Jancsika némi pofozgatás után felsírt ─egy új adófizető polgár született. Mindenki boldog volt, az anyuka öklével gyorsan letörölte a kibuggyant könnycseppeket. A nővérke már hozta is a kis karszalagot, és egy meghitt mosoly kíséretében tette fel az elmaradhatatlan kérdéseket:

─ Nos, milyen nevet kap a kisbaba?

─ Jancsika, vagyis János ─mint az apja.

─ A családi név?

─ Burek.

─ Adóazonosító száma?

Az ifjú anya zavarba jött, nyelt egy nagyot, majd tovább hallgatott. A nővér törte meg a kínos csendet: ─ Csak nem felejtették el a szülés előtt az adóazonosító számot kikérni? Ez olyan, mintha a csecsemő meg sem született volna! Asszonyom! Gondolkodjon, erőltesse meg az agyát, hívja fel azonnal a férjét!

A parlament évekkel korábban nagy többséggel fogadta el azt a törvényjavaslatot, mely szerint az élet a fogantatás pillanatában keletkezik. Tehát a legfontosabb személyi azonosítót, az adónyilvántartási számot is ennek figyelembevételével kellett a szülőknek az adóhivataltól kérniük. Az ügyintézés elmulasztása jelentős büntetéssel sújtotta a fogamzásban illetékes személyeket.

─ Mikor történt az esemény? Emlékszik rá? ─kérdezte a nővér egyre nyugtalanabb hangon.

─ Január végén lehetett, egy szombati napon. Igen, január 28-án.

─ Mégis hány órakor?

─ Tíz óra körül történhetett.

─ Délelőtt, vagy este tíz óra körül?

─ Már sötét volt.

─ Jó, akkor azt írom be a nyilvántartási könyvbe, hogy 22.35 perckor. De ugyanezt az időpontot mondják mindenütt, ha mennek az iratokat intézni, mert különben olyan problémák keletkeznek, hogy tíz évig járhatják a hivatalokat!

Burekné, Nagy Katalin egy kissé megnyugodott, majd verejtékében és vérében ázva szélsebesen nyomkodni kezdte a mobiltelefon gombjait. Férje már várta a hívást és határtalan örömmel nyugtázta a hírt, miszerint ép és egészséges fia született. Arca csak akkor komorult el, amikor az adóazonosító szám hiányára tért rá ifjú felesége. Szinte már látta maga előtt az adóhivatal levelét, amelyben szemére vetik mulasztását, és egyben a büntetés összegét is közlik ─plusz késedelmi pótdíj. Tudta, hogy csak egy dolog segíthet rajta, a köztársaság elnökéhez írt kérvény. Felmentés a méltányosság alapján!

A kérvényben Burek János saját és felesége fiatal korára, valamint tapasztalatlanságukra hivatkozott. De ugyanakkor arra is utalt, hogy 25 éves hitvese az országos statisztikai átlagnál sokkal korábban hozta világra gyermeküket, és így az állam 10 évvel hamarabb juthat egy új, potenciális adófizető polgárhoz.

A kérelem meghallgatásra talált, az Adóhivatal, az illetékes Önkormányzat, az Egészségbiztosítási Főtanács, a Bölcsődei Hálózatok Kormánybiztosi Hivatala, az Országos Óvodai Felügyelet, majd végül a már bejegyzett büntetést törlő Nemzeti Illetékügyi Hatóság röpke három év alatt lezárta az ügyet. A hatóságok kivételesen eltekintettek attól, hogy a házaspár állítását a fogamzás pontos időpontjával kapcsolatban két tanú is igazolja. Végre Jancsika előtt is megnyílt az állampolgári kibontakozás útja.

A kis állampolgár adófizető élete az első pelenkák, majd a mind gyakrabban elfogyasztott bébiételek áfájával kezdődött. Jóllehet az adót ─ a termék megvásárlásával ─ a szülők fizették, de az ő megszületése tette lehetővé az államkincstár ez irányú bevételeit. 

Jancsika valóságos adóalannyá válása azért még éveket váratott magára. A kibontakozó társadalmi reformok azonban egyre több reményt nyújtottak arra, hogy mind ő, mint pedig az utána születettek gyorsan képesek legyenek ezt az utat maguk mögött hagyni. A nagyvonalú gazdasági tervekhez ugyanis lényegesen több adófizető polgárra volt szükség, és a parlament mindent megtett ennek teljesülése érdekében.

Egy új törvény elfogadásával lerövidítették a gyermekkihordási időt, ez ─ mint sok más intézkedés is ─ széles társadalmi egyetértésre talált az állampolgárok körében. Csupán a kivitelezés akadozott. Hadat üzentek az esemény utáni tablettáknak, és példamutató családvédelmi intézkedések történtek. Megtiltották az abortuszt, 1867-ig visszamenőleges hatállyal megszüntették a házasságok felbontásának lehetőségét. 

