Eljátszottunk a gondolattal, hogy mi lett volna… Nikolas életében az egyik választóvonal 2010-ben volt: Tehetségkutató, vagy külföld.

„New Yorkba mentem volna, az volt a nagy álmom. Olyan helyzetbe kerültem, hogy elgondolkoztam azon, hogy eladom a hangszerem amin tanultam, a hegedűt amivel végigcsináltam a konzervatóriumot.
Megkértem a nagynénikém, aki Prágában él, hogy próbáljuk eladni a hegedűt.

Nehéz döntés volt, mert nagyon szerettem, a konzervatóriumban is mindenki megjegyezte, hogy gyönyörűen szól. Meg kellett hozni ezt a döntést, meghirdettük, és nem sikerült eladni. Elvitték volna, csak sokkal kevesebb összegért, mint amit én szerettem volna kapni: ha már megválok tőle, akkor legyen értelme, hogy meg legyen a repülőjegy, és valami maradjon is. Ez nem sikerült, úgyhogy visszakaptam a hegedűt, meg van a mai napig, és nagyon remélem, hogy soha nem fogok olyan helyzetbe kerülni, hogy ezen kelljen gondolkodni.”

A teljes beszélgetés itt megtekinthető: