részeit.

Naponta robbannak bombák Bagdadban, aláásva az USA kliensének tekintélyét. Az ISIS stratégiai előretörése arra kényszeríti az USA-t, hogy folytassa és szélesítse ki közvetlen harci szerepét.

Az USA bagdadi visszavonulása és a baathista-iszlamista offenzívában az USA által kiképzett iraki haderő veresége a hosszan-tartó, kiterjedt iraki és szíriai háborúnak nyitótüze lett. A török légitámadások az iraki kurdok ellen kiterjesztik a háborút Észak-Irakra és Törökország déli részére.

Hogy magunkhoz közelebbi dolgokra tekintsünk, az USA-támogatta kijevi puccs („rendszer-váltás”) és az a kísérlet, hogy diktatórikus, Nyugat-barát oligarcha-uralmat kényszerítsenek Ukrajnára hosszan-tartó, az országot pusztító polgárháborút robbantott ki és a NATO-barátokat a donbaszi, orosz-támogatta szövetségesek ellen hajtotta.

Az USA, Nagy-Britannia, Lengyelország és más NATO-erők mélyen elkötelezettek, hogy a háborút mindininkább az orosz határok közelébe tolják.

Új hidegháború folyik, amikor széleskörű gazdasági szankciókat vezetett be az USA és az EU Oroszország ellen és nagy NATO hadgyakorlatokat szerveznek Oroszország küszöbe előtt. Nem csoda, ha ezeket a provokációkat nagyszabású válaszok kísérik – benne az orosz fegyveres erők felfejlesztése. A NATO ukrajnai hatalomátvétele – amely először egy helyi etnikai háborúhoz vezetett – most globális konfrontációvá teljesedik ki és nukleáris konfrontációt eredményezhet, amikor Oroszország több százezer menekülttel szembesül az ukrajnai vérengzés miatt.

Az USA afganisztáni bábkormánya a talibánok erős előretörésével szembesül minden területen, beleértve a fővárost, Kabult is.

Az afganisztáni háború erősödik és az USA-támogatta kabuli kormányzat visszavonulóban van. Az USA csapatai alig tudnak kibújni bunkereikből.

A talibánok katonai előrenyomulásával vezetőik a kabuli bábok teljes megadását, valamint az USA csapatok visszavonását követelik. Az USA válasza a háború elhúzódó eszkalációját jelenti.

Az USA-fegyverekkel állig felfegyverzett Pakisztán indiai határai mentén óriási konfliktusokkal szembesül, valamint a nagy regionális pártok támogatását élvező iszlamista és pastu gerillákkal vívott állandósult háborúkkal a fél-autonóm észak-nyugati frontállamaiban. Ezek a pártok de facto ellenőrzik az észak-nyugati régiót és az Afganisztánban és Pakisztánban aktív talibán harcosoknak menedékül és fegyverutánpótlásul szolgálnak.

Fegyveres etnikai-vallási konfliktusok vannak Kína nyugati részén, Mianmar-ban és Észak-Indiában. Nagyszabású népi ellenállási mozgalmak vannak Thaiföld észak-keleti részén, amelyek a jelenlegi bangkoki katonai-monarchista diktatúrával állnak szemben.

A 21. században Dél- és Dél-Kelet Ázsiában a világ más részeihez hasonlóan háborús és fegyveres konfliktusok válnak a központi államoktól eltérő etnikai, társadalmi, törzsi és vallási különbségek megoldásának központi elemévé: a diplomáciai és demokratikus választások feleslegeseknek és eredményteleneknek bizonyulnak ezekben.

Latin-Amerika a határokon

A megválasztott közép-bal latin-amerikai kormányokat megdönteni vagy felelősségre vonni akaró, szaporodó, parlamenteken kívüli jobboldali erőszakos mozgalmak szembekerülnek az államokkal és azok tömegtámogatásával.

Ecuadorban, Venezuelában, Brazíliában az USA támogatását élvező ellenzéki csoportok erőszakos demonstrációkat szerveznek, amelyek célja a megválasztott kormányzatok megdöntése. Ecuador esetében a „népi szektorok” – beleértve néhány bennszülött vezetőt és bizonyos szakszervezeti mozgalmakat is – „felkelésre” szólítottak fel Correa elnök megbuktatására. Ezek elfelejtik megemlíteni, hogy a kőkemény jobboldali oligarchák, akik három meghatározó város (Guayaquil, Quito és Cuenca) kulcshivatalait ellenőrzik, lesznek majd „felkelésük” igazi haszonélvezői.

