Szerkesztőségünk 2016. 07. 16.-án megjelentetett egy közleményt „Könyörtelen kilakoltatás Terézvárosban” címmel, melyben a Magyar Szociális Fórum arról tájékoztatja a nyilvánosságot, hogy az önkormányzat, rendőri közreműködéssel, kilakoltatott egy 72 éves, idős, rokkant embert önkormányzati lakásából.

A mai nap folyamán Bundula Csaba alpolgármester tájékoztatta szerkesztőségünket a kilakoltatás előzményeiről, mely előzmények már több évre tekintenek vissza.

„Az Izabella utcai társasház tulajdonosai és lakói évek óta számtalan alkalommal – személyesen, illetve írásban – kérték az önkormányzatot, hogy lépjen fel a lakóközösség mindennapjait megkeserítő bérlőjével szemben. Az illető nem tudott, de nem is akart otthonában rendet tartani. A lakók elmondása szerint a kutyáját nem sétáltatta, a szerencsétlen állat a lakásban végezte el dolgát, amiből adódóan olyan orrfacsaró bűz terjengett az egész házban, hogy a legnagyobb kánikulában nemcsak a szomszédos lakásokban, de még a harmadik emeleten sem lehetett kinyitni az ablakot.

A társasházban uralkodó állapotok elől még „elmenekülni sem lehet”, a tulajdonosok ugyanis anyagi áldozatokat vállalva hiába igyekeztek az épületet karbantartani, csinosítani, ingatlanjaikat a lassan elviselhetetlenné váló állapotok miatt nem, vagy csak mélyen a forgalmi ár alatt tudják értékesíteni.

Az elmúlt években a terézvárosi önkormányzat családsegítő szolgálata a betegségekkel küzdő bérlőnek szükség esetén segélyt adott, rendszeresen élelmiszercsomagot biztosított, adósságcsökkentési programjának köszönhetően pedig sikerült a felhalmozott lakbértartozását kiegyenlíteni. Ennek ellenére újratermelte a tartozásait, egészen addig, mígnem a lakbérhátraléka már elérte azt a szintet, amikor is az önkormányzatnak bírósághoz kellett fordulnia, a helyzet megoldása érdekében. Ily módon született meg az a jogerős bírósági ítélet, mely alapján a kilakoltatást foganatosítani volt szükséges.

Az önkormányzat egyébként több alkalommal kitakaríttatta a lakást, a gondozási központ munkatársa felkínálta segítségét, amit ő sajnálatos módon visszautasított. Egyértelmű, hogy mind a lakóközösség, mind az agresszív, az együttélés alapvető normáit semmibe vevő idős ember számára az egyetlen valóban humánus megoldást az intézményes elhelyezés jelentené. A megfelelő hely megtalálásához az önkormányzat a családsegítő szolgálatán keresztül minden támogatást megadott.” – mondta el Bundula Csaba alpolgármester.

„Az önkormányzat az üggyel kapcsolatban arra a döntésre jutott, bár elvárható lenne, hogy a gondolkodásában nem akadályozott ember belássa, hogy számára a legjobb megoldás az intézeti gondozás lenne, de ennek hiányában sem szeretné, ha az idős, betegségekkel küzdő férfi kilátástalan helyzetbe, az utcára kerülne.

Ezért az önkormányzat úgy döntött, vásárol egy alacsony fenntartási költségű ingatlant, ahol reményei szerint a bérlő és kutyája otthonra talál és a megfelelő szociális segítséggel rendezett körülmények között nyugalomban, a körülötte élőkkel békességben és egyetértésben élhet. A kerttel rendelkező másfél szobás házat az önkormányzat Tatárszentgyörgyön találta meg, azt megvásárolta és teljesen felújíttatta. Ez felel meg leginkább az ügyben érintettek, az Izabella utcai ház lakói és Hüvelyes Lajos érdekeinek is, minden más megoldás csak a konfliktus újrateremtését vagy áthelyezését jelentené.” – folytatta az alpolgármester, majd hozzátette:

„Szólni kell még a Magyar Szociális Fórum szerepéről az egy éve folyó ügyben. A magát jogvédőnek mondó szervezet és vezetője, Simó Endre ez alatt az idő alatt úgy vesz részt ebben, úgy nyilatkozik és ad ki közleményeket, hogy azokban szempontként egyáltalán tetten érhető lenne, hogy nemcsak Hüvelyes Lajosnak, de minden érintettnek – így a ház lakóközösségének is – vannak jogai. A nyilvánosságot hergelő tendenciózus, nem ritkán a valóságot eltorzító nyilatkozatokon és közleményeken túl a szervezet és vezetője egy év alatt semmit sem tett a probléma megnyugtató megoldásáért, konkrétan semmiféle segítséget nem nyújtott az idős embernek.”

A kilakoltatást követő pszichiátriai kezelés szükségességéről az alpolgármester elmondta: „Az ügyben valóban megrázó fordulatot jelentett, hogy Hüvelyes Lajos a nyilvánosság és az őt felkereső háziorvos előtt öngyilkossággal fenyegetőzött. Az orvos az ilyenkor kötelező szabályok szerint eljárva az idős embert – életének megóvása és gyógykezelése érdekében - a megfelelő egészségügyi intézménybe utalta.”