A törvénykezés folyamán a politikusok gyakran utaltak az egyre fogyó népesség következtében felmerülő különböző gondokra. A skandináv országok nyomora lebegett a szemük előtt, amely egyértelműen a lakosság alacsony számára volt visszavezethető.

A tilalmakkal egyidejűleg azonban a gyermekvállalási kedv serkentésére is számos intézkedés történt. A legalább öt gyermeket szülő nők már harmincöt évesen nyugdíjba vonulhattak, és ezt a korengedményes nyugdíjazást a férfiak elől sem zárták el, amennyiben legalább két gyermeket szültek. Az öregségi nyugdíj korhatárát viszont 70 évre emelték fel. Jelentősen növelték a családi pótlék összegét, jóllehet ezzel párhuzamosan a már korábban meghirdetett fogantatási adót is bevezették. Szóba került a pelenkaforgalomra bevezetendő különadó is, de ezt egyelőre elhalasztották. Egy képviselői javaslat szerint a pelenkaadó alól csak azok a vásárlók kaphattak volna felmentést, akik kizárólag magyar élelmiszerrel táplálják gyermeküket. Meg is született az új jelszó: Magyar élelmiszer ─ magyar pelenka ─ magyar tartalommal!

Keményen felléptek azon állampolgárok ellen, akik hosszú éveken át ellazsálták a gyermeknemzést. A parlamenti többség rövidesen meg is szavazta az agglegény- és aggleány adó újbóli bevezetését. Az így kirótt adóteher ─ a körültekintő törvényi harmonizáció eredményeként ─ természetesen a fogantatás időpontjától szűnt meg. Ez a szabályozás azonban ─ a megtermékenyülés olykor pontatlan meghatározása miatt ─ számos jogi vitát eredményezett.

Az évek múlásával Jancsikának két kistestvére is született, Józsika és Lajcsika. A szülők ugyanis mindent megtettek, hogy további adóalanyokat nemzenek az államnak. Mégis úgy tűnt, hogy a dolgok menete egy kissé lelassult. Az anyuka ezért gyakran bíztatta gyermekeit: ─Legyetek türelmesek, rövidesen jönnek az új kis testvérkék, és akkor nyugdíjas anyukátok mindig veletek lesz. Az apuka azt próbálta megértetni velük, hogy mindez nem más, mint egy pozitív diszkrimináció, amit egyértelműen a törvényhozó bácsiknak köszönhetnek. Burekék a lojális állampolgárok életét élték és idegen volt számukra bármiféle adóelkerülési kultúra. Hittek a meghirdetett hármas igazságban, miszerint: Több ember, több adó, több pénz!

A gyerekek idővel iskoláskorúvá váltak és némi késéssel a további két utód is megérkezett. A nagyobbak szépen, rendben elvégezték a szakmunkásképző iskolákat és bíztak abban, hogy nemsokára öntudatos adófizető polgárokká válhatnak. Ha olykor bekapcsolták a televíziót, gyakran hallhattak arról, hogy a humántőke beruházások egyre jelentősebbé válnak hazánkban és az iskolai képzés is mindent megtesz azért, hogy a piac változásaival lépést tartson.

Burekék feszülten figyelték a parlamenti közvetítést. Az egyik miniszter a társadalmi felzárkóztatásról beszélt, a piacképes tudás elsajátításáról. Az utána felszólaló képviselő pedig az oktatásban nemrégen bevezetett reformok hatalmas eredményeiről, a szakismeretek előtérbe kerüléséről tartott beszámolót. Egy bizottsági elnök a profitorientált növekedés és a munkavállalók személyiségének harmonizációjáról értekezett. Az apa lehalkította a tv-t, majd hozzákezdett a családi értekezlet levezetéséhez: ─Jancsi, te kapod a munkanélküli segélyt legalább még két hónapig. Józsi, nálad hogy néz ki a helyzet? Nemsokára lejár a próbaidőd. Kirúgnak, vagy maradsz?

Burek János egy kicsit elgondolkodott, majd folytatta: ─Addig is számíthatunk a minimálbéredre. Veled mi van Pali? Megy a fusizás a tanműhelyben? Anyátok minimál nyugdíja, az biztos, és amíg én a helyemen vagyok, nincs is nagy baj. Igaz, hogy csak minimálbért kapok ─ megráncolta a homlokát és az üres tányérra pillantott ─ de a tulaj nagyon rendes. Van olyan hónap, hogy ugyanannyit nyom a markomba feketén, mint amivel bejelentett. Ebben állapodtunk meg ─tartja is a szavát! Neki is kevesebb adót meg járulékot kell fizetnie. De mi lesz, ha én kibukok a sorból? Lottózni kellene! A múltkor valaki több milliárdot nyert.

Szabó László Tibor

Megjelent: Transform! folyóirat, 2013. március 12.