Soltész Sándor alábbi, immár több mint 3 éves írásával alapvetően csak egyet lehet érteni. Azt a lényeget fogalmazta meg, amelyet kevesen vettek komolyan (érdekességként: Makkos Albert például határozottan ellene volt e megközelítésnek).

"A deviza alapú hitelszerződés kockázata, „mintha” hitelkockázat

Ha a deviza alapú hitelszerződéseket elemezzük, semmi különöset nem találunk, hiszen Ptk. szerinti kötelmű, és a hitelintézeti törvény szerinti tartalmú magánjogi szerződéskötésre kerül sor, sőt a bank még az általában kisbetűs tájékoztatásra is figyelmet fordít, külön felhívja a figyelmet a deviza elszámolással járó a kockázatra. De miért kell erre a figyelmet felhívni? Ha megnézzük, hogy a hitelintézeti törvényben a kockázat fogalmát ( Hpt törvény III melléklet 10.1. Kockázat, illetőleg kockázatvállalás: a) a kölcsön nyújtása, ideértve az adósságra kibocsátott, a hitelviszonyt megtestesítő értékpapír megvásárlását is;) rájövünk, hogy  a törvény a kockázatot a kölcsönbe adóhoz kapcsolja vagyis a hitel felvevőjének nincs a törvény szerint kockázata, hiszen ő a pénzt megkapta, kockázata a hitelezőnek keletkezett. A hitelfelvevőnek a hitelviszonyban nem kockázata, hanem törlesztési kötelezettsége van. 

A hitelfelvevő kockázatának megjelenése az nem hitelviszonyról, hanem valami másról szól. Azért kell felhívni a figyelmet a kockázatra, hogy ezzel bevezetődjön a „valami más” jogviszony anélkül, hogy az láthatóvá válna. Itt a más viszony nem takarással, hanem túlvilágítással lepleződik: a csillagokat nappal azért nem látjuk, mert a Nap fénye elnyomja. A deviza elszámolás nyilvánvaló kockázatának káprázata elnyomja a hitelviszony kockázatát így senki se veszi észre, a másik viszony, a játék, a tőzsdén kívüli devizapáros Forex játékot és annak kockázatát. Azon lehet vitatkozni, hogy a devizapáros ügylet az játék e vagy szerencsejáték, de mindkettőnél nyilvánvaló a kétoldalú kockázati elem. (Azonban a banknak se játék, se szerencsejáték folytatására nincs jogosultságuk. Játékból eredő követelést és annak fedezetét a bíróság előtt nem lehet érvényesíteni.) Így válik a deviza alapú hitelszerződés mintha devizát kapnál, mintha devizát törlesztenél, de tartalmában forinthitelből „mintha hitelkockázat lenne” devizapáros játékszerződéssé.

Nyírmeggyes, 2012. március 6.  Soltész Sándor"

Ezzel a szerencsejátékos megközelítéssel ugyanis érdektelenné válik, egyik oldalról hogy mi a helyzet a fogyasztói státusszal, másik oldalról hogy a bank miféle banküzemi műveletek emlegetésével próbálja zavarba hozni átveretése miatt reklamáló ügyfelét. Swap meg egyebek érdektelennek bizonyulnak. A szerencsejáték nyelvezetéhez igazodva ezek csak a devizahiteles kölcsönpóker grimaszai.

Elmerülve a grimasz-pszichológia rejtelmeiben hasznos stúdiumokat is folytathatunk, de a lényeg mit sem változik. Mi fogyasztó ügyfélként életünket komolyan véve bementünk egy bankba és ajánlataiból válogatva (ha több volt), vagy azt az egyetlenegyet, amit kínált, választva egzisztenciánkat, szavahihetőségünket stb-stb. latba vetve belevágtunk egy valósnak hitt bankügyletbe.

