Mi rejlik az ukrán forradalom álarca mögött? |
2016-02-07 04:51:49 |
Február elsején a francia Canal+ tv-csatorna bemutatta Paul Moriera dokumentumfilmjét az odesszai mészárlásról és az ultra jobboldali mozgalmak szerepéről Ukrajnában a forradalom után.
Paul Moriera már jó hírnevet szerzett az oknyomozó újságírás terén. Az új dokumentumfilmje nem kivétel a szabályok alól. A Premières Lignes kiadó alapítója ebben figyelmesen tanulmányozza a helyzetet a forradalom utáni Ukrajnában. A háromrészes film leleplezi a mozgalom túlságosan is sima képét, amelynek annyira megörült Nyugat Európa, tekintet nélkül arra, hogy három neonáci áramlatnak sikerült a hatalomba férkőznie, majd fokozatosan fegyveres erőt képeznie.
A felvételekkel és tanúk elbeszéléseivel alátámasztott vizsgálat elítéli 45 oroszbarát aktivista legyilkolását Odesszában, 2014 májusában, valamint az USA nem önzetlen részvételét ebben.
L’Humanité: Ön a dokumentumfilmje bevezetőjében beszél arról, hogy a gyűléseken az ukrán forradalom idején látott három jelképet. Kiinduló pontként szolgált-e ez a vizsgálatában? Paul Moriera: Én akkor még egyszer sem voltam Ukrajnában. Az elképzelésem a forradalomról abból tevődött össze, amit a TV-ben láttam. Azonnal észrevettem, hogy a tömegtájékoztatás lelkesedése nem egészen felel meg egész sor riasztó jelnek, mint a helyes hangzás zavarainak. A „Jobb szektor” harcias lobogóira, és annak a csoportnak a felvarrt jelvényeire gondolok, amelyből később az „Azov” lett…Ezekről a riasztó mozzanatokról alig esett szó. Bennem viszont mindig hitetlenséget keltettek a fekete-fehér tónusban előadott történetek. Figyelmesebben szemlélve, megértettem, hogy a történet egy részét kihagytuk, hogy ne mondjam, kicenzúráztuk; hogy a nyugati demokráciák ne háborodjanak fel azt látva, amit a „kedves” ukrán forradalmárok műveltek emberekkel Odesszában. Mindez engem gondolkodásra késztet az ukrajnai események kétséges megvilágításáról.
— Ön szerint mivel függ össze ez a hallgatás? — Hogy a mészárlás felkeltse az emberek figyelmét, rá kellett világítani arra a tényre, hogy a 21. századi Európa kellős közepén 45 embert öltek meg a rendőrség teljes tétlensége mellett. Büntetlen tömeggyilkosságról van szó. Az Európa Bizottság érdeklődött az esemény iránt, megismerkedett a beszámolókkal, de nem kezdett vizsgálódni. Furcsa, sőt paradox helyzet jött létre. A YouTube tele volt a történtek videofelvételeivel. Mint sokan mások, én sem láttam ezt az információt. Akkor néhány hetet töltöttem azzal, hogy megnézzem ezeket a videókat és helyreállítsam az események képét. Valószínűleg, még sosem kellett ennyire tragikus eseményt látnom, amelyről ilyen keveset beszéltek, a sok videó ellenére. Cikkeket persze írtak erről. Csak a közönség erre úgy reagált, mintha semmi sem történt volna. Mert oroszbarát aktivistákról, öreg kommunistákról beszéltek. Pedig az embereknek fel kellett volna ismerniük azt a tényt, hogy a forradalmi erők között rendkívül agresszív nacionalista elemek vannak. E mellett, még nem is éltem vissza egyes aspektusokkal, olyanokkal, mint német és angol szakértők vizsgálatai, amelyekből az következik, hogy a Majdánon a nevezetes lövöldözést maguk a felkelők szervezhették provokáció kedvéért…Nagyon sok minden észrevétlen maradt.
