A Tabunyitogatón jelent meg három anya története, akiktől elvették/elrabolták a gyermekeiket, majd hosszú éveken keresztül bujtatták tőlük. Eközben az anyáknak el kellett szenvedniük azt a társadalmi megvetést is, melyet az „egy anyától nem veszik el ok nélkül a gyermekét” berögződés jelent. … De bizony igen. Elveszik ok nélkül is.

A történeteiket elmesélő anyák egyöntetűen azt jelzik, hogy a mára kialakult élethelyzeteikért a gyámhivatalok, és a bíróságok a felelősek. Három nő, három anya, öt gyermek, három megye: Pest, Somogy, Heves. Ezek alapján kijelenthető: a jelenség országos problémát takar, és intézkedésért, jogi megoldásért kiált.

Mindhárom történetben közös jellemvonás, hogy az anyák rendezett körülmények között élnek, és közös a gyámhivatalok nagymértékű hozzá nem értése, és a segítségnyújtás elmaradása is. Két történetben azonos az a jellemző is, hogy a gyámhivatalok munkatársai és a gyermeket elzáró apa között szoros személyi kapcsolat áll fönn, ezáltal az apa mindent megtehet az anya kárára és rovására, a gyámhivatal pedig közreműködik a gyermekek anyjuktól való elszigetelésében. Mindhárom történetben közös jellemző, hogy a bíróságok nem veszik figyelembe a gyermek jogait és mindenek felett álló érdekét, és egyik bíróság sem képes arra, hogy az anya és a gyermekek közötti kapcsolattartást biztosítsa. Ketten vállalták a nevüket is a történetükhöz, mert meggyőződésük, hogy ha nem állnak ki, változást a hivatalok munkamoráljában nem fognak tudni elérni.

Csipkerózsika álmából fölébred ….

Az anya intelligens, jól képzett hölgy, a gyermek a történet kezdetén 6 éves, a gyermek elhelyezéséről a bíróság döntést még nem hozott, bár a peres eljárás évek óta folyamatban van, tehát az apa döntött úgy, hogy saját magánál helyezi el a gyermeket. A párkapcsolat megromlott, a gyermek az anya felügyelete alatt maradt, a szakítást és szétköltözést követően, mígnem az apa egy kapcsolattartás alkalmával külföldre akarta vinni a gyermeket. Az anya a közösségi portálon köröztette úgy az apát, mint a gyermeket, ily módon sikerült megakadályoznia a gyermeke külföldre szöktetését. Az anya hetente többször kérte a gyámhivatal és a családsegítő szolgálat segítségét, mindhiába, eljárást indítani nem tudott. Amikor az anya kapcsolatot akart létesíteni gyermekével, többször inzultálta és verte meg őt az apa és családja. Az apa még az iskolából is kivette a gyermeket, és saját felügyelet alá vonta a gyermek oktatását is, kizárva belőle az anyát.

A családsegítő szolgálat két alkalmat biztosított az anya számára a saját épületében arra, hogy az anya találkozhasson gyermekével, arról azonban nem gondoskodott, hogy a kapcsolat ne az apa jelenlétében (aki közben szorosan lefogta a kislányt) valósuljon meg, több hónapnyi különlét után. A második alkalommal az anya édesanyja (nagymama) is meglátogatta volna az unokáját, ám ezt a családsegítő szolgálat megakadályozta, a nagymamát kizárta a kapcsolattartásról.

A kényszerű távollét ideje alatt az anya jelezte a védőnő felé, hogy kislányát gasztroenterológiai szakrendelésre kell vinni, mert ételintoleranciája van. A védőnő kapcsolatba lépett az apával, aki nem a gyermeket kezelő orvoshoz vitte a kislányt, annak okán, hogy ne találkozhasson a szakrendelésen az anyával, és a testvérével (a testvére szintén ehhez a szakorvos jár kontrollvizsgálatokra). Az anyát teljesen elszigetelték az iskolai eseményekről is, amiért a KLIK segítségét kérte, a hivatal viszont nem tartotta az ő hatáskörének a segítségnyújtást. A kislányt a testvérei iskolai eseményeire sem engedte az apja, így lehetetlenítve el a gyermek testvéreivel való kapcsolattartását is.

Pszichiáter szakértői vélemények születtek, kimutatható a gyermek viselkedésében a PAS (elidegenítési) szindróma jelenléte. Emellett az apa – a jó személyközi kapcsolatrendszerét kihasználva a gyámhivatalnál mesterségesen generál (alap nélküli) közokiratokat.  

