A herbált biofűnek hívja a köznyelv, teljesen tévesen. Ez a szer inkább porított műtrágya, amit acetonnal, vagy hígítóval oldanak föl, morzsolt diófalevélre, vagy útszéli, szárított gazra öntenek, és ezt árulják, „fűként”. A 15-17 éves korosztály érintett a herbál használatában, ők a leginkább veszélyeztetett fiatalok.

A herbál használata a gyermek pszichés fejlődésére rettenetes hatással van, mely sok esetben visszafordíthatatlan károsodást is okozhat. A szülők sokszor csak túl későn veszik észre, mi történik gyermekükkel, viselkedésének hirtelen változásait betudják a kamaszkori sajátosságoknak, és a kamaszkori dacnak. Pedig ez nem az. A herbál használata markáns személyiségzavarokat, szélsőséges esetben akár tudathasadást is okozhat. A fiatalok azért férhetnek hozzá, mert ezt árulják a legolcsóbban (500 -1 000 Ft/gramm), és a törvény nem bünteti a használatát.

Nem bünteti, mert ….

… Kötetlen beszélgetések sora következik, szakemberekkel. Szülőként kérdeztem, nem mutattam sajtóigazolványt. A valóságot akartam tudni, nem az előírt sablont. …

Tehát, nem bünteti a törvény a herbál használatát. Egy drogambulancia munkatársának meglátása: „A jogvédők folyamatosan dolgoznak azon, hogy a herbál összetevőit tiltólistára tetessék a jogalkotóval. Egy-egy összetevő esetén átlagosan ez két hónap alatt sikerül. A herbál terjesztői azonban átlagosan két nap alatt változtatnak azon az összetevőn, amely tilólistára került, és nyugodt szívvel árusítják tovább a gyermekek számára, a megváltoztatott összetevővel. A herbál legtöbb összetevője egyébként is ismeretlen a szakemberek előtt. Ez egy vég nélküli szélmalomharc.”

Az addiktológián érdeklődtem, hogyan hozhatja be a szülő a gyermekét, ha baj van. Hogyan lehet kitisztítani egy gyermek szervezetét? Válasz: „A 15-17 éves korosztály, életkoránál fogva nem tartozik a felnőtt addiktológiai osztályhoz, őket a gyermekgyógyászatra kell átirányítanunk. A gyermekgyógyászaton sok esetben nincs fenntartva külön addiktológiai részleg. …

… Villám-vérvétel? … Mivel a herbál összetevői nem ismertek, mert folyamatosan változtatják, így azt sem tudjuk, mit keressünk a vérben. Az, hogy használt-e a gyermek egyáltalán valamit, kizárólag vizeletből állapítható meg, de az is csak aznap, már másnap sem kimutatható. A gyógyszertárakban lehet kapni vizelettesztet, azt azonnal el kell készíteni, amikor a szülő gyanítja, hogy a gyermek nem jókedvében pörög. Akkor pontosan fogja tudni a szülő, miért viselkedik úgy a gyermeke, ahogyan viselkedik. Figyelni kell a teszt elkészítése közben. Ha a gyermek a csapnál pisil rá, akkor hígíthatja vízzel. Az eredmény negatív lesz.

… Hiába hozza hozzánk a gyermeket a szülő, akár sürgősségi beutalóval is. A törvény ugyanis azt írja elő számunkra, hogy a befektetést a gyermeknek kell kérnie, akkor szükséges a beutaló, és a szülői kíséret. Úgy nem tudjuk osztályra felvenni a gyermeket, hogy a szülő akarja, a gyermek nem. Ha a gyermek elmúlt 14 éves, a döntő szó az övé, neki kell segítséget kérnie, nem a szülőnek.”

A gyermekgyógyászaton ugyanezt a kérdést tettem föl. Válasz: „Nálunk nincs külön addiktológiai részleg, mi már csak akkor tudjuk fogadni a gyermeket, ha ájultan hozzák be hozzánk. Akkor ellátjuk, megmentjük az életét, de többre nincs jogosítványunk. Esetleg még át tudjuk küldeni a pszichiátriára, hogy ott elkezdhessék felmérni, mi az a törés az ő életében, aminek a megoldására más lehetőséget nem talált, a drogon kívül.”

