A Nemzeti Útdíjfizetési Szolgáltató Zrt. (NÚSZ) számára a nemzeti kormány nem mutatta be a nemzeti egyalakos rendszert, mely a nemzeti közigazgatásban elméletileg működik.

Mit kell tudni a NÚSZ-ról? Büntet, és kiszámlázza a szabálysértési eljárások díjait. Majd át is adja követeléskezelőnek akkor, ha az ügyfél azt jelzi számára: nem őt illeti a közigazgatási bírság, tekintettel arra, hogy ő az autót eladta, az adatváltozást, illő módon az okmányirodában, adott határidőn belül be is jelentette. Ebben az esetben a NÚSZ nem egyezteti a saját nyilvántartását az okmányirodai nyilvántartással, hanem a követelését átadja egy követeléskezelőnek. Szerencsétlen követeléskezelő elkezdi a követelését, mert, hát ez a dolga. Igen ám, arról viszont nincs tudomása, hogy az általa megvásárolt követelés jogalap nélküli. Ezt ugyanis a jogelődje nem közli vele.

Híradókban hallhatjuk: húde egyablakos rendszer van, húde megkönnyíti a közigazgatásban való hivatalos ügyintézést. Húde mindent egyszerre lát minden közigazgatási hatóság, húde gyorsan végez az ügyfél, órákig való sorban állás nélkül. Azt elfelejtik hozzátenni: húde biztos helye van az ügyfélnek a pszichiátrián, ha a NÚSZ-tól az első levél megérkezik hozzá. …

Az sem szerepel a híradásokban, hogy húde semmi értelme nincs ennek a több száz millióból kiépített, újabb több száz millióból üzemeltetett „egyablakos” rendszernek.

Hogy mi történt?

Balek eladja az autóját januárban, azonnal bejelentve az adatváltozást az okmányirodában, erről pöcsétes igazolást kap. Eltelik egy hónap, és a NÚSZ közli vele, hogy itt és itt, ekkor és ekkor az eladott autójával, mint eladó, az adásvétel napját követően, szabálytalankodott, ezért a bírság 30 000 Ft, felszólítja Balekot, hogy fizesse be, vagy, ha nem tetszik neki a felszólítás, akkor azt akár meg is fellebbezheti, potom 5 000 forintért.

Mert a nemzeti Alaptörvényünkben elfelejtettek arról rendelkezni, hogy a nemzet polgárainak van jogorvoslathoz való joguk, akár ingyen is. Hová gondolsz? Nincs ingyen már semmi. A nemzet érdekében. Úgyhogy, ha csóró vagy, ne tiltakozz, hanem csendben borulj térdre, szórd be a fejed hamuval, és csalánnal ütemesen ostorozd a hátadat, miközben óránként mormold el: „Én vétkem, én vétkem, én igen nagy vétkem….” Csak az tiltakozhat az igazságtalanság ellen, akinek van erre pénze. Mint ahogyan az egy demokráciában már csak lenni szokott. …

Balek mégis leírja történetét, elküldi az okmányiroda pöcsétes igazolását az adatváltozás bejelentéséről, és felhívja a figyelmet arra, hogy vagy a számítógépes rendszerük rossz, vagy az ügyintézőjük csipás egy kicsit, munkája végzése közben, mertháthiszen egyablakos rendszer van, vagy mifene, jó volna, ha az ügyintéző is azt látná, nyilvántartásilag, mint az okmányiroda. … Balek azt is közli: bizony nem fizet 5 000 forintot azért, mert a NÚSZ mulasztott, és erre neki kell őt figyelmeztetnie.

Rejtélyes módon válasz nem érkezik, de a NÚSZ nem követel tovább. Balek fellélegzik, gondolván, célba ért a fellebbező felháborodása.

Igen ám. …. Csakhogy a NÚSZ nem azért van, hogy Balek nyugodtan hajtsa álomra a fejét.

Egyszer csak, 3 hónap elteltével Balek ismételten kap egy ugyanolyan, de másik levelet a NÚSZ-tól, hogy itt és itt, ekkor és ekkor, az eladott autójával, ő, mint eladó, több hónappal az adásvétel napja után, szabálytalankodott, ezért a bírság 56 000 forint. Balek fújtat, és tüzet okádik, betelefonál. Ekkor jön rá, hogy ez bizony nem Rózsa Gyuri műsora, hanem Mrs. Okoskával beszél. … Közlik Balekkal: nem tehetnek semmit, amíg az okmányirodai pöcsétes igazolást el nem küldi Balek a NÚSZ-hoz. Hiába tépi száját Balek, hogy ezt már elküldte, hogy egyablakos rendszer, megatöbbi, nem ér célt az érvelés. A NÚSZ ragaszkodik ahhoz, hogy Balek igenis küldje el újra és újra, és még egyszer a 3 hónappal azelőtt hozzájuk eljuttatott igazolást, vagy fizessen, több lehetőség nincs. Ja, igen. Géppel írt levelet nem fogadnak el, csak kézírásosat. (Balek elgondolkodik azon, hogy ha nem fogják fel elsőre a géppel írt levél tartalmát sem, mennyi időre volna szükségük ahhoz, hogy kibetűzve a kézírást értsék meg annak tartalmát? – ezt már nem kérdezte meg. Mert ő nem Bunkó, hanem Balek.)

Balek úgy érezte, ezek, ott, a nemzeti kormány megbízásából nemzeti baleknak nézik a nemzetet, és ezért a tevékenységért biztosan nem annyit keresnek, mint ő a nemzeti rehabilitációs járadékával. Azon is elgondolkodott, hogy ellátogat hozzájuk, beül az ügyintéző helyére, és társadalmi munkában, mintegy nemzeti hősként, összehasonlítja a teljes okmányirodai nyilvántartást a NÚSZ nyilvántartásával, mégpedig a nemzeti egyablakos rendszeren keresztül.

Aztán azt gondolta: dolgozik helyettük a fene. Elsétált a rendőrségre, és feljelentést akart tenni a vevő ellen, merthogy az egész tortúrát az indította el, hogy Mr. Vevő nem hajlandó átíratni az általa vásárolt autót. Szóval a nemzeti kormányfelfogás szerint az eladó hiába jelenti be az okmányirodában, hivatalosan, hogy eladta az autót, amíg a vevő ugyanezt nem állítja, addig minden további, az autóval járó teher az eladót illeti. Még a gépjármű adó is. Ez is a nemzeti egyablakos rendszernek köszönhető, hogy az önkormányzat osztályai is eltévednek az egy ablakban, vagy nem férnek be oda egyszerre. Mit lehet tudni.

No, de, folytatva. Balek bemegy a rendőrségre, közli, hogy helyzet van, mert ez már nem is probléma, hanem cituáció. Rendőrke hümmög…. Segítene ő, de nemzeti törvényünk azt mondja, a NÚSZ-hoz rendelt ügyekben ők nem lehetnek illetékesek. Balek szeme elkerekedik: akkor ki az illetékes? Válasz: menjen el személyesen a Dunántúlra, és intézkedjen úgy, mert igen sok a panasz, de, sajnos, ők nem tudnak mit tenni. Nem engedi nekik a törvény. Balek kéri, hogy akkor vigyék el őt rendőrautóval, és fizetessék ki az ügyintézéshez való előállítás költségeit a NÚSZ-szal, mert hát, közel 300 km-t utazni nem kevésbe kerül, és a NÚSZ ehhez nem ad útiköltséget, mert a nemzeti kormány a nemzeti Alaptörvényében az ügyintézéshez való jogról nem rendelkezett, közelebb meg nincs kirendeltségük. Ami, valljuk be, nem lehet véletlen, hiszen a példa azt mutatja: több asztalt is sorozatos pótlásra szorulna a núszos ügyintézés okán, az ügyfelek dühét levezetendő. Inkább elérhetetlenné teszik hát a személyes ügyintézés lehetőségét. Magyar módra. Nemzetien, és demokratikusan.

Balek lógó orral távozik a rendőrségről, megvonja a vállát, gondolja, hogy ezek után majd a bíróságon beszélgetnek, ha kap még egy felszólítást.

Nem kell soká várnia, meg is kapja. Csakhogy már nem a NÚSZ-tól, hanem annak vérebétől, a Sigma Zrt-től. A NÚSZ ugyanis átengedményezte a követelést. Balek felveszi a kapcsolatot a követeléskezelő jogtanácsosával, és vár a válaszra. És vár, és vár. Majd a nyilvánossághoz fordul.

Emberek! Kivel történt ez, vagy hasonló meg a NÚSZ ügyintézése kapcsán?

Hogyan vehet át egy követelést a jogutód követeléskezelő úgy, hogy nem néz utána a teljes levelezésnek, ily módon a valós történetnek? Miért nem minősül okirathamisításnak, amit a NÚSZ csinál, a követelések engedményezésekor? Hiszen lehazudja a jogutód felé azt: a követelés jogos és alapos. Lehazudja a jogutód felé azt is: az ügyfél nem akar fizetni. Arról mélyen hallgat, hogy az ügyfél nem az az ügyfél, akinek fizetnie kell. Arról is mélyen hallgat, hogy az ő saját mulasztását kell a jogutódnak bekennie sárral, nehogy kiderüljön az, hogy úgy a NÚSZ, mint az általa alkalmazott munkatársak alkalmatlanok a feladatuk ellátására, és szerepük betöltésére. Miért okirathamisítás? Mert a követelés kezelése közben keletkezett ügyiratokat elegánsan elfelejtik odaadni jogutódjuknak. Ily módon elrejtik a bizonyító erejű okiratokat. Lévén a pöcsétes okmányirodai igazolás közokiratnak minősül, ám ezt a jogutód nem láthatja, ha a NÚSZ eldugdossa előle. Szóval nem a véreb a hibás, hanem a kéz, ami a pórázt tartja. …

Gátlástalan, mint az, aki erre a cselekménysorozatra felhatalmazást adott nekik, megengedve, hogy így dolgozzanak, a személyes ügyintézés lehetősége nélkül, diszkriminálva ezzel az ország másik szegletében élőket. Miért nincsenek a megyeszékhelyeken NÚSZ kirendeltségek? … Passz.

Doody

(Bár az írás korszatíra, de szerkesztőségünkben az összes, az esetleírást bizonyító irat megtalálható. A történet ugyanis valós és igaz. Az eladón, az eladott autó után, a mai napig követel a NÚSZ és jogutódja, az önkormányzat adóügyi osztályával egyetemben.)