A gyermek ma már 8 éves, és traumaként éli meg, ha az anyjával való találkozást követően vissza kell mennie az apjához. Pszichoszomatikus viselkedési jeleket mutat, amelyek már az iskolai előmenetelét is veszélyeztetik.

Az apa elrabolta, Kínában tartja fogva a gyermekeket

Az anya intelligens, jól szituált hölgy. A párkapcsolat megromlott, a gyermekek bíróság által meghatározottan az anya felügyelete alatt maradtak, bár a bíróság úgy döntött: az apa elviheti magával Kínába a gyermekeket, a nyári szünidő idejére úgy, hogy a gyermekek nem beszélik a kínai nyelvet. A kislányokat immáron két éve nem hozta vissza az anyához.

Az anya a gyámhivatal segítségét kérte, ahol mindössze megadták számára a Külügyminisztérium telefonszámát, hogy ott érdeklődjön. Eleinte telefonon még tudott kapcsolatot létesíteni a lányaival, ezt követően ez a kapcsolattartási szál is megszakadt. Az anya feljelentést tett a rendőrségen, segítséget kért a gyermekei hazahozatalához. A rendőrség azért nem tudott intézkedni, mert bár kikérdezte az apát, akkor még tartott a nyári szünet, ily módon bíróság engedélyével nem hozta haza a lányokat úgy, hogy ő közben itthon volt. (A kiskorú veszélyeztetését, nevezetesen, hogy ha az apa itt van, a lányok pedig ott, így szülői felügyelet nélkül vannak külföldön, nyelvtudás nélkül, a rendőrség nem észlelte.)

Az iskolakezdést követően, szintén a rendőrségen tett az anya feljelentést, mert a lányai nem érkeztek haza, ezzel együtt az apa minden magyarországi kötöttségét elkezdte felszámolni. Az anya számon kérte az apát lányaiért, aki ezért a nyílt utcán bántalmazta őt, melyből szintén rendőrségi feljelentés született, a rendőrség elő is állította az apát, de intézkedni nem tudott, mondván, hogy nem magyar állampolgárról van szó. Sem a gyámhivatal, sem a rendőrség nem képes segítséget nyújtani az anyának ebben a helyzetben. Az anya tisztában van azzal: gyermekeivel az apa azt közölte: ő meghalt, ezért kell Kínában maradniuk. Az anya kálváriája lányaiért két éve tart.

Az én hibám, hogy nyomorék vagyok ….

Az anya intelligens, jól képzett hölgy, a gyermekek a történet kezdetén 1 és 4 évesek, és immáron 17 éve zajlik az elidegenítés. A párkapcsolat válságát válás követi, és közel 2 évig húzódó elhelyezési per, ahol a bíróság úgy dönt: az anya szegény, ezért a gyermeket az apánál helyezi el. Ezt a bírói döntést több elhelyezés megváltoztatása per is követi, az anyagi szegénység folyamatos (mert az apa szociális helyzetéhez viszonyítanak), ezzel együtt az anya részéről jelentős egészségi állapot romlások is bekövetkeznek, így minden, az elhelyezés megváltoztatása iránti eljárásban úgy döntenek: a gyermekek az apánál maradnak.

Az anya a kapcsolattartási jogát gyakorolni nem tudja. Az apa vagy nem engedi be a kapun, vagy ha beengedi, megveri – családostól - az anyát. A gyámhivataltól az anya hiába kér segítséget, az apa ugyanis a gyámhivatal dolgozóinak munkatársa, és alkalmi, de tartós párkapcsolatai is a gyámhivatal dolgozói közül kerülnek ki. Az anya folyamatosan jegyzőkönyvezteti a kapcsolattartás akadályoztatását, eljárás az apával szemben nem indul, ellenben az anyát szólítja fel a gyámhivatal a kapcsolattartás gyakorlására, és helyez kilátásba szabálysértési bírságot. Az anya többször jelzi a megyei gyámhivatalnál a városi gyámhivatal elfogultságát, teljesen hiába, eljárás nem indul.