Pszichológus: „A pótszerhez nyúló gyermekek hatalmas traumákkal, és szinte minden esetben nagymértékű szerethiánnyal küzdenek. Ezek a gyermekek nemcsak nem tanulták meg, hogyan kell kimondani a „nem”-et, hanem azt sem tanították meg számukra, hogyan oldják meg a problémáikat. Ehhez társul a most oly nagy divatban lévő arctalan virtuális valóságban való létezés. A fiatalok a közösségi oldalakon élik mindennapjaikat, így a problémáikra is ott keresnek megoldást, és a virtuális világ elvárásainak megfelelően kezdik el kialakítani személyiségüket. Ebben az esetben is érvényes az a mondás: Hasonszőrű a hasonszőrűt vonzza, így, ha a virtuális barátok sem ismernek más probléma megoldási technikát, akkor bizony hozzányúl a gyermek – ha lehetősége van – a pótszerekhez.

A szülőnek arra kell figyelnie, hogy a gyermek viselkedése, ha elkezd pótszerekhez nyúlni, periodikusan ismétlődik, állandóan változik, nemcsak napi, de heti szinten is. Fontos, és figyelemfelhívó a gyermek korlátozhatatlan és csillapíthatatlan, édesség utáni vágya, bizonyos időközönként. Ez akkor jelentkezik, amikor a gyermek esetleg már függő, és nem jut hozzá a megszokott adagjához. Ilyenkor a gyermek az édességgel csillapítja a sóvárgását. Ebben az időszakban figyelemzavarok lesznek tapasztalhatóak nála, és könnyen felejthet, esetleg fontos dolgokat is.

Az elvonási szakaszban az a gyermek, aki egyébként is aktívabb alkat, hajlamossá válhat az agresszióra, a csendesebb gyermekek még visszahúzódóbbak lehetnek, mindinkább aluszékonyakká válhatnak, de legalábbis állandóan fáradtak, és fásultak lehetnek. Elvonási szakaszban egy nagyon fiatal fiú például baltával támadt az öccsére. Szerencsére nem ez a leggyakoribb eset az elvonási szakaszban, de bármi előfordulhat, attól függően, a gyermek milyen összetevőjű pótszerhez jutott hozzá – amit, ugye, nem tudunk.”

Gyermekjóléti szolgálat: „A problémával folyamatosan küzdünk, hiszen a herbál használata egyre gyakoribb, sajnos, mert olcsó. Az alapellátásban lévő gyermekeink nem egyszer ezért kerülnek védelembe vételre is, vagy pontosan ezért kerülnek alapellátásba. Ők nehéz sorsú gyermekek, akik, tudtukon kívül nehezítik még tovább a herbállal az életüket. Mi küldjük a jelzést a rendőrség felé, mást nem tehetünk, másra nincs törvény által biztosított lehetőségünk. … Hozzánk vagy a szülő, vagy az iskola küldi a jelzést, hogy a gyermek bajban van, és amit tudunk, megteszünk a gyermekért. Ha a gyermek megnyílik felénk a beszélgetéseinken, tudunk segíteni neki, de legalábbis meg tudjuk találni a neki, számára legmegfelelőbb szakmai segítséget.”

Középfokú, állami fenntartású oktatási intézmény: „Lehetetlen a gyermekeknek órát tartani. A viselkedési problémák túlnőttek rajtunk, jogunk semmihez sincs. Ha látom, hogy el van szállva, vagy túl van pörögve, a törvény szerint nem küldhetem haza, hogy igazolatlan nap, tessék, gondolkozz, fiam. … Nem motozhatom meg, mi van nála, nem szólhatok rá erősebben. Nem tudom fegyelmezni, a szülőnek nem tudok jelezni. A problémás gyermekek szülei nem jönnek el szülői értekezletre, egyetlen fogadóórán sem vesznek részt. A szülő által megadott telefonszámok a legtöbbször nem elérhetőek, vagy, ha igen, nem veszik fel azt, nem fogadják a hívásainkat.