A felbukkanó jobboldal először is erőszakos „rendszerváltozást” akar, eltörölve a társadalmi reformok évtizedes eredményeit, a független regionális szervezeteket és a független külpolitikát.

A „polgárháború” talán túl kemény kifejezés a jelenlegi latin-amerikai helyzet jellemzésére – de ez az az irány, ami felé az USA támogatta ellenzék halad. Tekintve, hogy a kormányzó rezsimek választásokkal történő megdöntése zavarosnak és nehéznek látszik, az USA és helyi megbízottjai az utcai erőszakot, szabotázsokat, rögtönítélő törvénykezést és puccsokat választanak, amelyeket aztán kilúgozott választások követnek – az USA által kiválasztott jelöltekkel.

Háború és erőszak burjánzik végig Mexikóban és Közép-Amerika legtöbb országában. Hondurasban az USA támogatását élvező katonai puccsal döntötték meg a nép által választott, független Zelya elnököt. A hivatalba lépő USA-barát kormányzat több száz demokratikus másként gondolkodót gyilkolt meg és vetett börtönbe, ezreket pedig az erőszak elől menekülésre késztetett.

A 90-es években az USA közvetítésével létrehozott „békemegállapodás” El Salvadorban és Guatemalában hatékonyan akadályozta meg az agrárreformokat és a jövedelmek újraelosztását, amelyek a társadalom újjáépítését szolgálták volna. Ez több mint két évtizedes elégedetlenséghez vezetett, százezres létszámot meghaladó fegyveres „bandák” megjelenéséhez és évente hat-tízezer gyilkossághoz, amivel El Salvador az egy főre jutó gyilkosságokkal a „félteke gyilkossági fővárosa” lett. Az éves emberölések száma az USA közvetítésével létrehozott „békemegállapodás” ideje alatt most már meghaladja a háborús polgári áldozatok számát.

A félteke igazi "vérontási fővárosa" Mexikó. Több mint 100.000 embert gyilkoltak meg az évtizedes, Egyesült Államok által támogatott "drogellenes háború" idején, ami egy olyan háború volt, amelyet az állam támogatott a mexikói nép ellen.

A belső háború lehetővé tette a mexikói kormánynak, hogy a nemzetgazdaság „korona-ékszerét”, az olajipart privatizálja és eladja. Míg több ezer mexikóit terrorizáltak és mészároltak le, az USA és az EU olajtársaságait furcsa módon védelmezik a kábítószer-bárók. Ugyanez a mexikói kormány, rendőrségével, tisztviselőivel és katonáival - akik együttműködnek a kábítószer-bárokkal a több milliárd kábítószer-dollárt felosztásában - védi a külföldi olajtársaságokat és vezetőiket. Végtére is, a narkó-dollárokat New York, Miami, Los Angeles és London bankjaiban mossák tisztára, hogy segítsék az üzemanyag-spekulációt!

A regionális háborúktól a nukleáris háborúig

A regionális és helyi háborúk a fenyegető világháború árnyékában terjednek tova. Az Egyesült Államok fegyvereit, repülőgépeit, bázisait és műveleteit az orosz és a kínai határokhoz viszi közel.

Soha ilyen sok amerikai csapat és háborús repülőgép nem került még olyan sok stratégiailag fontos helyre, gyakran kevesebb, mint egy óra autóútra a legnagyobb orosz városoktól.

Még a leginkább hidegháborús időkben sem rendelt el az USA ennyi gazdasági szankciót az orosz vállalatok ellen.

Ázsiában a Washington szervezte jelentős kereskedelmi, katonai és diplomáciai egyezmények célja, hogy kizárja, és aláássa Kína, mint a kereskedelmi versenytárs növekedését. Szerepe van olyan provokatív tevékenységekben, mint amilyen Japán bojkottja és blokádja volt, ami a második világháborúhoz vezetett Ázsiában.

