Nagyszerű dolog ám a bankkártya!

Nem kell egy halom készpénzt cipelnünk magunkkal, a legkisebb – női – zsebben is pompásan elfér, vitathatatlanul kényelmes a használata és ma már azt sem mondhatjuk, hogy több időbe telik kártyával fizetni, mint készpénzzel. (Hacsak ki nem számoljuk előre és pontosan az összeget, de ez azért nem jellemző.)

Ráadásul mindez teljesen ingyen van. Legalábbis számunkra, mert az üzletek bizony tejelnek minden tranzakció után néhány tizedszázalékot. Talán ezért nem is nagyon terjedt el a használata a kisebb boltok között, „faluhelyen” meg szinte elképzelhetetlen, hogy a „népboltos” pultján ott virítson egy leolvasó. Nyilván majd ennek is eljön az ideje még nálunk is.

Érdekes, hogy a magyar állam legnagyobb biznisze, a Szerencsejáték Zrt. egyetlen üzletében vagy frencsájz-partnerénél sem találkoztam még a kártyás fizetés lehetőségével. Úgy tűnik, hogy coki!, nem kap tőlük egyik bank sem semmit…

Isten őrizz, soha nem fizetek kártyával! – hallani nem egyszer. Sokan idegenkednek a lehetőségtől és őket is meg lehet érteni. Amilyen kényelmes és korszerű technika, legalább annyira kockázatos is. Tény, hogy jobban kell vigyáznunk a kártyánkra, mint az általában nálunk lévő kézpénzre, mert a kártya elvesztése esetén könnyen bukhatunk akár egy egész havi fizetést vagy még többet, ez saját biztonsági intézkedéseinktől is függ. Például meghatározhatjuk, hogy naponta maximum mekkora összeget lehet leemelni a számlánkról. 

Akinek kártyája van, az igenis legyen bizalmatlan, és sasszemmel kövesse kártyáját, ha idegen kezekbe kerül. Soha, egyetlen másodpercre sem veszítheti szem elöl, mert pillanatok alatt képesek másolatot készíteni. (Londonból érkező ismerősöm Ferihegyen, landolás után kapta az sms-t, hogy Moszkvában!! használták pár perce a kártyáját, ami egyébként a tárcájában volt.) Az ilyen eseteket a kártya mögött lévő bank gondosan kivizsgálja, és többnyire kártalanítja ügyfelét.

A bankok általában hétpecsétes titokként kezelik a különböző módszereket, amelyekkel mások pénzéhez juthatnak éles eszű kártyatrükközők. Így azt sem tudhatjuk, hogy nagyjából mekkora összeget jelent a bankoknak a sok kártalanítás és persze arról sincs információnk, hogy ez az összeg miként viszonyul a bevételekhez. Szerintem egyelőre „megéri nekik”.  Legalábbis manapság, mert lehetséges, hogy néhány sötétagyú polgártársunk már tervezgeti a kártyatranzakciók megadóztatását. Végül is miért ne?

tbp