De hamar kiderült, hogy látszatnak ültünk fel és egy bank feliratú játékbarlangba tévedtünk, ahol minden a valódi utánzata (lényeg az utánzaton van). Megijedtünk, mert mi viszont a tényleges egzisztenciánkat vetettük latba egy piaci, komoly kölcsönügyletben gondolkodva. Amikor kiderült, hogy turpisság van a dologban, a bejárat előtt posztoló rendőrhöz fordultunk – akiről kiderült, hogy ő sem valódi, hanem a hazárdjátékot is elcsaló játékbarlang kidobó embere. Ennek fele sem tréfa, mentünk a bankfelügyelethez – de ők is csak játszásiból bankfelügyelkedtek, valójában a játékbarlang cinkosai voltak, játék-bankfelügyelet. Aztán jött a játékparlament és a játék-MNB, játék közjegyzőkkel és játék bíróságokkal. Rohadtul jól érezhetik magukat ezek a játék-csapat játékosok, talán még élvezik is.

De lassan ki kellene józanodni, mert már mindenkinek szamárfüle kezd nőni (mert a Pinocchió történet viszont veszedelmesen komoly mese, „nem játék”).

Nem hiszem, hogy a menekültinváziósokat rá lehetne venni, hogy ők meg csak játékból tegyenek úgy, mintha új életteret keresnének maguknak. Ők komolyan keresnek valamit és komolyan nem fognak belemenni a mi hülye játékainkba.

Az árfolyamindexációs szerencsejátékmimeléses rablást abba kellene hagyni. Nem rajtunk múlik. Rajtunk legfeljebb az múlik rajtunk, hogy három éve nem indult per az árfolyamindexációs banki „majomkodás” ügyében.

Tehát én abban a hiszemben írogatok erre a listára, hogy azt néhány ügyvéd, érdekvédő aktivista is olvassa (meg nehányan akik tudnak könyvelni, járatosabbak a banki ügyletekben).

Próbálom az elméleti átfogó tanulságokat latolgatni, megérteni, hangoztatni.

1. Biztos vagyok benne, hogy sokan nálam sokkal jobban belelátnak a dolgokba

2. biztos vagyok benne, hogy a dolgok rendezetlenek, tehát nem felesleges tenni-venni.

De mi értelme van itt füstölögni, ha kb 3-4 éve egyetlen ügyvéd nem jelezett vissza, hogy ő magára vállalna például olyan próbapereket, mint az árfolyamindexálás közgazdasági, pénzügyi üressége, rablás jellege alapján indított per (az itt alább olvasható 3 éves okfejtésben kristály tisztán megragadható egy szál, amelynek mentén a devizaelszámolású forinthitelek perelhetők lennének). VAGY VALAKI ELINDÍTOTT EGY PERT AZON AZ ALAPON, HOGY KOMOLYTALAN, logikailag pusztán rossz ízű játék VOLT A DEVIZAHITELES BANKI JÁTSZADOZÁS? – Ha igen, akkor elnézést kérek és annak a peranyagát többször is átkínlódnám, mert azt vélem a lehető legkomolyabbnak. Olyan komolynak, hogy a létre sem jött szerződést a komolytalan devizahitelezési banki játék következményének tartom, megnyilvánulásának, lehetséges jogi minősítésének. Ha van ilyen szál, ilyen per, ilyen honlap, akkor kérem, hogy írjátok meg. De nem tudok róla, még nem botlottam bele.

Olyan a devizátlanul devizaelszámolásos hitelezés, mint az állatorvosi ló, ezer sebtől vérzik, mindenféle visszaélésfajta benne van szinte. De elégnek kellene lennie egyetlen egynek is, hogy a gyógyítás, a helyre állítás meginduljon.

