Meghalt Emma néni, a mindkét lábára amputált 71 éves asszony. Halálát szívbénulás okozta. Nem bírta tovább az embertelenséget, a sorsa iránti helyhatósági közönyt, az állami rangra emelt kegyetlenséget. Halála előtt néhány nappal még egy budapesti hajléktalan szállóból is kilakoltatták – jelentette szombaton a Magyar Szociális Fórum.

Az asszony mellett mindvégig kiállt, és lakhatási jogáért küzdő emberjogi mozgalom szerint Nagy Lajosné „az aljas, könyörtelen politika” áldozata. Megírják, hogy a regnáló hatalom először 2012 nyarán vette el a fedelet a feje fölül. Elvette tőle önkormányzati bérlakását, ahol 15 éves unokáját nevelte gyámként. Majd két évre rá abból a szociális gondozóból is kirakták, ahol átmenetileg meghúzódhatott. Akkoriban az utcán kötött ki, és csaknem bele is halt. Teste annyira lehűlt, hogy újra kellett éleszteni. Egy hajléktalan kórházban kötött ki, de onnan is távoznia kellett. Kórházról-kórházra szállították, teljes állami közöny közepette, majd egy zárt osztályra internálták, jóllehet szellemi képességeinek teljes birtokában volt.

Akiknek módjukban állt volna állapotának megfelelő bánásmódban részesíteni, megtagadták tőle a valódi segítséget, a lakhatást, és hagyták, hogy életének utolsó szakaszát egy hajléktalan szállón élje le. Egy éve tengődött ott, embertelen körülmények között, amikor újra kórházba került, ahol meghalt. A halála előtti napokban, kórházi ágyán értesítették, hogy a hajléktalan szállóra sem mehet vissza, holmiját összepakolták.

S akkor Emma néni szíve megszűnt dobogni.

Nagyhalászon született 1944. június 19-én. Hét gyermeknek adott életet, és nevelt fel férjével. Nagy Lajos a fővárosba járt dolgozni, Emma néni pedig otthon nevelte a gyerekeket, közben házakhoz járt dolgozni, mindenféle munkát elvállalt, hogy a családnak ne kelljen nélkülöznie. „Még picik voltunk mikor Budapestre költöztünk albérletbe. Öt év után kaptunk egy nagy önkormányzati lakást ott neveltek, iskoláztattak minket. A szüleink együtt dolgoztak a bőrgyárban hosszú éveken át, a gyerekek lassan felnőttek, és kirepültek.  Sajnos két testvérem  egy-egy gyermeket a szüleim gondjaira hagyott, és ők nem akarták, hogy intézetbe nevelkedjenek. Úgy nevelték őket is, mint a sajátjukat” – írta róla lánya, Nagy Irén.

„Egészséges, fizikailag ép ember is megirigyelhette volna a lelki erőt, ami fűtötte ezt a csodálatra méltó teremtést. Kiállt magáért, unokájáért, Ferikééért, és embertársaiért is. Gyűléseken, sajtótájékoztatókon, TV-beszélgetésen vett részt, hogy hangot adjon a nélkülözők, a kisemmizettek, a kirekesztettek, a dolgozó emberek jogainak. Harcolt, amíg csak bírta.

Nem hitte el, hogy többé nem olyan rendszerben él, amely segít neki. Kerekes székében kampányolt a XV. kerületben, hogy László Tamás helyett Hajdú László legyen a polgármester. De tőle sem kapott lakást, szegény. Mert hát a rendszer közös. S a rendszer lényegét találóan fogalmazta meg László Tamás, amikor így indokolta Emma néni kilakoltatását: ’A szociális biztonság nem írhatja fölül a jogbiztonságot’.

Ez a ’jogbiztonságra’ épített rendszer került Emma néni életébe” – mondta a történtekről Simó Endre, a Magyar Szociális Fórum alapítója.

Nagy Lajosnét a Rákospalotai temetőben kísérik utolsó útjára, 2015. október 20-án délben.+++

MSZF SZK