— A dokumentumfilmben Ön beszél arról, hogy a szörnyeteg egyszer az alkotója ellen fordulhat. Mit ért ez alatt? — A forradalom militarizált csoportok növekedéséhez vezetett. Ők nem készülnek visszavonulni az államhatalom előtt. Rendőr szerepet játszanak a rendőrség helyett. Tűzharcok is előfordultak a „Jobb szektor” harcosai és a rendőrök között. Ezek az emberek kétségtelenül nagy kockázatot vállaltak, nem kis bátorságot mutattak a rendszerváltás érdekében. Csak hát nekik más politikai tervük volt, nem akartak egyszerűen más politikusokat ültetni a régiek helyére. A probléma a következő: az utcán képződött tiltakozó mozgalom utat nyitott ezeknek az osztagoknak. És ők most tovább akarnak menni. Az ukrán hatóságoknak nincs erejük ellenőrizni őket. Ha túllépnek is egy határon, a rendőrség egyszerűen csak figyeli őket, de nincs sem kívánsága, sem lehetősége valamit is tenni. A szörny tehát kiszabadult.
— Önnek sikerült tanúvallomásokat gyűjtenie. Az odesszai bűncselekmények szerzői nem is próbálnak bármit is tagadni… — Sajnos, a történelmet mindig a győztesek írják. Ha őket nem büntették meg, ha senki sem mutat rá a bűncselekmény tényére, ők jogosnak tartják a cselekményeiket. A „Gyilkosság aktusa” című könyvében Joshua Oppenheimer beszél az 1965. évi indonéziai tömeggyilkosságokról. A gyilkosok leírják, hogyan tették ezt és nyíltan kijelentik: „Mi győztesek vagyunk, tehát mi döntjük el, mi a történelem”. Azonnal ez jutott eszembe, amikor az ukrajnai helyzetre néztem. A pro-ukrán felkelők egyik vezetője demonstrálja, hogy a legcsekélyebb megbánást sem érzi. Úgy véli, hogy mindenki azt kapta, amire rászolgált.
— Ők önként engedték be Önt a kiképző bázisaikra. Kik ők? — Amikor hozzájuk indultam, sok minden mutatott arra, hogy sok neonáci és jobboldali radikális van közöttük. Ezeknek az információknak egy részét az orosz propagandának lehetett tulajdonítani. Ezért szemléletesen, a saját szavaikkal akartam megmutatni, hogy kik ők. Ezt leleplezésként mutatom be, mivel ők erősen igyekeznek leplezni a neonácizmushoz tartozásukat. Értik, hogy az ehhez a történelmi áramlathoz való tartozásukat Nyugat Európában rosszul fogadnák. Én ezt a törekvésüket is ki akartam mutatni. Így például az egyik jelenetben egy fiatal francia gyakorlatozik velük. Felvétel közben jött rá, hogy elfelejtette levenni az egyenruhájáról a kódnevét: Mussolini…
— E mozgalom lényege mellett Ön az USA veszélyes játékáról is beszél Európa e részén? — A CIA volt igazgatója, Petraeus tábornok átment a magánszektorba, de még mindig szoros kapcsolatokat tart az amerikai hatóságokkal. Ő azt mondja, amit a kormány nem mer kiejteni: támadó fegyverzetre van szükség. De ilyen játékot játszani az orosz határoknál - hatalmas kockázat. Az ukrán forradalomnak voltak szép motívumai. De az a realitás, hogy a rendszerváltásba való amerikai beavatkozás fokát Putyin agresszív aktusként foghatja fel és ez őt még inkább Ukrajna ellen hangolhatja. Az USA Putyin-ellenes stratégiája (amelynek Petraeus szerint meg kell zavarnia Oroszországot a birodalommá válásban) végtelenül világos, de nagy léptékű konfliktusba torkollhat.
Az eredeti közlemény: 2016. február 3. TV. Derrière les masques de la révolution ukrainienne
Fotó: Atv |