Az Európai Unió fogyasztóvédelmi joga szerint, ha egy bank hibás szerződést köt, akkor annak minden negatív következménye a bankot terheli. Nem úgy Magyarországon. Nálunk minél inkább törvénysértően viselkedik egy bank, annál több pénzt kap az államtól, és annak lakosaitól. …

Hogy is van ez?

Civil szervezetek 2009 óta, folyamatosan igyekeznek meggyőzni a kormányt arról, hogy a bankok tisztességtelenül járnak el az adósaikkal szemben, betétesek háborognak, hogy évi 1-2 százalékos haszonért a bankok nyakló és ellenőrzés nélkül használhatják a pénzüket. Abban az esetben pedig, ha csődöt jelent egy-egy pénzintézet, akkor veszik a pénzük is, hiszen az állam nem kártalanítja őket. Furcsa, de mára megszokott jelenség Magyarországon, hogy a felügyeleti szervek a hiteltermékeket, azok forgalomba bocsájtása előtt nem ellenőrzik, és nem minősítik, ugyanakkor a részvényeket igen. Ez, ebben a formában olybá tűnik, hogy a gazdagok pénzére nagy gonddal vigyáznak, a szegényekére egyáltalán nem.

Na, persze, készülnek itt különféle „adósmentésként” kommunikált bankmentő változatok, melyek egyetlen célja az, hogy a pénzintézetek minél kevesebb kárral szálljanak ki egy olyan üzletágból, amelyet ők mesterségesen generáltak, a hatályos jogszabályok figyelmen kívül hagyásával, ehhez az elmúlt 25 év pénzügyminisztereinek és jegybank elnökeinek asszisztálásával. Ez fényesen kiderült a deviza eladósodást vizsgáló albizottság Jelentéséből, ahol bizony néven nevezik a kialakult helyzet felelőseit. A felelősökkel szemben ügyészségi vizsgálat nem indult, a pénzintézetek pedig busás haszonnal, még az állammal szembeni pereik után is, javakban dúskálva zárhatják le az ily sikeres, felügyelet által nem ellenőrzött, de nem is engedélyezett hiteltermékeik forgalmazását.

Ezek a hiteltermékek ugyanis már a piacra dobáskor sem feleltek sem a magyar polgári-, sem a magyar pénzügyi jogszabályoknak. Nem kell ahhoz diploma, hogy megállapíthassuk: azok a szerződések, amelyekben az egyik szerződő félnek semmihez sincs joga, kizárólag kötelessége van, a másik félnek ellenben semmi kötelessége, csak joga van mindenhez, semmisek, és érvénytelenek. Ez egyértelmű, nálunk mégis azt büntetik, akinek a szerződés joghátrányt okoz. Ahhoz sem kell diploma, hogy láthassuk: devizanyilvántartás forintszámlán nem létezhet. És még órákon át lehetne sorolni az elkövetett jogszabályszegéseket, s akkor a kartellről még nem is szóltam. Hiszen mindegyik bank ugyanazon séma szerint járt el a deviza alapon történő hitelezés esetén, így nehéz volna elhinni azt, hogy össze nem beszéltek, ezáltal a kartellezés gyanúja sem merülhet fel.

Nincs még egy olyan ország Európában, ahol az egyoldalú szerződéseket szentesítenék Alkotmánybíróságon meghozott, kötelező érvényű rendelkezéssel. Nincs még egy olyan ország, ahol az érvénytelen, semmis szerződéseket, kormányzati utasításra, a legfőbb bírói fórum utasítására, minden bíróság visszamenőlegesen érvényessé tehetné.

Nálunk ezt is meg lehet tenni. Mert birka a nép.

A nép azért birka, mert elhiszi a politikai maszlagot, amellyel, mintegy selyemsállal körbeszövik a pénzintézetek csalását, és az állampolgároktól való pénzek, vagyonok elsikkasztását. A folyamatért felelős ország- és bankrendszer irányítók bár néven vannak nevezve, felelősségre vonásuk nem kezdődik meg. Nálunk megengedi a nép azt is a kormánynak, hogy az kimondja: a bankok csaltak – ezzel együtt azt is megengedi, hogy ennek ellenére a kormány a bankokat menthesse, az állampolgárait pedig ennek érdekében hagyja lesüllyedni az adósság mély posványába. Olyan mélyre hagyja süllyedni őket, hogy mára már szinte minden hagyatéki eljárás azzal végződik, hogy az örökös visszautasítja az örökségét, lévén a saját hitele tetejére nem szeretné még az örökölt hitelt is a nyakába venni.

Miért éri meg az államnak, hogy megörökölje az örökösök által visszautasított adósságokat? Miért éri meg az államnak, hogy állampolgárai között elégedetlenséget generáljon, és szítson? Miért tartja jó megoldásnak az állam azt, hogy értékálló munkabér, és munkahelyek nélkül hagyja az állampolgárait ahhoz, hogy ha már a hitelkonstrukcióba nem dőltek bele, akkor az úgy válhasson kifizethetetlenné, hogy ne legyen miből megfizetni azt? Miért éri meg az államnak mindezek után még több pénzt pumpálni a bankokba? Miért engedik meg azt a törvényeink, hogy az országgyűlési képviselők, és a miniszterek, államtitkárok banki részvényekkel rendelkezhessenek, hivatalba kerülésük után? Hiszen bolond volna az a magyar, aki a saját pénze ellensége volna. …

Ha a bankmentő képviselők nem a bankok haszna mellett voksolnának, akkor zuhanna a banki részvényeik ára. Az ő, saját részvényeik ára is csak a töredékét érhetné, mint amikor azokat megvásárolták. Így nemcsak tőzsdekrach, hanem személyes csődök sora is keletkezhetne, ezt pedig nem hagyhatják. Tehát mindaddig, míg döntéshozóink magánvagyona fekszik banki részvényekben, melyek túl szépen hoznak ahhoz a konyhájukra, hogy az ő zsebeiket ily módon tömő bankokat bűnösnek mondják ki, addig Magyarországon valódi adósmentés nem létezhet, mert azt a birkákat terelő juhászok nem hagyhatják. Akár életük árán is védik a bankokat, mert az ő életük (vagyonuk) is ezen múlik.

Korrupt-e a világunk? Korrupt-e az országunk? Korrupciónak minősül-e az, ha a bankok által megkárosított adósoktól kormányzati döntések által elvett szociális ellátásokat a bankoknak adják úgy, hogy azt eközben fedőnéven „adósmentésnek” nevezik?

Tanulságos megfigyelni, ahogyan a kormány arra törekszik, hogy egy égbekiáltó törvénytelenséget törvényesség látszatával lássa el. Merthogy törvényes sosem lesz, bárhogyan is tekerik a jelenséget leíró szavakat. Talán, az unokáink, vagy a dédunokáink majd a valóságot olvashatják a történelemkönyvükben erről a népnyomorító kormányzásról, és annak áldásos hatásairól. Persze ehhez az fog kelleni, hogy egy jelenkori miniszterelnök ne lehessen máris és azonnal érettségi tétel, hanem majd csak akkor, ha utólag kiderült, milyen értékeset is alkotott, milyen szinten képviselte országa és országa lakosságának érdekeit, hogyan segítette valójában a népét. Az is kell hozzá, hogy ne betonozódhasson be évtizedekre, netán évszázadokra ugyanaz a vezérkar ugyanoda. Mert úgy a vendég, mint a hal 3 nap után bebüdösödik. … A három ciklus még büdösebbé is teheti. Főleg akkor, ha beleharap a kenyeret adó kézbe. Hiszen az állampolgárok adója nélkül nem adhatnának a bankoknak semmit. Az állampolgároktól megvont juttatások nélkül nem létezhetne bankmentés sem. Politikai-, gazdasági döntésekkel külföldre űzött állampolgárok sem itthon fizetnek adót, csak azért, hogy még több pénz vándorolhasson a törvényeinkkel szemben, kormányzati engedéllyel működő bankokhoz.

Hogyan játszik a kormány a bankok kezére?

Már a szaklapok is azt írják: „Bár a válság előtti időkig visszamenőleg nincsenek pontos adataink, nagy valószínűséggel még az elszámolások utáni átlagos tartozás is magasabb lesz, mint amekkora összeget a devizahitelesek eredetileg felvettek. Ezt a megemelkedett összeget forintosíthatják majd a bankok valamikor jövőre, amennyiben - reményeik szerint - nem kerül sor kedvezményes árfolyam alkalmazására. Amennyiben ugyanolyan futamidőre veszi fel a forinthitelt az adós, amennyi most a devizahitele hátralévő futamideje, a törlesztőrészlet természetesen így magasabb lehet a devizahitel eredeti törlesztőrészleténél. Ezt csak tovább növelheti, ha a forinthitelek elérhető kamatszintje magasabb lesz a devizahitelek helyreállított kamatszintjénél.” – írja a Portfolio.hu.

„Egy európai demokratikus jogállamban a törvényhozásnak nincs joga ahhoz, hogy beavatkozzon polgári jogi szerződésekbe. Ez az emberi jog 1950 óta szerves része az európai jogi kultúrának.” „A benyújtott alkotmányjogi panaszok ellenére az Alkotmánybíróság honlapján (www.mkab.hu) semmilyen információt nem lehet találni a devizahitelesek által indított eljárásokról. Az alkotmánybíróság weboldalát szemlézve, az embernek, kívülállóként az a benyomása, mintha mindössze egyetlen eljárás lenne folyamatban, melynek alapját három elsőfokú bírói kezdeményezés alkotja (III/1522/2014).” – írja a PITEE a honlapján.

„Az Alkotmánybíróság ügyrendje alapján, a döntését követően nem lehet már fellépni a törvény ellen. Nem hagyhatjuk szó nélkül, hogy szempontjainkat, érveinket esélyünk sincs elmondani! Elmaradt többek között az árfolyamkockázat és a deviza-elszámolás törvényességének vizsgálata. Meggyőződésünk, hogy a törvényeket meg kell semmisíteni, mert  nem a károsultak érdekeit szolgálják. Ezek a kölcsönszerződések semmisek, mert nem felelnek meg a jogszabályoknak, viszont ezekkel a vizsgálat alatt lévő törvényekkel érvényessé teszik a szerződéseket. Törvény nem csinálhat érvénytelen szerződésből érvényest!” – jelzi a Hiteles Mozgalom.

„Most már világos, miként fognak lezárni nagyon rövid időn belül (akár 60 napon belül) több mint 10.000 devizahiteles pert (azokat is, melyek már 3-4 éve folynak): jogegységi határozatokkal és törvényekkel. Mint egy labirintusban, behatárolják, hogy merre mehessünk, lassítják haladásunkat (míg épülnek a határoló jogi falak), azért hogy ne érhessünk el az Igazsághoz.” – jelzi a Hiteles Mozgalom egy másik bejegyzésében.

A nagy erőkkel mentett pénzintézetek zsarolás eszközévé is silányíthatják az őket megmentő kormányunkat, még abban az esetben is, ha a betétesek, és nem a hitelesek eseteit nézzük.  „A kormányoknak nem lenne szabad olyan bankközi követeléseket garantálniuk, melyek közvetlenül nem érintik a lakossági betéteket. Az is szükséges a rendszer jó működéséhez, hogy egy, a fizetésképtelenséget felügyelő szakértő menedzselje a bajba jutott bankot, hogy így biztosítsák minden befektetett állami eszköz megfelelő felhasználását. A fenti logika szerint így el lehetne szeparálni a lakossági betéteket a többi portfóliótól, és ha még át is terjed a fizetésképtelenség egy másik bankra, akkor - ugyanezt a módszert alkalmazva - a betétek biztonságban lennének. A bankok kontrollált likvidációja az úgynevezett "zombi eszközöket" is felszámolná. A szerzőpáros szerint megvan az erőnk arra, hogy a pénzügyi rendszer rohamosan növekvő adósságát eltüntessük, és egy új monetáris rendet hozzunk létre. Ehhez a bankfelügyeletek megreformálására is szükség van, Európában és máshol is.” – írja a Hvg.hu.

Már felütötte a fejét olyan meglátás is, hogy az adósok számára nem létezhet más út, mint a polgári engedetlenség. „A piaci árfolyamon való forintosítás tehát a korábbi devizában számolt, valójában forintban kapott kölcsön forintosítása, azért, hogy az uzsorával megterhelt adósság rögzítve legyen. Új szerződés jön létre állami beavatkozással az adós megkérdezése nélkül a bankok hasznára. Hol van itt az alkotmányban megfogalmazott egyenlő bánásmód elve? És egyáltalán hol van itt a jogállam? Tehát még egyszer: Forintosítják a forintot, mégpedig az utóbbi időszak legkedvezőtlenebb árfolyamán, a piaci árfolyamon forintosított forinthitelek ugyan úgy kifizethetetlen mint az előző konstrukció. A kormányzat ezzel az intézkedéssel a hitelkárosultakat nem hogy az út szélén hagyta hanem oda is akarja betonozni. Azért egy kis haszon is marad, mondjuk nem a hitelkárosultaknak.

Az MNB hozzávetőleg 140 milliárd forint keres a forint forintosításán, mivel ők váltják a pénzt a devizatartalékból. Borítékolom, hogy ezt az összeget nem a károsultak megsegítésére szándékozzák fordítani. Nem akarok elmúlt tízévezni, de láthatjuk, hogy a trükkök százai tovább folytatódnak, magyarok millióinak érdekei sérülnek kormányzati közreműködéssel. A devizakárosultak problémáját csak egy tisztességes, patrióta kormányzat képes megoldani, aki figyelembe veszi a károsultak véleményét, addig is egyetlen esély, ha a devizakárosultak maguk védik meg az igazukat.” – írja a Nemzeti Internetfigyelő.

… Félő, hogy a magyar virtus nem fogja tovább csavarni a szavakat, és nem fogja hagyni, hogy az állampolgárok otthon, és élelem nélkül hagyják saját családjaikat csak azért, hogy a gazdagabb még gazdagabb lehessen, míg a lakosság nagyobbik hányada még szegényebbé, nincstelenné és földönfutóvá válik. …..

Hiszen egyre gyakrabban mutatják elégedetlenségüket az emberek az utcán. Mert másként nem hallgatják meg őket. ...

Doody

Fotó: Index.hu