Pár hónappal ezelőtt az egyik legkiválóbb magyar egyetem doktori képzésére jelentkeztem. Arról szerettem volna írni, hogy a - jelenleg az embereket, az állatokat egyben a környezetet is brutálisan megviselő – húsipar működésének megváltoztatására milyen alternatívákat lehet felsorakoztatni. Ugyan nem vettek fel, de örömmel és bizakodással tölt el az a tény, hogy mostanában végre magyar nyelven is elkezdtek foglalkozni a vágóhidak borzalmaival és egyre több információt érhetünk el e mindnyájunkat érintő témában.

Az Egyesült Államokban már a ’90-es években foglalkoztak a húsipar fenntarthatatlan voltával (többek közt Jeremy Rifkin, híres közgazdász, illetve Temple Gardin kutató, állatszakértő is).

Üdvözlendő, hogy Magyarországon is kezdünk ráébredni arra, hogy ez egy nagyon fontos téma, azonban tudomásom szerint olyan írás még nem született, ami átfogóan venné szemügyre a vágóhidak és a nagyüzemi állattartás visszáságait és az ezeket kiváltó, lehetséges alternatívákat.

Nemrégiben jelent meg Bonifert Anna: Miért vegán? című könyve. Ebben az írásban a vágóhidakat megemlíti ugyan a szerző, de - mindössze egy oldalban - és csak az állatoknak okozott durva szenvedésről ír, pedig a probléma – véleményem szerint - ennél sokrétűbb.

Az index.hu-n  a napokban megjelent cikk nagyon alapos. Megemlítették benne, hogy az állatoknak okozott szenvedés mellett a nagyipari állatölés a környezetre is káros hatással van.   Ezen felül azt is leírták, hogy milyen alternatívák létezhetnek a hagyományos, agyon antibiotikumozott hús helyett (például a szintetikus hús, vagy éppen a rovarok fogyasztása). Sajnos látszik, hogy mennyire hús központú világban élünk, mert a cikk szerzője a vegán életformát meg sem említette és a vegetáriánusokat is csak egy mondat erejéig. Ez azért is furcsa, mert az Amerikai Dietetikusok Szövetsége (ADA) 2009-es hivatalos állásfoglalásában azt írta, hogy a kiegyensúlyozott vegán vagy vegetáriánus életmód egészségesebb, mint a húsalapú/húst bevivő táplálkozás Kutatásaik alapján a vegánok és a vegetáriánusok szervezete egészségesebb és kevésbé hajlamosak sok betegségre, így a 2-es típusú diabéteszre, a magas vérnyomásra és a szívbetegségekre. Ráadásul a „vegák” test tömeg index-e (BMI) is általában alacsonyabb, mint a húsevőké. Ennek következtében gyakran jobban is néznek ki, mint a „ragadozók”.

( Mióta ezzel a témával foglalkozom, törekszem minél kevesebb húst enni, mind az állatok, mind magam, mind a környezet megóvása miatt)

Az index cikke - bár részletekben gazdag és látszik, hogy a szerző alaposan utána járt a téma sokszor kegyetlen titkainak - a vágóhidak/húsipar egy nagyon lényeges aspektusával egyáltalán nem foglalkozott. A vágóhidakon dolgozó munkások gyakran szenvednek durva testi és lelki sérüléseket. Jennifer Dillard, amerikai professzor szerint ez egy pszichológiailag irtózatosan veszélyes tevékenység (ultrahazardous activity). Ráadásul olyan eset is megtörtént, amikor a mészárosok olyan módon (precizitással és pont azokon a helyeken) csonkították meg emberi áldozataikat, ahogyan azt naponta meg kellett tenniük munkájuk „tárgyaival”, az állatokkal is.

Egy, a húsiparral foglalkozó videóban két magyar fiatal is beszámol arról, hogy milyen borzalmas körülmények voltak abban a  nagyüzemben, ahol dolgoztak.  Még védőruhájuk sem volt, csak egy gumicsizma, amit egyből a váltótársuk büdös, izzadt lába után kellett felvenniük. A videóban egy mészáros lánya, aki vegán, azt mondja, hogyha minden embernek magának kellene levágnia azt az állatot, amit elfogyaszt, sokkal több vegán és vegetáriánus lenne. Nemrégiben volt alkalmam az Alföldön megölni egy szerencsétlen pontyot, amit a házigazdával közösen fogtunk ki. Én öltem meg és beleztem ki Aladárt. Lám, még nevet is adtunk neki…! E tevékenységem után már egészen biztos voltam benne: nem akarok minden héten állatot/állatokat ölni!

Az index cikke találóan megjegyzi, hogy az Egyesült Államokban  Cowschwitznek nevezik az állatokat lemészároló nagyüzemeket. Két okból is frappáns ez a kifejezés, amelyet az írás azonban nem említ meg:

1, Az állatokat lemészároló nagyüzemeket CAFO-nak rövidítik angolul, (Concentrated Animal Feeding Operation) vagyis: Koncentrált, Állat-Etető Üzemekről beszélhetünk. A II. Világháborúban pedig hasonló módon koncentrációs táborokba zsúfolták be a cigányokat, a zsidókat és a melegeket.

2, A már említett Dillard: A Slaughterhouse Nightmare: Psychological Harm Suffered by Slaughterhouse Employees and the Possibility of Redress through Legal Reform (Egy vágóhídi rémálom: A vágóhídi munkások által elszenvedett pszichológiai károk és a jogorvoslat lehetősége egy jogi reformon keresztül) című cikkében a vágóhídi munkásokat náci orvosokhoz hasonlítja, akiknek egyfelől kötelességük volt kísérletezni a zsidókon, bár feltehetően éreztek feléjük empátiát. Ha sikeresen akarták végezni a munkájukat, ezt a beleérző képességet ki kellett irtaniuk magukból, ahogyan az óránként több száz állatot leölő dolgozóknak is le kell győzniük az állatokkal szembeni empátiájukat.

Emiatt pedig gyakran lép fel poszt traumás stressz szindróma, skizofrénia és egyéb pszichiátriai betegségek a gyilkos üzemek dolgozóinál.

***

Végezetül van egy fontos aspektusa ennek a témának, amivel - tudomásom szerint magyar nyelven - igazán még nem foglalkoztak a vágóhidakkal kapcsolatba: a tehén szellentése, vagy ha úgy tetszik a boci-puki. Mit tartalmaz ez nagy mennyiségben? Metánt. A metán pedig egy üvegházhatású gáz, ami a széndioxidhoz hasonlóan, a tudomány mai állása szerint erősen hozzájárul a globális felmelegedéshez. „Mindössze” 21-szer akkora mértékben növeli a felmelegedés erősségét, mint a széndioxid.

Az emberek által tartott haszonállatok pedig összesen 14%-át bocsájtják a Földön termelődő összes üvegházhatású gáznak.

Amikor legközelebb jóízűen beleharapnak egy hamburgerbe, igyekezzenek ne arra gondolni, hogy a szarvasmarhát leölő munkásnak az Egyesült Államokban, Kínában, vagy éppen Magyarországon rémálmai vannak-e! Az se jusson az eszükbe, hogy a mi ízlelőbimbóink esztétikai öröméért számtalan húsipari munkás menekül az alkoholhoz! Meg se forduljon a fejükben, hogy az ilyen helyen dolgozó férfiak és nők rengetegszer a családjukon vezetik le azt az iszonyatos mennyiségű stresszt és szorongást, ami a munkájuk miatt keletkezik bennük!

Bon Appétit!

P.D.F.