Az ukrajnai, nyílt, „meghatalmazott útján folytatott háború” talán a Harmadik Világháború nyitánya Európában. Az USA-EU támogatásával végrehajtott kijevi puccs Nyugat-Ukrajna annektálásához vezetett. Válaszul a Krím etnikai orosz többsége elleni erőszakra és fekete-tengeri stratégiai tengeri bázisa elvesztése veszélyére Oroszország annektálta a Krímet.

A II. világháborúhoz vezető úton Németország elfoglalta Ausztriát. Hasonló módon az USA és az EU erőszakos puccsal bábkormányt állított fel Kijevben, ami a közép-ázsiai nagy hatalomátvétel első lépésének tekinthető. A katonai felvonulás nagy, támadó jellegű katonai bázisok lengyelországi létrehozását is magában foglalja.

Varsó újonnan megválasztott kemény jobboldali rezsimjének elnöke, Andrzej Duda követelte, hogy Lengyelország legyen a NATO központi katonai műveleti bázisa és frontvonala egy Oroszország elleni háborúban.

Háborúk és még több háború, amit a menekültek soha véget nem érő áradata kísér

Az USA és az EU birodalmi háborúi elpusztították sok millió ember életét és megélhetését Dél-Ázsiában, Észak- és Fekete-Afrikában, Közép-Amerikában, Mexikóban, a Balkánon és most Ukrajnában.

Négy millió szíriai menekülthöz csatlakozott több millió afgán, pakisztáni, iraki, jemeni, szomáliai, líbiai, palesztin és szudáni menekült, akiket az USA-EU bombák, drónok és „meghatalmazott” zsoldosok pusztítanak saját országukban.

Több milliónyi háborús menekült keres biztonságot Nyugat-Európa irányában, csatlakozva a több millió gazdasági menekülthöz, akik elmenekültek a szabad piac nyomora elől Litvániából, Lettországból, Észtországból, Bulgáriából, Romániából, Lengyelországból, a Balkánról és az EU más perifériális országából.

Pánik kezd eluralkodni a nyugat-európai polgári lakosság körében amint több százezer ember kel át a Földközi-tengeren, az Égei-tengeren és a Balkánon.

Menekültek tömegei vesznek oda minden nap. Több tízezres tömeg zsúfolódik a fogvatartási központokba. A helyi munkaerőpiac telített, a szociális szolgáltatások túlterheltek.

Az Egyesült Államok falakat és fogvatartási központokat épít a mexikói birodalmi központú szabad piacok, a kábítószer-terror és a közép-amerikai hamis „békemegállapodások” okozta erőszak elől.

Ahogy a nyugati háborúk előretörnek, a kétségbeesett menekültek szaporodnak. A szegények és a nincstelenek a birodalmi országok kapuira felkapaszkodva felordítanak: „A ti bombáitok és a ti tudatos rombolásotok hazánkban hajtott minket ide, s most a saját hazátokban kell velünk foglalkoznotok.”

Osztályharcok szítása a menekültek és a birodalmi Nyugat "bennszülöttei" között talán ma még nem lehet a napirenden, de a "polgári" társadalom jövője Európában és az USA-ban is sivár.

Eközben egyre több és még nagyobb háborúk látszanak a horizonton, és további több millió civil válik földönfutóvá, és néz szembe azzal a választással, hogy éhen pusztul, vagy a családjával elmenekül, vagy pedig szembeszáll a birodalommal. Tapasztalt és feldühödött ellenálló harcosok sorai szaporodnak Afganisztánban, Irakban, Líbiában, Jemenben, Ukrajnában és másutt.

Az USA és az EU fegyveres erődökké válnak. Az Egyesült Államok rendőrsége megszálló hadseregként kezeli a perifériára szorult polgárokat, bántalmazza az slafrok-amerikaiakat, a bevándorlókat és az ellenzékieket - miközben fosztogatja a szegény közösségeket…. és védi a gazdagokat...

Következtetések

Háború mindenütt, egyre bővülőben: nincs kontinens vagy régió, kicsi vagy nagy, ami mentes lenne a háború fertőzésétől. A birodalmi háborúk szaporítják a helyi háborúkat… tömeges meneküléssel soha véget nem érő ciklusokat kiváltva. Nincsenek igazi diplomáciai sikertörténetek! Nincs tartós és életképes békemegállapodás!

