Perverz banki innovációk nyomában … |
2014-07-02 15:18:28 |
Felettébb érdekes összefoglaló "Perverz banki innovációk nyomában".. címmel, a bankok deviza alapú hiteleiről új szemszögből, szakmai, de mégis közérthető nyelvezeten.
A bankok a devizaalapú hiteleket összemossák a deviza-nyilvántartású hitelekkel, mintha ezek mind deviza alapú hitelek lettek volna. Holott a hitel nyújtásának a feltételei és következményei, a pénztőke e két formája esetén eltérőek, hatásukban ellentétesek. Ha a bank deviza (más banktól kapott devizakölcsön, vagy saját deviza-vagyona, deviza betétjei) mérlegen belüli forrás terhére nyitja meg az adós pozícióját Ft-hitel formájában (egy számlán), akkor a hitel forrása egyszeri devizaügyletből származó devizaátváltásból származó Ft-hitel. Ekkor az adós Ft-ban is, devizában is törlesztheti a részleteket, és a devizakonverzió valóságos, és csak a törlesztő részletre vonatkozik. A deviza drágulása csak az aktuális törlesztő részletre vonatkozik, a kamatok a deviza saját jegybanki kamatához igazodik. A bank saját devizaadósságot nem görget maga előtt a teljes devizatartozásra vonatkozóan (ahogyan a deviza nyilvántartású (deviza alapú) hitelnél a befektetésre erre rákényszerül). A devizaforrás esetén a Ft vagy stagnál, vagy erősödik az ilyen devizával szemben, ahogyan az a devizahitelek kihelyezésekor történt is.
Ebben az esetben (valós devizaforrás esetén) azonban a bank kockázata valóságos, és jelentős, mert maga is devizával tartozik a saját törlesztése, elszámolásakor. Ezért ilyen esetben az adóskockázatot is alaposan elemzi, mert az adós teljesítő képessége a hosszú távú jogviszonyban egyben a bank kockázata is!
Más a helyzet a szintetikus deviza („forrású”), a lánykori nevén deviza-nyilvántartású hitel esetén, mert ekkor a deviza, és a devizatőke jellege egészen más. Annyira más, hogy nem is forrás. Hanem eszközzel végzett banki ügylet. Csak megjegyezzük, hogy a magyar jogban nem típusszerződésként, csak szokásból elfogadottan létezik, de jogellenes ezért, míg az EU jogában szabályozott szigorúan ez az ügylet! A számvitel szabályai szerint sem forrás az ilyen deviza, hanem eszköz.
Ennek alapján a deviza-nyilvántartású hitel során devizaforrás nem szükséges az ilyen hitelnyújtáshoz, a hitelnek azonban elengedhetetlen feltétele az ilyen devizaeszköz kezelése egy befektetés formájában. A bank ezt az eszközt úgy állítja elő, hogy a szerződés szerint az adós számára megnyitott Ft-hitelszámla mellett az adós nevére és adataival, a hitelszerződésre, és a hiteltörlesztési vállalására, és a hitelfedezeti ingatlanra való tekintettel, a Ft-hitelkerettel összegében megegyező, vételi árfolyamon számolt devizaösszegre egy devizatőke nyilvántartási számlát nyit. ( Ez a számla, forgalma, léte nem csak az adós, de a bíróságok és a közbeszéd előtt is titkos pénzügyi eszköz.)
Léte azonban a szerződésből eredően és néhány ügyben a bank által is feltártan bizonyított. A szerződés szerint a bank devizában tartja nyilván az adós tartozását: a bank pedig ezt csak devizaszámlán teheti, és mérlegen belül. Könnyen belátható, hogy a bank így ugyanazt az adósságot kétszer tartja nyilván a szerződés aláírásakor, egyszer Ft-számlán, és devizában ugyanazt, egy devizatőke-nyilvántartási számlán. Mindkét számla fedezetlen, és forrás nélküli még ekkor. A bank ezt azért teszi, mert az adósnak ezzel a számlájával, mint pénzügyi eszközzel befektetést fog végrehajtani, hogy a hitelviszonyt létrehozhassa, amely feltétele annak, hogy (ezektől a pénzektől, eszközöktől független pénztárából) kölcsönt adhasson. A bank ugyanis nem a vagyonából, a zsebéből ad kölcsön, hanem hitelviszony keretében „teremti meg” a pénztőkét, aminek terhére a pénztárából bankjegyet, könyvelt pénzt ad kölcsön az adósnak. A hitelviszony léte a pénztőke teremtése, természetesen a bankjegy nem ez a tőkepénz, ezért nem is ezt adja kölcsön, hanem pénzeszközt, mondhatnánk a pénztárból.
