Zsuzsi nagyon súlyos beteg, de 82%-os egészség-károsodottan is aktívan segíti az érdekvédő munkánkat. Csodás közösségi ember, még sok-sok nagyszerű sorstársunkkal együtt. Zsuzsi még fiatal, 47 éves, de már 10 éve óta hősiesen küzd az agydaganattal. Annyira beteg, hogy sokszor napokig fel sem bír kelni, de akkor sem hagyja el magát, gondolatban mindig velünk van.

Hallgassátok meg a mi Zsuzsink magányos, de nagyszerű üzenetét, amivel nemcsak hozzánk rokkantakhoz szól, hanem az egész magyar társadalomhoz. Úgy gondolta, őhozzá most ez illik legjobban. Ha szólni akar hozzátok, akkor csak csendben, csak méltósággal, csak magányosan, ahogyan ez, a rokkantak ünnepi hangulatához illik.

Csendben és magányosan éljük a mindennapjainkat. Mindennap egy ajándék nap nekünk már nagy betegen, csak azon szomorkodunk, hogy magunkra hagyott minket a magyar társadalom! Nincs erőnk már, csak a magányos ünnephez, de tudjuk, hogy hiába harcolunk, a harcunkkal magunkra maradunk.

Van már valami kibontakozóban, már összefogtunk az egészségügyi dolgozókkal, akik ma a pedagógusokkal együtt ünnepeltek a fővárosba. Zsuzsi is fogta az iránytűjét, mert az összefogáshoz megtalálta a helyes irányt. Felismerte velünk együtt, hogy ki kell állni másokért is, hátha ránk is, majd ránk pillant a társadalom figyelme. Hátha észreveszik az emberek, hogy mekkora nagy bajban vagyunk, de összefogást akarunk mindenkiért, akik az EMMI Mostohagyermekei, akárcsak mi.

Míg a dolgozóknak a jobb munkalehetőségért és a tisztességes munkabérért, nekünk az életünkért kell a társadalom figyelme. A társadalom figyelme most kell, hogy kiszolgáltatottakká és földönfutókká tett minket rokkantakat a hatalom. Most kell a figyelem, és nem majd évek múlva, amikor már elkísérnek minket az utolsó útra.

Magyarország a mi hazánk is, melyet építettünk egykoron mi is boldogan, és ahol szeretnénk megérni még élve azt, hogy ne legyünk hontalan!

Zsuzsi kimondja: „Ami szívemen, a számon, értünk rokkantakért is az összefogást várom”!

KAROSZ