Rác András kiállítása az Angyalföldi József Attila Művelődési Központban
Megnyitó: február 23., csütörtök 17.00
A megnyitón köszöntőt mond és a kiállított alkotásokat méltatja Csák Ferenc művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria volt főigazgatója.

Megtekinthető: február 23. - március 19.

Helyszín: Mácsai István Galéria, Angyalföldi József Attila Művelődési Központ

Rác András festő, mozaikművész 1926-ban született Kolozsváron. 1946-tól 1951-ig végezte a budapesti Képzőművészeti Főiskola festő, majd mozaik-szakát, ahol olyan kiváló mesterei voltak, mint Berény Róbert és Fónyi Géza. A főiskola elvégzése után mindmáig szabadfoglalkozású képzőművész. Tagja a Képző- és Iparművészeti Szövetségnek, a Művészeti Alapnak és a Vizual Art alkotóközösségnek. A hatvanas évektől kezdve számos hazai és külföldi egyéni- és csoportos kiállításon vett részt. Több nagyméretű mozaikja díszíti Dunaújváros, Budapest, Pécs, Miskolc, Ózd és Békéscsaba középületeit.

Rác András művészetét eredetileg az olajfestés és a klasszikus mozaik jellemezte, idővel azonban új technikákat dolgozott ki, a mozaik-reliefet, majd a hidegzománc-festést. Jelentősek a technikai kísérletei, melyek műfaji határokat tágítják ki. Anyag-kollázsai, relief-mozaikjai vagy hidegzománc alkotásainak sorozata tanúskodnak kísérletező kedvéről. A grafikát is műveli, szeriografikát, monotípiákat készít. Budapesten és Szentendrén dolgozik.

A ’60-as években nagyméretű olajfestményeinek témáját a megélt történelem, a város inspirálta. Több portrét is festett, idővel azonban ez a figurativitás az elvontabb kompozíciókkal egyesül. Későbbi műveiből kitűnik, hogy számára az alkotás nem ábrázolás, hanem a szavak nélküli közlés, jeladás, üzenet. Rác András a fali-kép jellegű mozaikok készítése kapcsán mélyült el a technikai kivitelezés problémáiban. Kísérletező ember lévén úgy találta, hogy a festékpigment a gyanta kötésére is alkalmas s megpróbált immár mozaik nélkül is képeket készíteni e technikával. Rác gyanta-festményei oldottabbak, képlékenyebbek, mint a fegyelmezettséget kívánó mozaikok, de életművében igen erős a harmónia eszméje.

A művész életműve nem tagolható. Az anyag és a technika változatossága jelzi a műalkotás folyamatát, nem keres stílust a műveinek, hanem ahogy fogalmaz: üzenetvivő, melynek forrása valahol nagy eszmék, ideák környékén keresendő. Foglalkoztatják a létezés alapvető kérdései s ezek mitológiai vagy éppen zenei utalásokkal mind jelen vannak képein.