A fenti címmel jelent meg egy tájékoztató írás a Jogi Fórum hírportálon és erős gondolkodásra késztetett. A portál arról tudósít, hogy Czibere Károly szociális ügyekért és társadalmi felzárkóztatásért felelős államtitkár egy könyvbemutató konferencián beszélt arról, hogyan is szeretné a kormány segíteni a mélyszegénységben élő gyermekeket.

Lehet, hogy én nem vagyok e világra való, de az államtitkár mondatai megkongatták az agyamban a vészharangot, mert kevés, kevés, kevés. ….

Nézzük csak.

„Az alapvető cél az, hogy a gyermekek minél fiatalabb korban megkapják azokat a javakat, szolgáltatásokat, amelyeket nélkülöznek - mondta az államtitkár” Eközben ugyanezen gyermekek szüleitől most vette el a lakhatási támogatást és a közgyógyellátást, nemrég kötelezte őket, éhbérért közmunkára, és nem emeli a családi pótlék és az ápolási díj összegét, ugyanakkor elvette a beteg gyermekektől az emelt családi pótlék lehetőségét. A szülők tehát akkor sem tudnák megadni a gyermekeiknek az őket megillető javakat és szolgáltatásokat, ha megfeszülnek, mert nincs miből, hiszen a törvények nem adnak, hanem elvesznek a mélyszegénységben élő családoktól. Igaz, ne felejtsük el: jár nekik az adókedvezmény. … Csakhogy oly kevés a jövedelmük, hogy az nem éri el az adófizetési kötelezettség alsó határát. Tehát ezt sem tudják igénybe venni. Közmunkára pedig nem jár cafeteria, szóval az étkeztetés megkönnyítésének terve is kivitelezhetetlennek látszik. …

„Vissza kell térni az 1997-es alapokhoz, "újra kell hangolni a rendszert", mert a gyermekvédelmi törvény "sokat kopott, lazult szabályozási, finanszírozási és jogalkalmazási okok miatt" – mondta Czibere Károly, jelezve: a változások nyárra várhatóak törvényi szinten.” Valóban. Kiemelném a jogalkalmazási okok mellett a jogalkotási okokat (hibákat, hiányosságokat – sic!) is. Hiszen az új törvények megalkotásakor rendszeresen és módszeresen hagyják honatyáink figyelmen kívül a gyermekek jogainak érvényesülését elősegítő rendelkezések jogszabályokba való foglalását.

Mi nem jár a gyermekeinknek a honatyáink szerint? (már, csak, ha a hatályban lévő törvényeket nézzük): nem jár nekik egyetlen közigazgatási eljárásban sem gyermekjogi képviselő védelme (kizárólag akkor, ha hatósági gondozásban vannak, és nem családban élnek). Szülei bontóperében nem képviseli az ő jogait és érdekeit senki. Büntető eljárásban, bár 12 éves korától büntethető, gyermekjogi képviselő nem jár neki, de a gyámügyet sem vonják be, ezzel együtt ügyét gyermekjogi szempontból nem, csak büntetőjogi szempontból vizsgálják, szülői felelősséget az elkövetett cselekményért teljes mértékben kizárva. Pedig azt, hogy hogyan viselkedik egy gyermek, minden esetben a szülői példa, és a szülői nevelés teszi olyanná, amiylen.

Nincs eseti gondnoka, még pénzügyei (pl. öröksége) intézése esetén sem, ezzel is valószínűsítve, hogy minden szülő kizárólag jogi-, és/vagy közgazdasági végzettséggel rendelkezik. Kiskorú veszélyeztetése eljárásban nemcsak, hogy nem képviseli az ő jogait senki, még a soron kívüli minősítéssel ellátott bírósági eljárás is 2-3 évig húzódik, és kizárólag akkor dönt a bíró, ha a gyermek közben nagykorúvá válik, és saját maga eldönti a saját sorsát, vagy már nem marad más lehetőség, mint az ügyészség bevonása, aki kikényszeríti a bírói döntést. Ugyanakkor egy bűnözőt gyorsított eljárásban 8 nap, azaz nyolc nap alatt el tudnak ítélni a bíróságon. Felmerül a kérdés: miért értékesebb honatyáink számára egy bűnöző sorsáról jóval hamarabb dönteni, mint egy veszélyeztetett gyermekéről?

És ne soroljam, mennyi probléma van még azzal, hogy nem érvényesítik a jogalkotás folyamatában a gyermekek jogait. Végrehajtási eljárásban például kizárólag akkor lép be a gyámhivatal, ha kiemelik a gyermeket a családjából. Akkor nem foglalkoznak velük, amikor a kiskorú birtokhoz való jogának érvényesítéséről volna szó. Akkor sem, ha a Nemzetközi Gyermekjogi Egyezmény szerinti rendelkezés, nevezetesen: „gyermeket szociális, anyagi okokból családjától kiemelni nem lehet” érvényesítéséről volna szó, szintén végrehajtási eljáráson belül. A mélyszegénységben élő gyermekek élethelyzetét, és létfenntartását nem könnyítik meg az önkormányzatok az adósságrendezési szolgáltatás nyújtásával.