Így, csak sejteni lehet, ahogyan az iskolában sem érdekli a gyermeke, otthon sem foglalkozhat vele, a gyermeknek, támaszként csak a barátai maradnak, és a virtuális valósága, meg a herbál. Az órákon való Facebookozás mindennapos probléma, mert semmi másra nem figyelnek, csak a telefonjaikra. A telefonjaik mellett a lányoknál a sminkelés a leginkább fontos, szinte egész nap a tükörben lógnak, és nagyon erősen festik magukat.

A wc-kre nem lehet bemenni sem, tessék megnézni, mi folyik odabenn. A gyermekhez nem nyúlhatunk hozzá, nem küldhetjük ki, mert azonnal megsértjük a személyiségi jogait, és a szabadságjogait, na, meg – a wc esetében – a magánélethez való jogát. Mit tehetnénk, mi, pedagógusok, ha észleljük a drog használatát a gyermeken? Megmondom, gyakorlati tapasztalat: semmit. Nem engedik a törvények. Annyit próbálunk tenni, hogy távol tartjuk őket a rossz társaságtól azzal, hogy osztályközösséget igyekszünk kovácsolni, közös programokkal, ami a gyermekek bizonyos hányadát szintén nem érdekli, és nem vesznek részt ezeken sem, inkább csavarognak.”

(Az iskolába befelé menet egy piros sportautóra lettem figyelmes, melyből három fiatal ugrott ki, felvették a pozíciót az iskola főbejárata körül és mögött, zsebre tett kézzel álltak, és vártak. Ha egy gyerek elment mellettük, nem szóltak hozzá, csak előre billentek az álló helyzetükből, kitolva a zsebüket, és néztek kérdőn. Szerencsére a gyermekek nagy része nem állt szóba velük. Odamentem a legnagyobb darabhoz: „Szeretnék interjút készíteni veled arról, hogy mit csinálsz itt.” … Éles füttyszó, mindhárom emberke beugrott az autóba, és már ott sem voltak. … Az iskolából kifelé jövet sem szereztem kevesebb tapasztalatot: egy félig nyitott osztályajtó előtt mentem el, amikor földbe gyökerezett a lábam. Visszaléptem, és megnéztem, jól látok-e. És igen, jól. Két fiatal szexuális aktusban a pad tetején, az üres osztályteremben. … Talán 15-16 évesek lehettek. … Akkor értettem meg, miről beszélnek a pedagógusok.)

Térjünk vissza a herbál kérdésére, és beszélgessünk tovább. Rendőrkapitányság 1.: „Ha a gyermek konkrétan bajban van, azonnal ott vagyunk. Figyeljük az utcákat, az iskolák környékét, de ha egyet beviszünk, öt másik lép a helyébe, kevés az emberünk. Egyetlen fedett nyomozóval dolgozunk, többre nincs keretünk. … Ha a gyermek szívja a herbált, nem büntethetjük. Ha viszont átadja a mellette álló fiatalnak egy slukkra, akkor már terjesztőnek minősül, így előállíthatóvá válik, de ezzel a gyermek helyzetét még nem oldottuk meg. Persze, van olyan fiatal, akit megrémít a rendőrség légköre, és eláll a szenvedélyétől, segítséget kér, de ez a ritkább. Terjesztésért akár 2-8 évet is kaphat, a körülmények függvényében. … Az illetékességi kritériumokkal is nagy fejtörést okoz a jogalkotó, a bűnüldözés szempontjából. Mert ha „A” helyen lakik a gyermek, de „B” helyen jár iskolába, akkor „A” kapitányság az illetékes eljárni, neki kell „B” kapitányságot megkeresni – miközben telik az idő. A grammok pedig pillanatok alatt cserélnek gazdát. …