A szintetikus deviza, a deviza-nyilvántartású hitel esetében egy könyvelési folyamat, és befektetés, az ügyfél tudta és beleegyezése nélkül, az ügyfél devizatőke-nyilvántartási számlájával. A valóságban az ügyfél maga ad deviza-eszközt a banknak ahhoz, hogy a bank a hitelviszonyt a kölcsön érdekében létrehozza. A bank ugyanis az adós devizatőke-nyilvántartási számláját kiviszi mérlegen kívülre. Így a mérlegben már csak egy Ft-hitel tartozás van. Ezzel a bank a saját kockázatát kezelte azzal, hogy a mérlegen belül sem az adósnak, sem a banknak fedezetlen, forrás nélküli devizakötelezettsége nincs. Ezt a devizaszámlát a bank elismerteti a partnerbankjával (amely euróban gyűjti a betéteket) egy devizaszámla összegével megegyező euro számlával akként, hogy egy befektetési üzletet (swap) köt vele, az ügyfél számlájával. Ezt a kereskedelmi bank csak azért teheti meg, mert az ügyfél hitelszerződését (a forrásköltségekre vonatkozó részében) a devizaswap befektetésre szóló megbízásként, a hiteltörlesztési vállalását hosszútávon, a devizaszámla egyösszegű kifizetéseként az időszakos üzlet lezárásának esetére, és a hitelfedezeti jelzálogszerződést ingatlanra, a deviza-befektetés fedezeteként „értelmezi”. Erre a banknak sem joga, sem alapja nincs azon kívül, hogy más országokban ezt szabályozottan megteheti az adós tudtával. Magyarországon pedig befektetővel egy befektetési szerződés keretében. Ami a deviza-nyilvántartású hitelek esetében (mivel a léte sem nyilvános), nem teljesülhetne.
A mérlegen kívül a két bank, a hitelnyújtó kereskedelmi bankunk, és partnerbankja, természetesen tudja, hogy ez a rövid lejáratú befektetés az ügyfél számlájával jogellenes, de a feni „értelmezésüket” jogszerűnek és szokásos, innovatív banki műveletnek értelmezik. A két számla eltérő devizanemének, az összegre vonatkozó kamata különbözetét, és a kereskedelmi bank által a partnerbank részvételéért fizetendő díjazást úgy számolják el, hogy egy rövid távú üzletben egy későbbi időszakra a devizák kamataiban előre megállapodnak, és az időszak végén elszámolnak a kamatkülönbözettel, és a díjjal. Ennek költségei az adósra közvetlenül nem számolhatók el, ezért a bank az adóstól a devizaárfolyam emelkedéséből, és a kereskedelmi árrés (árfolyamrés) hasznából fedezi. Ezzel a bank a saját devizaszámla kockázatát (ami a teljes adósi tartozás ekként való görgetésével, bár mérlegen kívül, keletkezik „kezeli”. Ezzel azonban, az adós tudta nélkül, az adós devizakockázatát a bankja maga állítja elő! Később leírjuk, hogyan.
Ezt követően a bank a partnerbank euro-számlája, vagy más forrása terhére, de a swap ügyletre tekintettel, euróból átváltott Ft-ot kap kölcsön és a mérlegbe bekönyveli egy pillanatra. Ezzel az adós Ft hitelszámlája a mérlegen belül Ft-forrással fedezett lesz. A bank ezt is kiviszi mérlegen kívülre és az adós devizatőke-nyilvántartási számláját és ugyanezzel az összeggel fedezetté teszi. Így az adós teljes tartozása mérlegen belül könyvelt fedezettel, és devizatőke-nyilvántartása is fedezettel lett ellátva a könyvelésben. Ekkor zárják a swap befektetést, és az adósnak kifizethetik a hitelkeret terhére a Ft-kölcsönt a pénztárban, vagy átutalással könyvelhetik a kifizetését. Ez a szintetikus deviza előállítás, és a szintetikus devizával ellentételezett Ft-hitel első lépése. Ez a deviza nyilvántartású hitel. Az adós számláival végzett innovatív banki tevékenység és trükk.
Mi ezzel a baj?
B.T. – D.T. Utoljára frissítve: 2014-07-02 15:19:06 |