Az anya a bíróságtól kéri, hogy felügyelt kapcsolattartáson találkozhasson gyermekeivel, a bíróság 6 alkalmat meg is határoz. Mivel a jelen lévő gyermekpszichológusnak az a véleménye, hogy a gyermekek szeretnek az anyjukkal lenni, az anya nincs káros hatással a gyermekekre, így a harmadik felügyelt kapcsolattartást követően az apa nem viszi el többre a gyermekeket. Az anya minden kihagyott alkalmat jegyzőkönyveztet a gyámhivatallal, eljárás az apával szemben nem indul, ellenben gyámhivatali jegyzőkönyv születik arról, hogy az anya nem jelenik meg a felügyelt kapcsolattartáson.

Az anya folyamatosan beadványokkal bombázza a gyámhivatalt, jogszabályokkal telitűzdelve, hogy végre munkára ösztönözze őket, a válasz nem marad el: a gyámhivatal vezetője telefonon ordítva hívja az anyát a munkahelyén, és fenyegeti meg azzal, hogy most majd megismerheti a magyarok istenét. Ez így is történt, és a gyámhivatal vezetője, ígéretéhez híven teljes mértékben segítséget nyújtott az apának abban, hogy az anyától elszigetelve tarthassa a gyermekeket. Hogyan? Háromszor kapta meg az apa a gyámhivataltól az állami megelőlegezést (rászorultság nélkül), melyeket folyamatosan adók módjára végre is hajtatott az apa az anyán (az önkormányzatnál betöltött pozíciója ezt elehetővé tette számára), miközben az anyával szemben végrehajtási eljárás is indult, mert a kórházi kezelései alatt nem tudott dolgozni, így tartást fizetni sem, és az apa azonnal, haladék nélkül meg is indította a bírósági végrehajtást is. Ezzel az anyagi kifosztással a kapcsolattartásokra való elutazás – útiköltségre való pénz nélkül – el is lehetetlenült.

Az anya idegösszeomlással kórházba került, és hetekig altatták, hogy meg tudjon nyugodni. Ezt követően a gyermekei még egyszer akartak találkozni az anyával, majd soha többé, hiszen elhitték, hogy anyjuk őrült, és anyjukat ők nem érdekli. Az anya az idei évben indított érdemtelenségi pert, a tartásdíj vonatkozásában, mert ez az egyetlen olyan bírósági eljárás, amelyben bizonyítani tudja, hogy ő mindent megtett annak érdekében, hogy találkozhasson a gyermekeivel. A bíróság bizonyítási eljárás lefolytatása nélkül hozott ítéletet: az anya hibája a kapcsolat teljes megszűnése. A PAS (elidegenítési) szindrómát nem vizsgálta, a gyámhivatal által eltüntetett iratokat nem kereste, a gyámhivatal munkatársait nem hallgatta meg, szakértőket nem vont be az eljárásba, azt pedig nem tudta megmondani, az anya mennyi tartásdíjat fizetett már ki a jelen időszakig, de ítéletében hangsúlyozta: az anya soha nem fizetett, és nem is akart fizetni.

Összefoglaló:

Mint láthatjuk, mindhárom anyát megverték, amikor kapcsolatot akartak létesíteni a gyermekeikkel. Sem a gyámhivatal, sem a családsegítő szolgálat, sem a rendőrség, sem a bíróság, sem pedig a KLIK nem jeleskedett a segítségnyújtásban. A gyermekvédelmi szervek közös jellemvonása a szakmaiatlanságon túlmenően a korrupció megléte is, kihasználva a személyközi kapcsolatok adta lehetőségeket. Mindegyik anya idegileg-érzelmileg elfáradt már, háromból egy depresszióval küzd, egy pedig idegösszeomlással kórházba is került. Háromból két anya él teljesen elszigetelve a gyermekeitől. Háromból egy anyánál ment már bizonyíthatóan végbe az anya-gyermek kapcsolat teljes mértékű ellehetetlenülése. Háromból két anya pár éve küzd, egy pedig azt állítja, 17 év harc után: az első 3 évben, ha nem sikerül a folyamatos kapcsolatot kialakítani, és fenntartani, ezt követően már nem fog. A kapcsolat 8 évnyi akadályoztatást követően fog teljesen megszűnni. Ekkor már nem a szülő, hanem a gyermek döntésétől vezérelten. Akkorra ugyanis az elidegenítés teljesen végbemegy a gyermek személyiségfejlődésén keresztül, miközben nagykorúvá is válik.

Háromból tehát egy anyának van lehetősége arra, hogy kapcsolatban tudjon maradni gyermekével.

Három megye, három gyámhivatal, három bíróság.  

Hány anya, hány megyében, hány gyámhivatal által megkárosítva nem találkozhat még a gyermekeivel?

D.