Igen sok olyan jellegű bejelentést kapunk, hogy a gyermek eltűnt, elcsavargott, iskolából nem ment haza. Ezen bejelentések egy része összefüggésben lehet a herbál használatával is. Hiába tűnt el a gyermek „B” kapitányság területén lévő iskolából, a szülőnek „A” kapitányságon kell a bejelentését megtennie. A szülő, egyébként teljesen logikusan, elsőként az iskola szerint illetékes „B” kapitányságot hívja, segítséget kérve. „B” kapitányság, miközben elmagyarázza a törvény által előírt sorrendet, a legtöbbször már veszi is fel az adatokat. Míg a szülő a hivatalos bejelentését megteszi, „A” kapitányságon, „B” kapitányság már a csellengő gyermek nyomára próbál bukkanni, hogy ne veszítsenek időt az előírt bürokrácia okán. … A rendőr is ember, a rendőrnek is van gyermeke. Pontosan a rendőr látja azt, mi folyik az utcán, ezért érti meg, mitől retteg a szülő. Ahol tudunk, segítünk, megtéve minden tőlünk telhetőt.”

Rendőrkapitányság 2.: „Ahol tudunk, ott vagyunk. Biztosan olvasta a lapokat, most sikerült előállítanunk egy nagybani terjesztőt, egy általános iskolától. Figyeljük az állomásokat, és figyeljük az iskolák környékét is. Prevenciós céllal szervezhetnek a szülők is előadásokat, oda tudunk biztosítani egy szakembert. A szülők jelezhetnek a rendőrség központi e-mail elérhetőségén, vagy ingyenesen hívható zöld számon is, csak jelezni kell, ki, mikor, hol, milyen rendszámmal, mire figyeljünk, és tesszük a dolgunkat.”

Önkormányzat: „Ez a rendőrség dolga. Nem a szülőknek kell lázítani a település lakosait, rossz hírét keltve a településnek. A lakosok egyébként is félnek. Tudjuk, ki terjeszti, tudjuk, hol. Tehetetlenek vagyunk, nincs törvény által adott lehetősége az önkormányzatnak ahhoz, hogy léphessen. A rendőrséghez kell jelezni a problémát, ez rendőrségi hatáskör.”

Roma gyermekeket és fiatalokat segítő roma egyesület: „Nemcsak a herbál a gond, hanem a kristály is. Nemcsak a többségiknél gond, hanem a romáknál is. Nekünk nagyon fontos, és lényeges a család, ezek mennek tönkre. Egyre több a fiúk között a homoszexuális. Mindig olyanoknál tapasztaljuk, akik évek óta nyomatják a herbált. Ha erre ráteszi a kristályt is, a lecsúszás megállíthatatlan. … Miért? Mert olcsó. Üvegvisszaváltásból megveszi az adagját, vagy ingyen adagot kap, ha elkezdi terjeszteni. De már hitelbe is adnak. Igaz, uzsorakamatra, de odaadják nekik, tíz-húszezrekért, akár. … Nálunk nemcsak a fiatalok szívják, hanem minden korosztály. Harcolunk, próbáljuk védeni őket, de nem megy, csak pár napig, esetleg egy hétig. Mindig visszaesnek. Volt olyan fiatal, aki az ambulanciára eljárt, hogy ne kelljen ülnie, kijött onnan, és már gyújtott is rá, megint. Nem tudjuk elmagyarázni nekik, miért nem jó, miért ne csinálják. Én már a lelkem kibeszéltem, szerveztem, és tartottam előadásokat, megelőzési céllal. Semmit nem ér. Odajön az előadásra, meghallgatja, hazamegy, otthon teljesen mást lát, mint amit hallott. … Ez egy ördögi körforgás. Megállíthatatlan.”

…

A beszélgetések tanulságait vonja le az olvasó. 

Doody

Fotó: Origo

Kapcsolódó írásaink:

Drogos gyermekeken nem segítenek a törvények
Gondolatok a kötelező drogteszt körül

Eufória a laborból - videóval