Azt állatorvosi ló egyik legszebb furunkulusa az ügyvédi megbízások voltak. Még Makkos Albert meg Timi is érveltek amellett, hogy ne bántsuk az előre félmilliót elkérő, egyébként a lehető legtájékozatlanabb, és a konkrét ügylet részleteire nem kíváncsi ügyvédek névsorát. Az ügyvédek bölcselkedtek (tisztelet a kevés kivételnek), elviselhetetlen díjat kértek, és akikbe én botlottam, nemhogy gőzük nem volt a lényegről, de nem is voltak rá kíváncsiak (Léhmannál is így éreztem, pedig ő ingyen csinálta a kereseteket), továbbá Varga István is adja a sztárinterjúkat, de senkire és semmire nem kíváncsi. Eszembe jut még Damm Andrea, akinek egy ideig nézegettem a videóit, és mindig találtam benne egy-egy elképesztő kijelentést (pld hogy 5 tagja van a bankszövetségnek és nincsen bejegyezve). Nincsen bejegyezve? Lehet, mindig vannak csodák, de a bírósági címlistán szerepelnek. Elküldtem Andreának a linket a bankszövetség 60 fős tagságáról meg a bankszövetség bejegyzéséről – és nem is reagált. Mással van elfoglalva. Tényleg rettentő a káosz, a zűrzavar, de három-négy levelem közül egyre jöhetett volna válasz.

Én mint devizahitel károsult nemhogy a bankokat nem értem, de az én érdekemért megbízásos, előre fizetésért kiállni hajlandó ügyvédeket sem (egyetlen egy olyan ajánlatot olvastam az utóbbi évben, amely nem előre kérte a díját – de akkor már kisodródtam a szinte önmagáért perlést akaró hangulatból, az uniós szivárványokból és egyebekből).

Vagy eszembe jut az MNB-be betársult, pénzügyi ombudsmanságig vivő devizakárosulti érdekvédő – a triblijeiről ne is beszéljünk (neki is volt kijelentése, hogy két héten belül mindent meg fog oldani, azért áll át a túloldalra – a két hét, de a két hónap is azóta letelt).

Kilógok a sorból, ha úgy tetszik. Nem értem az összefüggéseket. Nem értem hogy kivel kellene összefogni, kit kellene felkérni, megfizetni. Nem értettem Kásler Árpádot, mert amikor személyesen utána mentem, közölte velem, hogy rajta kívül nincs igaz lélek a hazában, vagy aki azt állítaná, az egyik sem mond igazat. Valahova elnézett a levegőbe és rezegtette a hangját. Mi mást tehettem volna, mint megköszönjem a bizalmát. Elvégre vele kezdődött a világ. Kezdetben vala a – a semmi – aztán jött Kásler. És hiába vannak megszívlelendő gondolatai, felvetései (logikailag fontos felismerések jó homályos fogalmazásba csomagoltan), ha ő maga veszi magát köddel körül.

Talán Tejfalussy elsózási teóriája a valóság alapja, és ezek az emberek már mind elsózták az eszüket káliummal és mifenével?

Olyan nehéz elhinni, hogy ez a valóság természete, ez az elképesztően lassú cihelődés. De ha ez a sorsunk, hát legyen. Három évvel ezelőtt már létezett egy kis írás, amely szépen megfogalmazta, hogy a banknak a szerencsejáték (de különösen a csaló szerencsejáték) tilos – és ez a devizátlan devizahitelezés Achilles sarka.

Mert szerencsejáték, ha deviza nélkül a „második deviza” árfolyamához indexálunk egy forinthitelt. Az ügyfél nyerhet is, veszthet is, mint a lottón. De a banknak ez az indexálás lényegében tilos, nem az ő műfaja, hagyja abba (polgári társadalom, polgári bankismeretek?).

Hanem itt többről van szó. Mert a bank olyan második devizához indexált, amelyről jól tudta, hogy csak egy irányban fogja megváltoztatni a kölcsön összegét – a bank javára és az ügyfél kárára. Ez a hamisított, a legalitáson túli szerencsejáték. Ez nem csak a banknak, de a profi szerencsejáték cégnek is tilos, ha legális akar maradni. Ha a lottószelvényen 1-90 közt lehet beixelni a számokat, de csak 90 és 100 közti számok nyerhetnek, az olyan hamisítás, csalás a szerencsejátékban, amit a regényekben úgy kezelnek, hogy az ügyfelek méltán leszámolhatnak a csalóval…. Na ebbe ne menjünk bele, csak logikailag rögzítsük, a devizátlan deviza elszámolású Ft-hitel HUF/CHF és HUF/€ alapon szerencsejátéknak is csaló szerencsejáték. Nem hazárdjáték, mert abban még mindig van reális esélye a játékosnak. Itt viszont semmi.

Illetve mint utóbb kiderült, minden előzetes várakozás, banki szakismeret ellenére lett volna egészen kis vigasza az ügyfeleknek az úgymond referencia kamatlábbal, ami banki várakozás ellenére lefelé ment, elérte a nullát, majd át is lépte. Erre a bank nem volt felkészülve, itt az ügyfélnek állt volna a zászló. Szólt a jétékbanknak is csaló bank az államnak (a játékállamnak), amely szépen kivette a referenciakamatot (komolyan, nem csak úgy játszásiból).

Ez az alapképlet. Járairól sok mindent elmondanak, tőle olvastam eddig kizárólag, hogy ezt a szerencsejáték hasonlatot használta. De nem tett feljelentést. Ha tényleg nem tett feljelentést, őt is fel kell jelenteni. Mert a szerencsejáték hasonlat nem hasonlat, nem párhuzam, hanem a logikai váz lényege.

Egyik első levelemben azt kértem a minisztériumtól, bankfelügyelettől, hogy a devizahitel műfajának logikai vázát, sémáját adják meg nekem. Válaszukból az derült ki, hogy még nem is gondoltak arra, hogy ilyesmi lehetséges (kb úgy fogadták kérésemet  mint az excel táblás kalkuláció kiadására vonatkozó igényt) .El nem tudtam volna képzelni, hogy ez nem egy rutinosan lehívható, használt, féloldalas leírás. Azt hittem, csak én voltam figyelmetlen. De úgy tűnik, mintha nem létezne, mintha a bankok sem használnának ilyesmit – a legkevésbé az ügyfeleikkel való egyeztetésben. Máig úgy tűnik. A bankügyletek elvi sémája nem közkeletű. Szorgoskodó devizahitel károsultak szedegetik össze a morzsáit. De nincsen benne a közismeretekben, hogy a XX-XXI-ik században (számítógépek, nyomtatott áramkörök stb korában) egy milliószám használt ügyletnek kell legyen egyértelmű leírása, logikai váza, amit bíró, ügyész, bankos és ügyfél, ügyvéd és közjegyző egyaránt elérhet, lapozgathat – az nem egyértelmű?

A valóságos gazdasági ügylet pénzügyi tartalmának a szerencsejátéktól való egyértelmű elválasztása benne kellene legyen a bankügyletek lexikonában, fogyasztói kézikönyvében, a közjegyzői szakmai silabuszokban, az érdekvédő kisokosokban és a középfokú tankönyvekben (ipari iskolásoknak is, hogy itt-a-piros, hol-a-piros ökörségekkel ne verjék át őket). És ott annak is szerepelnie kellene rövid bekezdés erejéig, hogy a szerencsejátékban legalább elvileg valós esélyének kellene lennie az ügyfélnek, a fogadónak, a szerencsétlen flótásnak, aki másra már nem jó, mint fogadkozni valami játékgépen, játékkártyapaklival, miegyébbel.

Jól is esett olvasni ezt a 3 éves okfejtést, meg nem is. Mi történt velünk 3 évig? És mi történik velünk most? Érdekvédő ügyvédek és csapatok. Van ilyen beadvány a tiltott, a megengedetten kívül eső banki-állami szerencsejátékról? Ha csinál ilyet valaki, akkor kibicként vagy drukkerként, vagy bármiként, nagy örömmel olvasnám el, esetleg véleményezném (mert olyan magabiztos vagyok, hogy szükség lehet a devizakárosult megoldást kereső véleményére).

FÁ