A beszélgetésben kerestük: Hogyan lehet az, hogy valaki elmegy az életében a mámor irányába, míg más akár szenvedélyesen józan. St. Martin szerintünk ez utóbbi csoportba sorolható: szenvedélyes és józan.

„Az egyik szegmens, amit a szülők átadtak gyermekkorban, a másik pedig az én választásom, az én döntésem: Valahogy úgy vagyok vele, hogy szeretek én dönteni. Ne egy állapot döntsön! Bízom magamban annyira, hogy olyan időszak soha nem jön el az életemben, hogy átvegye a vezetést, a főszerepet mondjuk akár egy alkoholfogyasztás, vagy dohányzás.

Dohányoztam is egyébként egy időben - egyszer másfél évet, egyszer pedig öt hónapot: Ment az alkotási folyamat, 2 zenekarral, délelőtt próba, délután próba, éjszaka játék, és nagyon keményen, még koncerten is, ha még nem én voltam a színpadon. Utána azt mondtam, hogy nekem ennyi volt, és másnap letettem. Nem akarták mások elhinni, de ennyi volt. Biztosan nem játszott akkora szerepet az életemben, nem volt olyan élvezeti cikk, mint másnak.

Az én mámoraim, az én kedvenc dolgaim, amik elkápráztatnak az életben, azok mind a zene területén történnek - megosztva ezt a családdal, barátokkal, ismerősökkel. Ez mára már kibővült a tenisszel.”

A teljes beszélgetés itt megtekinthető: