53 évesen minősítettek vissza. Az én bűnöm az volt, hogy rokkant özvegy vagyok. Nemcsak az özvegyi nyugdíjamra fájt a foga a kormánynak, hanem még a saját jogú pénzellátásomat is megcsapolták, amikor visszaminősítettek.

Olyan alacsony százalékot adta a súlyos, veleszületett gerincbetegségemre, és még, vagy 6 másik, komoly betegségemre, hogy éppen csak bent maradhattam az ellátórendszerben, a 41% mértékű egészségkárosodással. Tudtam, hogy nem a valós egészségi állapotom szerint bíráltak el, hanem költségvetési megtakarítást akartak elérni azzal, ha megkárosítanak. Nem hagytam annyiban a dolgot. Fellebbeztem. Kénytelenek voltak megkegyelmezni nekem. Rettegek attól, hogy mi lesz? Egy év múlva majd minden kezdődik újra, a pszichikai hadviselés ellenem?

Nemcsak az én problémám aggasztott, hanem együtt mentem a felülvizsgálatra egy osztálytársnőmmel, aki akkor jött első alkalommal az orvosi bizottsághoz. Neki is több betegsége volt, de a szíve nagyon gyengélkedett. Mesélte, hogy a munkahelyén kapott szívinfarktust, ami nagyon súlyos volt. Sztentet kellett beültetni, de még emellett is nagyon fáradékony volt. A kardiológus javasolta, hogy kezdeményezze a rokkantsági ellátás igénylését, mert 30%-os már csak a szívműködés kapacitása. Azt is tudta a kardiológus, hogy társbetegségei is vannak. A háziorvos átfogó kivizsgálásokat kezdeményezett az asszonynál, az orvos-bizottsági felülvizsgálat előtt. Kiderült, hogy vannak még más betegségei is, így az orvosa is a rokkantsági ellátás iránti kérelmet javasolta neki.

2014. májusában meg is jött a határozat, hogy rehabilitálható.

Ezen még a kardiológus is elképedt, hogyan lehet ez? Hiszen a leletein szerepelt, hogy állapota a műtét után is rohamosan romlott. Teljes fizikai kímélet szükséges, állapotának súlyosbodása miatt, szív-transzplantáció lehetősége is felmerült. Sajnos, olyan kevés pénzt kapott, hogy az még a gyógyszereit is alig fedezte. A férjének kellett volna őt eltartani, hosszú távon.

Fellebbezett. Júliusban elismerték, hogy súlyos beteg, mert II. fokon C2 rokkantsági kategóriás lett, de csak pár hónapig, mert a következő soros felülvizsgálata 2014. december hónapra volt esedékes. Hónapokig idegesen várta a határozatot, hogy jaj, mi lesz az eredmény, egyre romlott az állapota. Rettegett az újabb, soros felülvizsgálattól, mert megalázóan bántak vele az orvosok. Idegileg kikészült, hogy decemberben újra menni kell az orvosi bizottság elé, ahol a hóhérok majd újra elszórakoznak majd megint vele.

Többször volt kórházban az állandó rosszullétek miatt. Mindig fulladásos panasszal ment. Amikor újra, és újra fulladni kezdett, akkor már az intenzív osztályra került. Többször vissza kellett hozni az életbe. Az újraélesztések után már csak a gépek tartották életben. Sajnos, egy újabb roham után 2014. novemberben meghalt.

Már nem jutott el a 2014. decemberi orvos-bizottsági felülvizsgálatra. Élt 53 évet! Halála előtt 33 évet dolgozott, de a felülvizsgáló orvosok még halálos betegen is dolgoztatni akarták? Nem igaz, hogy nem tudták, hogy ez az asszony mennyire súlyos beteg. Az ő esete csak egy lehet a sok közül. Ő már nem akart a hóhérokhoz menni, megalázkodni újra, inkább feladta.

Egy normális országban, ahol tisztelik az alapvető emberi jogokat, ott ilyen eset nem történhet meg! Magyarországon viszont bármi megtörténhet. Az is, hogy törvényekkel veszik el a rokkantak életét? Az is, hogy erre orvosokat próbálnak rávenni, hogy hajtsák végre a feladatot? Halálos betegeket rehabilitálhatónak minősítik a Dr. Mengelék, és a rettegő betegeket a temetőig üldözik? Ezt a pszichikai hadviselést máshol súlyosan büntetik. Más országokban ezért 10-20 év börtönt osztogatnának, akár a felbujtóknak, akár a végrehajtóknak, csak nálunk ússzák meg büntetlenül a felelősségre vonást a társ-tettesek? A világ szégyene!

Egyes magyar orvosok ehhez a halálosztó programhoz miért asszisztálnak? Mire esküdtek fel, amikor a diplomájukat a kezükbe vették? Életre, vagy a halálra? Vagy jó pénzért a piszkos munkát lelkiismeret-furdalás nélkül elvégzik? És még jól is tudnak aludni? – ezekkel a kérdésekkel zárta sorait a levélíró.

Magyarország ebben is jobban teljesít!

Nézzük: mit mond az igazságügyi orvosszakértő?

A rokkantak ügyében egy igazságügyi orvosszakértő is megszólalt, a Lelki Egészség Fórumon, név nélkül: „A munkám közé tartozik a megváltozott munkaképességűek bíróságra benyújtott NRSZH vélemények felülvizsgálata. A törvénytervezetet is már terminátornak neveztem, ami az emberek elpusztítására van beprogramozva. A betegek elveszítik az egzisztenciájukat, elvész a jövőképük. Perspektívátlanság, stressz, szorongás, félelem, depresszió lesz úrrá rajtuk. Végső megoldás a lassú népirtás. Mindennek vannak felelősei, a törvényalkotók és a végrehajtók. Lehet, hogy ők éjszaka nyugodtan alszanak, de az sem kizárt, hogy azon az éjszakán +1 öngyilkos lesz.

A Miniszterelnök Úr egy beszédében mondta 2012-ben: „Szorosabbra kell húzni a nadrágszíjat!” Ilyet én sokat láttam. Szoros volt a nadrágszíj, csak egy apró hiba csúszott az értelmezésbe, hogy a nadrágszíj igen szoros volt több ember nyakán is, a szíj másik végét egy stabil tárgyhoz rögzítették, így ez a bizonyos szíj egy halottat tartott. Erre utalna az a bizonyos mondat?” – fejezte be mondandóját az igazságügyi orvosszakértő.

Ő csupán a munkatapasztalatairól számolt be röviden, melyeket nem tudott szó nélkül hagyni.

Karosz Híradó

Fotó: A.S. Richter