A ’90-es évek elején mindenki szörnyülködött volna a ballib oldalon, ha csak a gondolata is fölmerül annak, hogy Antall József miniszterelnökségét még egyszer vissza fogjuk sírni. Az első Orbán-(Torgyán)-kormány idején aztán ez meg is történt,  I. Orbán második kormányzásakor pedig már elcsépelt közhellyé vált az abszurdum: hát igen, Antall József egy velejéig demokratikus úr volt ehhez az emberhez képest.

Ha valaki netán úgy gondolja, hogy ennél rosszabb már nem jöhet, javaslom, olvassa el Oroján Sándor, serdülő fidesznyik internetes naplójának Schmitt Pál Egerben című bejegyzését. Orojánról elég legyen annyi, hogy 26 éves, soha, egyetlen napig sem „dolgozott”, pénzt kizárólag politikai ténykedésével keresett. Mint Orbán és (hajdani) csapata.

Nézzük, mi mindent írt össze a fiatalember Schmitt doktori disszertációjáról.

„És tegyük szívünkre a kezünket: olyan nagy bűn, ha egy sporttörténetből húsz éve írt kisdoktori akár nagyban megegyezik egy korábban, más nyelven írt tanulmánnyal? Persze, ha igaz, hogy a köztársasági elnökünk másolt, fordított, és egyéni munkája elenyésző (ez még nem bizonyított) az nem szép dolog, elítélem én is, mint doktorandusz, aki keményen dolgozik a doktori címért.

 Ha így lenne, az tényleg rossz példa minden fiatalnak, és devalválja a tudást, mint társadalmi értéket.”

Korrekt állásfoglalás. Azt ugyan érdemes lenne megkérdezni Orojántól, hogy mit nem lát bizonyítottnak, hiszen a kérdés egyszerűnek tűnik: egyezik a két dolgozat vagy nem? Egyezik. Mit kéne még bizonyítani? A következtetés is helyes. Bizony, ez az ügy „devalválja a tudást, mint társadalmi értéket.” Az oly sokszor hivatkozott magyar szürkeállományt. Hát ez valóban elég nagy bűn.
(Csak megemlítem, hogy nemcsak a tudást, de a Magyar Köztársaságot is  „devalválja” – jelentősen értékteleníti – ez az eset. Orbán elérte célját. Meg akart szégyeníteni minket, a bűnös népet, mert kétszer egymás után nem választottuk meg őt és pártját. Göncz Árpád, Mádl Ferenc, Sólyom László és Schmitt, az aláírógép, a kormány motorja. Te jó ég…)

Majd így folytatja a szerző.

„De ez olyan nagy dolog, hogy emiatt le kéne mondania Schmitt Pálnak? Döntse el mindenki maga, én személy szerint nagyon sajnálnám, ha nem ő lenne a köztársasági elnök. Mert Schmitt Pál számomra olimpiai bajnok, egyenes jellemű, példamutató ember, akire felnézhet Magyarország - sportolóival, diplomatáival, politikusaival együtt.”

És ezzel Oroján írása véget is ér. Joggal vélhetjük, hogy az utolsó bekezdés tartalmazza a szerző gondolatainak lényegét. Orbán tartózkodott bármiféle véleménynyilvánítástól, állásfoglalástól ebben az ügyben. Közölte – persze nem személyesen, olyat ő már tesz -, hogy hírlapi kacsa az egész, de hogy Schmitt ilyen-olyan szuperember, nagyszerű köztársasági elnök lenne…, ezt azért nem vállalták.

Oroján persze vállalta. Jócskán megelőzte vezetőit, bátran vállalta elképesztő szervilizmusát, magyarul szolgalelkűségét. Pontosan tudja, mit jelent Schmitt csalása, le is írta. Ennek ellenére csipetnyi kétely sem merült fel benne, Pali bá’ úgy jó, úgy tökéletes, ahogy van.

Egy fiatal, értelmes ember Kézdivásárhelyről.

Biztosan nincs egyedül és az is biztos, hogy közülük kerül ki majd Orbán utóda is.

Isten irgalmazzon nekünk, mert senki más nem fog.

tbp