Mert nincs rá képzett szakemberük (az uram-bátyám rendszerben ezt felettébb nehéz is volna kivitelezni), és ezáltal nem is értenek ahhoz, hogy e szolgáltatás nyújtásához hogyan és miként kellene a szükséges összegeket megigényelni a központi költségvetésből. Az önkormányzatok bezárnak a segítséget kérő és remélő gyermekektől, akkor, amikor a jogalkotók úgy döntöttek, hogy a szociális ellátásokat nem folyósítják tovább a központi költségvetésből, oldják azt meg a helyi önkormányzatok. Azok az önkormányzatok, akik a saját rezsiszámláikat, és a saját dolgozóik fizetését sem képesek kigazdálkodni, mert már nincs kire kivetni az újabb és újabb helyi adónemeket. …. Ugyanezért nem tudják gyakorolni méltányossági jogköreiket sem annak érdekében, hogy elengedjék a mélyszegénységben élő családok helyi adófizetési kötelezettségeit.

Pedig a Nemzetközi Gyermekjogi Egyezmény passzusai között szerepel az a rendelkezés is, hogy az államnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy közigazgatási határain belül egyetlen gyermek sem éhezzen, és anyagi okokból ne emeljék ki őt szülei mellől. Államunk ezzel szemben azt a hitvallást tette magáévá, hogy a bankok érdekében, a gyermeket nem érintő szerződés következményeit a gyermekeken verjék le. …. Hiszen pl. egy banki szerződés végrehajtási eljárásába a gyermek érdekében a gyámhivatal nem avatkozhat be, kizárólag akkor, ha hatósági gondozásba emeli őt a bankok jogszabályszegésének következményeként. ….

Csak azt mondhatom tehát: Államtitkár Úr! Harcra fel! Hajrá! Egy ország fogja támogatni Önt abban, ha oda akar figyelni a gyermekekre. De akkor figyeljen oda teljesen, és rendesen, minden részletre kiterjedően. Ha valamit csinál, csinálja jól.

Igen, nagyon fontos a hétvégi és nyári gyermekétkeztetés megoldása. De a gyermekek nemcsak enni szeretnének, hanem a családjaikkal felnőni is. A saját lakásukban szeretnének felnőni, és higgye el, nem akarják, egy porcikájukkal sem, hogy a bank vigye el azt a házat, melynek kifizetése érdekében ők és szüleik inkább éheznek. Nem akarják, hogy a bántalmazás azért tartson 3-4-stb. évvel tovább, mert a bíróságok képtelenek dönteni, csak azért, mert nálunk nincsenek családjogi bíróságok, és kevés a család- és gyermekjogra szakosodott bíró. Hogy azért kelljen éhezniük, mert szüleik nem tudnak elhelyezkedni, lévén az egymillió munkahely külföldön van, oda nem minden esetben tudják a szülők gyermekeiket magukkal vinni, és ilyenformán is szétszakítják a családokat a jogalkotók.

Pusztán azért, mert a jogalkotás folyamatában nem veszik figyelembe – talán eszükbe sem jut, hogy a gyermekeknek is vannak jogaik.

Elhagyják a gyermekjóléti szolgálat munkatársai a pályát, tömegesen? Államtitkár Úr! Menjen ki terepre, és hallgassa Ön a gyermekek korgó gyomrának nem is oly halk zenéjét, ugyanezekkel a most hatályban lévő törvényekkel felfegyverkezve. Ezekkel a törvényekkel Ön tudna-e segíteni ezeken a gyermekeken? … A gyermekjóléti szolgálat munkatársai sem tudnak. … Nemcsak a szolgálat munkatársainak fizetésén múlik a pályaelhagyásuk. Akik ezt a pályát választják szívből és lélekből választottak hivatást. A munkájuk mögött lévő törvényi rendelkezések olyanok, hogy azokkal segíteni képtelenek. Hiszen egyik törvény üti a másikat. Gondolkozzunk el, álljunk meg egy kicsit a rohamtempós jogalkotásban, és koncentráljunk a gyermekekre.

Az anyagi- és szociális okokról tettem említést csak, arról sem részletekbe menően. Még nem szóltam a gyermekek tanuláshoz, szabad vallásgyakorláshoz, szólásszabadságához, a választás szabadságához, az egészséghez, a szabadidő kellemes eltöltéséhez, stb. jogairól, amelyek szintén nem érvényesülhetnek hazánkban, a jogalkotás következtében.

Miért? Mert nincs rá pénz. Nincs pénz magánklinikára, és nincs pénz magániskolára. Nincs pénz az unfair bankok által a fair – bank – törvény szerint kirótt unfair havi részletek kifizetésére, és nincs pénz az állami támogatás alól mentes gyermekgyógyszerek kiváltására sem. Nem is sorolom. ….

Tehát itt nem csupán a gyermekek étkeztetésének kérdését kell rendbe tenni, hanem ennél jóval többet kell tenni. A megoldás nagyon egyszerű is lehetne: csak oda kellene figyelni a gyermekekre, és a megoldás magától jönne. ….

Jól fogalmazott, Államtitkár Úr: "az utolsó pillanatban vagyunk".

Doody

Fotó: nol.hu