Egyes elemzők tiltakozhatnak ez ellen az elemzés ellen. Arra hivatkozhatnak, hogy a legutóbbi USA-Kuba közeledés "siker". Ők kényelmesen elfelejtik, hogy az Egyesült Államok továbbra is aláaknázza Kuba legnagyobb kereskedelmi partnerét, Venezuelát; hogy Washington főbb regionális csatlósai rendszerváltást követelnek Kuba szövetségesei között, Ecuadorban, Brazíliában és Bolíviában, és hogy Washington egyre inkább fenyegeti Kuba alternatív piacait Oroszországban és Kínában. A szélben lengedező amerikai zászló látványa havannai nagykövetségén nem nagyon takarhatja el Washingtonnak a Kuba szövetségeseit fenyegető vasöklét.

Mások az amerikai-iráni békemegállapodást az egyik fő "sikerként" idézik. De figyelmen kívül hagyják, hogy az Egyesült Államok támogatja a véres szaúdi inváziót a szomszédos Jemen ellen és a síita közösségek lemészárlását; hogy az Egyesült Államok Izrael rendelkezésére bocsátotta az Irán egész védelmi rendszerét feltérképező anyagot, és hogy az USA és az EU irgalom nélkül bombázza Irán szíriai szövetségesét.

Ami az USA-kubai és az iráni egyezményeket illeti, ezek vajon tartósak és stratégiaiak vagy csak taktikai birodalmi lépések, amik még nagyobb támadásokra készítenek fel?

A háború fertőzése nem szűnik.

A háborús menekültek továbbra is menekülnek; nem maradt meg az otthonuk vagy közösségeik. A zavar és a rombolás növekszik, nem csökken; az összetört társadalmak nem épülnek újjá, sem Gázában, sem Falludzsában, sem Donyeckben, sem Guerreroban, sem Aleppoban.

Európa érzi egy súlyos tűzvész rengéseit.

Az amerikaiak még mindig azt hiszik, hogy a két óceán megóvja őket. Azt mondják nekik, hogy a NATO-rakéták Oroszország határaira telepítése és hadihajók állomásoztatása Kína partjaihoz közel, valamint villamos árammal telepített falak és szögesdrótok telepítése a Rio Grande mentén megvédik őket. Él a hitük politikai vezetőikben és propagandistáikban.

Micsoda hazugság! Interkontinentális rakéták New York-ra, Washingtonra és Los Angelesre is záporozhatnak.

Itt az ideje, hogy felébredjünk!

Itt az ideje, hogy az USA és az EU abbahagyja eszeveszett versenyfutását a III. Világháborúba!

Hol is kezdjük? Líbia visszafordíthatatlanul romba lett döntve, így ott már túl késő van! Szíria, Irak és Afganisztán lángokban áll. Egyre mélyebben löknek bennünket be a háborúba, miközben azt mondják, hogy most éppen visszavonulunk! Ukrajna egyre több fegyvert és egyre több katonát szív fel!

Vajon tudunk békében lenni Iránnal, ha a saját kormányunkat sem tudjuk kontrollálni, ahogyan az izraeli zenére táncol? És Izrael háborút akar – azaz, hogy mi szálljunk harcba helyettük! Ahogy az izraeli háborús bűnös, egykori tábornok és miniszterelnök Ariel Sharon egyszer egy aggódó amerikai cionistának mondta: „Gondunk van az Egyesült Államokkal? De hiszen mi az orruknál fogva vezetjük őket…!”

Nézzük csak a megfélemlített családokat, akik a vérfürdő elől menekülnek a Közel-Keletről vagy Mexikóból.

De mit is tegyünk?

Mikor fogunk megszabadulni terheinktől és rázzuk le ezeknek a háború-gyárosoknak a kötelékeit – legyenek azok külföldiek vagy hazaiak?

Fordította: Kleinheincz Ferenc

Megjelent több helyen, így James Petras saját weboldalán (http://petras.lahaine.org/?p=2047 ), valamint a Global Research oldalán (http://www.globalresearch.ca/the-age-of-imperial-wars/5470957 )

Transform!

Fotó: Völgyi Attila