A döntés indoklása szerint: "Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a törvényalkotói beavatkozás alkotmányos feltételei a támadott jogszabály tekintetében teljesültek. Az állam a körülményeknek az ésszerűen előre nem látható és a normális változás kockázatán túlmenő alakulása, az általa csak korlátozottan befolyásolható forint árfolyam gyengülése és ehhez kapcsolódóan a devizahitelesek jelentős számának nehéz helyzetbe kerülése, valamint az ország általános deviza-eladósodottsága miatt kényszerült gyors beavatkozásra egyes intézkedésekkel - köztük a végtörlesztési törvénnyel - az  adósok érdekében, az országot fenyegető jelentős anyagi és szociális károk elkerülése céljából."

Erre mondtam szegény Zlinszky Jánosnak, hogy az alkotmánybíróság szakmai igénytelensége igen komoly problémákhoz vezettek már eddig is. Ilyen volt, amikor az „egyenlősdi” lázában a tulajdonformák egyenlőségéről értekezett az alkotmánybíróság és az államvagyon szétlopásához segédkezett vele. Ilyen most, amikor pénzügyi ismeretek után vágyat nem ismerve blöffölnek, hogy mihez van joga az államnak, és menlevelet adnak az árfolyamindexálásos marhaságnak.

Holott alapelv, evidencia, hogy a szabályozás a szabályozott folyamatot nem alakíthatja át. Tehát egy almafát nem lehet úgy szabályozni, hogy hóvirágot teremjen, még alkotmánybírósági pecséttel sem. De ezt nem érti az alkotmánybíróság, valamint a kormány – de még a devizahiteles károsultak sem. Különben sokkal inkább kiéleznék, felszínen tartanák annak a ténynek a hivatkozását, hogy értelmetlenségek erőltetésével teszik tönkre a fél országot! Meg magukat kormányostul meg alkotmánybíróságostul. Az hatalmi ágak szétválasztása ugyanis nem egy értelmetlenség. Tehát értelmetlenségek esetében nem lehet a hatalmi ágak szétválasztására hivatkozni, mert azzal a hatalmi ágak szétválasztásának elvét teszik szintén értelmetlenné.

Ha nem volt deviza, akkor az állam nem a kellő gondossággal lép fel az elszabadult devizaárfolyamok hatásának fékezésére, hanem a gazdaságilag és pénzügyileg értelmetlen árfolyamindexálásos játékot félreértve úgy tesz, mintha az lenne a nagy valóság, és a valóságát lerángatja az értelmetlenség szintjére. Mint kiránduló gyerekek, akik egy vendéglőben beülnek a játékautóba és ott akarják folytatni a kirándulást.

Meg kellene érteni, hogy a jog például a valóság szabályozására való, a hatalmi ágak szétválasztása pedig szintén csak értelmesen gyakorolható. Tehát az alkotmánybíróságnak ebben az ügyben minimum aggályát kellett volna kifejeznie, hogy miért kérik ki a véleményét egy árfolyamindexálás kapcsán (amihez az árfolyamindexálás és a deviza-közvetítés közti különbséget felismerni kellene tudniuk az alkotmánybíróságon, illetve legalább kétkedniük és utána érdeklődniük kellett volna (mint annyi mindennek a rendszerváltás óta, amiben nyilatkozgattak). Aminek nincsen gazdasági tartalma, indokoltsága, arról „valódi joghatás” sem generálható, csak a jog megcsúfolása – esetünkben akár az elmaradt €-ra áttérés az eredete, akár az ausztrál devizahiteles csalásminta kopírozása (függetlenül az €-ra való áttérés dilemmájától).

Ellen lehet vetni persze, hogy az ausztrál stikli helyett az izlandi reagálás választásához érteni kellene a pénzhez (ami nem a pénzmogulságot jelenti, mert nem a csalásra kellene elkötelezettek legyenek, hanem a pénz mibenlétének beazonosítására), középiskolában és tovább oktatni kellene a hitelpénz definícióját stb-stb (különben továbbra is maradunk ott, hogy jogászok pályájuk csúcsán kijelenthetik,  hogy életüket a pénzvilág visszaélésének leleplezésére tették fel, de ők nem közgazdászok, mit érdekli őket, hogy mi a pénz tulajdonképpen …?!).

Ha nincsen űrhajónk, akkor a valóságban ne akarjunk űrhajó szabályokat számonkérni a lakosságon, vagy ha van de csak papíron, vízfestékkel, azt tető alatt kell tartani, különben elázik.

FÁ