„Az interneten terjed egy levél, amit a Magyar Televízióhoz küldtek át a Köztársasági Elnök hivatalából, és amely Schmitt Pál újévi beszédét tartalmazza, amit majd a súgógépről fog olvasni az elnök úr.

Schmitt Pál beszédének vége a Himnusz hét szóból álló idézetével zárul, amelybe  - hihetetlen -, de  hat hiba csúszott.”

Fenti idézet egy sokaknak elküldött körlevélből való.

Meg kell mondjam, mélyen fel vagyok háborodva.

Egyáltalán nem biztos, hogy ez a hiteles szöveg, amit az Elnök Úr – nem elnök úr – fel fog olvasni.

Még ha így is lenne, hogy jön ide az érettségi?

 „Ezekért a hibákért manapság az érettségin a  nyelvtan jegyet annyira le lehet rontani, hogy kizárt, hogy valaki maximális pontot szerezhessen, azaz elvesztheti a lehetőségét annak, hogy pld. egy jogi egyetemre bekerüljön.”

Csak igen rosszindulatú olvasatban értelmezhető úgy, hogy itt bármiféle hiba van.

Beszéljünk inkább eltérésről. Valóban nem mindenben egyezik a felolvasandó szöveg az eredeti két sorral. (Az is igaz, hogy nem „hat hibát”, hanem hét eltérést figyelhetünk meg.

Vizsgáljuk meg alaposabban ezeket.

A Köztársasági Elnök szövege:

„Isten áld meg a Magyart jókedvel, bőséggel”.

Az eredeti:

„Isten, áldd meg a magyart,    

Jó kedvvel, bőséggel,"

1-2. eltérés

A Köztársasági Elnöki Hivatal munkatársai nagyon bölcsen fogalmaztak. Valóban nem szabad Istent felszólítani semmire.

Kölcsey bizony rosszul számított, nem véletlenül jutottunk idáig.

Isten áld, Isten megáld, de hogy Isten, áldd meg…, ezt egyetlen Isten sem szereti.

Nem lepne meg, ha ezt a finom változtatást maga az Elnök javasolta volna.

3. eltérés

Kölcsey Ferenc kisbetűvel írta a „magyar” szót.

Sajnos szomorúan állapítjuk meg, hogy a költő Magyarságteljesítménye némi kívánnivalót hagy maga után. Nem csoda, hogy a felkészült munkatársak ezen is változtattak.

4. eltérés

A „magyart” és a „jó kedvvel” közé Kölcsey vesszőt írt. Érthetetlen. Csak nem azt akarta érzékeltetni, hogy az a bizonyos jókedv nem is kell nekünk annyira?

Nagyon helyes, hogy mellőzték a helytelenül használt írásjelet.

5-6. eltérés

„Bár a "kedvvel"-t már Kölcsey is két v-vel, a "jó kedvvel"-t pedig két szóba írta,…”- írják a körlevélben.

Ez aztán mindennek a teteje!

Természetesen egy szó, sőt egyszó! És ha egyszer a jókedv egy szó, akkor minek két „v”, nem igaz?

Legyünk elnézőek a költővel, aki még nem ismerhette a manapság használatos nyelvtanunkat.

7. eltérés.

A „bőséggel” után Kölcsey vesszőt írt, a Hivatal pedig pontot. Nem is lehetett ez másként: ha az Elnök befejezi a mondatát, akkor pontot írunk és kész.

Összességében úgy értékelhetjük Himnuszunk idézett két sorát, hogy azokat az Elnöki Hivatal rendkívül felkészült és tapintatos munkatársai fonetikussá alakították át a könnyű olvashatóság érdekében. Végül is nem Grétsy László fog minket köszönteni éjfél után…

Tiszteletet és nem elmarasztalást érdemelnek.

tbp