Nem tudom kié a felfedezés, aki rájött a banki ködös szóhasználat ütközésére a Ptk.-val. ... Kiinduló alapja a Ptk. Nem akar tovább menni, mert azt mondja, elég, ha a meglepően következetes Ptk.-t tudomásul vesszük, meghivatkozzuk.

Külön kérdés, hogy a finomra hangoltság feltételezése mennyire tényleges minőség felmutatása avagy van-e benne némi véletlen is. Meglehet nem véletlen a Ptk. átlagember számára teljességgel ismeretlen, sőt nem is feltételezett következetessége, jó minősége.

Azonban egy ponton szeretném felhívni a figyelmet a Ptk. egy „hiányosságára”. Ezzel a hiányossággal szembe kellene nézni, és a Ptk.-ban tisztázni, ha úgy tetszik új elemként, új fejezetként, új definíciós szintként. Szükség van ugyanis a pénz, a pénzhasználat definiálására a Ptk.-ban. Nem jó ellenérv, hogy az már filozófia. Mert nem filozofálni kellene a Ptk.-ban, hanem filozófiailag kifogástalanul építkezni benne – a korunk színvonalán, korunk kihívásainak megfelelve.

A Ptk. jelenlegi szövege, ha jól értelmezem, ismert alapfogalomnak tekinti a pénzt. Pedig egy évszázad (az a bizonyos XX. évszázad) pénz- illetve gazdaságtörténetét elemezve, illetve háborúi és politikai káoszának okát, magyarázatát keresve kellene ráakadni arra, hogy a szükségeshez képest elégtelenül definiált pénz fogalma visszaélésekre, kudarcokra, téves, helytelen, diszfunkcionális pénzhasználatra vezet. Ezen az úton pedig alkalmatlanná válik a világban a pénztől egyébként hagyományosan elvárt társadalmi, gazdasági egyeztető, koordináló szerepkör betöltésére. Olyanná válik, mint egy harmadik világbeli bicikli, amit túlterheltek mázsás zsákokkal, szekrénnyel, négy-öt utasával.

A devizahitelek kutyakomédiája (tragédiája) nem sokban különbözik számos más gazdasági katasztrófától, amelyek szintén az elégtelen pénzfogalom túlterhelése miatt keletkeztek.

A túlterhelés elsőszámú oka (a túlterhelést előidéző tévképzet elsőszámú oka) a hitelpénz rugalmassága, használhatóságának kitágult horizontja, megnövekedett távlatai. De a hitelpénzt úgy használják száz éve, éppen, mint eszköztárnak az univerzálissá válása idején, hogy elfeledkeznek számon tartani az emberhez való viszonyát! Mire használja az ember a pénzt?! A pénz egy rutinizált eszköz. De mit rutinizáltak pénz formában?

Magam részéről felteszem, hogy elvileg pénz nélkül is működhetne a gazdaság. A pénz csak a gyorsabb, áttekinthetőbb elszámolást teszi lehetővé. De ki számolhat el és mit a pénzzel?

Minden szerszámnak vannak előnyei és hátrányai. Egyetlen szerszám sem tökéletes. Minden szerszám esetében számon tartják, hogy mire alkalmas. Egyetlen szerszám sem használható végtelenségig karbantartás nélkül. Minden szerszámot meg kell tanulni használni. Egyetlen szerszámesetén sincsen kizárva a visszaélés szerű alkalmazás. Mindig az ember feladata végső soron a szerszám használat értelmének figyelembe vétele.

A pénz egy absztrakciós eszköz, szerszám. Amelynek értelmét nem akarjuk néven nevezni! Főleg nem a mi korunkban elvárható szinten. Mindig kész know-how-ként akarjuk importálni a visszaélés nélküli pénzhasználatot. De befürdünk az ilyen kényelmességgel. Mert színleg nekünk hajbókoló hölgyek és urak (vagy itt urak és hölgyek) nekünk elképzelhetetlen mértékben igyekeznek totálisan visszaélni a bizalmunkkal és/vagy kényelmességünkkel. Nem rossz árut sóznak ránk, hanem áru helyett a kifosztásunkat leplezik az áru látszatával.

Száz évvel ezelőtt voltak még képzetek arról, hogy mi a papírpénz bankó eredete, hogy milyen váltó ismérv maradt le róla stb. A váltónak például meg volt nevezve a kibocsátója. Aztán jött a nagy innováció, a hitelpénz, és mi kábán bandukolunk a papírpénz-paravánokkal eltakart hitelpénz-visszaélések áradataiban. Odáig sem jutunk, hogy megkérdezzük, egyáltalán honnan ez a pénz? Miféle? Mire való?

Tehát mi a pénz? Mi volt a kibocsátás és kezelés technikája koronként? Mi volt a hitelpénz rendszer előtt? Milyen adatok maradtak el – amiknek nem kellett volna elmaradnia? Hol van a bankok szerepe? Hol a bankok felelőssége az ügyfelek irányában? És hol az ügyfelek felelőssége a bankok intézményrendszerével szemben?

Ha valaki gyerekét pedagógusra bízza, azzal nem egészen szűnik meg a felelőssége. Ha valaki lakását takarítóra bízza, azzal nem szűnik meg teljesen a felelőssége, sem a szerepe, ő marad a takarító megbízója. Ha valaki politikusra bízza a közéleti feladatokat, azzal nem szűnik meg véglegesen a politikai felelőssége. Ha valaki bankra, pénzrendszerre, államra bízza a pénzt, a pénz kibocsátását, rendszer szintű kezelését, akkor ezzel még nem szűnik meg eredendő végső felelőssége, pénzhasználó szerepe. Ha valaki szerződéseket köt, amelyben bármi módon az elszámolást pénz segítségével teszik, akkor nem tekinthet el a kérdéstől, hogy rendben van-e az a pénz, amivel számol? Nem másik pénz kibocsátására gondolok, nem is új pénzügyminiszterről való gondoskodásra, hanem a legáltalánosabb szinten, ha valaki (valakik, egy ország népe) szerződéseket kötnek, akkor a szerződések ellenőrizhetőségéről gondoskodniuk kell (a szerződés fogalmából kiindulva). Ellenőrzött, megbízható pénz nélkül fogalmi képtelenség ellenőrizhető, megbízható szerződéses kapcsolatokat létesíteni. Tehát ellenőrizhető pénz nélkül képtelenség a fejlett társadalmi élet, működés, képtelenség a jól működő gazdaság.

Ha tehát a Ptk. a szerződések általános szabályozását tartalmazza, akkor a Ptk.-nak a pénzhasználat általános alapvető szabályozását, szabályozási elveit is tartalmaznia kellene, hiszen a pénzhasználat, a „pénzhasználati szerződési modul” nem más, mint a szerződések modern értelmezésének egyik elhagyhatatlan „alkatrésze”. Ha nem kerül a Ptk.-ban rendezésre, kitárgyalásra, akkor az a visszaélés kiskapurendszerét tartja nyitva – devizahitelek (deviza elszámolású hitelek) és sok más hasonló trükk számára. Kergethetjük a trükköket meg a trükkösöket az értelmes gazdasági tevékenység helyett. Kiszámolta már valaki hozzávetőleg, hogy a devizahitelek mekkora gazdasági kárt okoztak? Túl az elveszett életeken. Túl a tönkrement életeken. Ha már csak a számok, a pénzben kifejezett számok érdeklik a tisztelt nagyérdeműt. Szóval közvetlen károk (elkótyavetyélt ingatlanok, munkaképtelenné válás, rossz gazdasági-politikai légkör), valamint az elmaradt haszon, a kiégett alkotni vágyás, az összezavart önszervezés, önálló boldogulási vágy?

1. devizahitelek összege (fajtánként)

2. jelzálogok összege

3. árverezett ingatlanok becsértéke és eladási értéke

4. munkaképtelenekké váltak elmaradt keresetei

5. a bizalmatlansági légkör miatt romló gazdaság elmaradt adóbevételei

6. a hitel felvevők céljainak összeomlása miatt elmaradt bevételek

7. a kiégett alkotói vágyak miatt motiváció hiányból elmaradt teljesítmények

8. emberi életek

9. hogy az igazságról ne is beszéljünk

Azt hiszem, mindegyik tételnél lehet számolni a tovagyűrűző úgynevezett multiplikációs, megsokszorozó hatással. De legfőképpen az a legszomorúbb, hogy a devizahitel maga csak egy szegmense az elégtelen banki munkavégzésnek, tehát nem csak a devizahitelre érvényes a fenti felsorolás, hanem a banki szerepkör igen nagy hányadára – és ebből következik a magyar gazdaság egyik legnagyobb koloncaként maga a termelést koordinálni hivatott bankrendszer elfajzottsága (a szót lényegi értelmében véve az érdemi bankrendszer hiánya).

Tehát elégtelennek látom lezárni az érvelést az érvényes Ptk. kielemzésével, az érvényes Ptk.-ra támaszkodva. Önmagában ez is nagy eredmény, de rá kell mutatni, hogy a törvényhozónak nem a Ptk. blokkolása, lerontása lenne a feladata, hanem a Ptk. felturbósítása, általában a pénz elvi értelmezésének megadásával valamint a gyakorlati pénztechnikák szabályozásával.

Fáy Árpád

Tisztelt Törvényalkotási Bizottság! - videó hozzászólás:

Törvénytelen a deviza alapú .... -  A Hiteles Mozgalom összeállítása: