Most még csak találgatni lehet, hogy  milyen árfolyamon kötelezi majd a kormány a bankokat, a devizahitelek forintosítására. Többféle vélemény és igény merül fel a témában, hogy mi lesz a végleges megoldás és mikor, azt még a kormány sem látja tisztán. Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter a héten kijelentette: idén készülhet el a forintosításhoz szükséges jogszabályi háttér, de ennek a végrehajtása csak a jövő év tavaszán várható.

Az MSZP országos választmánya 2014.09.13-án politikai állásfoglalásban kérte fel a párt frakcióját, hogy országgyűlési határozati javaslatban kezdeményezze a devizahitelek 2014 végéig történő forintosítását.

Az állásfoglalás lényege, hogy arra szeretnék kötelezni a kormányt, hogy a devizahitelek év végéig történő forintosításakor legfeljebb a 2010 áprilisi átlagos devizaárfolyamokat alkalmazza, amikor egy euróért 265 forintot, egy svájci frankért pedig 185 forintot kellett fizetni.

A szocialisták elfogadhatatlannak tartják  hogy a kormány legutóbbi nyilatkozataiban "2015 tavaszára tolta" a devizahitelesek megsegítését, mert a jegybank statisztikái szerint egy átlagos havi törlesztőrészlet 2010 óta 70 százalékkal emelkedett, amely nagyobb részben az árfolyamkülönbség alakulásából ered.

Ugyanezen a szombaton a  galamuscsoport.hu-n Aczél Endre Orbán és a devizahitelek című írásában azt fejtegeti, hogy a svájcifrank-hitel hosszú időn át roppant előnyös volt a hitelfelvevőknek és szerinte a forintosítás sem fog egyhamar megtörténni:

 „A devizahiteleseket nem a bankok mohósága tette tönkre, hanem a forint romlása. Azok, akik „jó időben” vettek fel svájcifrank-hitelt, éveken át halálra keresték magukat a forinthitelesekkel szemben, vagy ha nem, a szaldójuk még ma is pozitív (2008 után). Magánszemélyeké is, önkormányzatoké is. Utóbbiakról – ahol eltűnt a pénz – mintha manapság nem esne szó. Miért is esne? Még a végén kiderülne, hogy Lázár János, hajdani hódmezővásárhelyi polgármestert azok a gonosz bankok beszélték rá, hogy városát Magyarország legeladósodottabb településévé tegye.

Aczél Endre idézi  Orbán Viktort is: „A magyar gazdaságtörténetben példátlan, hogy a kormány és a parlament a tisztesség logikája alapján teljes egészében átvilágítson egy az emberekkel szemben tisztességtelen pénzügyi manőverrendszert, és elszámoltassa a bankokat.”

Aczél  szerint a devizahitelek forintosítása, nem fog megtörténni egyhamar: „mert olyan mértékű kamattámogatást vonna maga után (hogy a forinthitelesek egálban legyenek a devizahitelesekkel), amelyet a központi költségvetés 100–150 milliárdos nagyságrendben nem tud, nem is akar vállalni. Orbán ravaszul kibújt a válasz alól, amikor erről, mármint a forintosításról kérdezték. (A szám szakértői becslés.)”

A héten a portfolio.hu-n részletes elemző cikk jelent meg a témában ahol arról is  írnak, hogy:

„Úgy látja azMNB, hogy biztonságosan végbemehet a devizahitelek konverziója akár rövid távon, egyszerre is. Ehhez két feltételnek kell teljesülnie: 1. Megfelelően csökkenjen a bankok rövid távú külföldi forrásainak összege, 2. Nem egyszeri, hanem időben szakaszolt (elnyújtott) devizatartalék-felhasználásról lehet csak szó egyszeri konverzió mellett is. Ehhez rendelkezésre állnak a megfelelő pénzügyi eszközök.”

Szintén szombaton a hvg.hu-ban is olvasható volt az MNB  ügyvezető igazgatójának Nagy Márton a Magyar Hírlapnak adott nyilatkozata.

„Magyarország nemzetközi tartaléka 36 milliárd euró, amiből 28-29 milliárdos "keret" elegendő a rövid távú külső adósság fedezetére. Nagy óvatossággal, körültekintéssel és csak fokozatosan lehet a devizatartalékok egy részét a devizahitelek forintosítására fordítani. A forintosítás hatására csökken az ország külső adóssága, ami a devizatartalék mértékét is lejjebb hozza. Azoknak a hitelintézeteknek, amelyek hosszú lejáratú külső devizaadóssággal rendelkeznek, a jegybanki garancia segíthet. Az MNB ugyanis kötelezettséget vállalhat arra, hogy lejáratkor odaadja a devizát, ugyanez igaz más, úgynevezett swap ügyletek esetén is. Ráadásul, miközben a kölcsönök forintosítása lezajlik, a jegybank devizatartaléka nem apad azonnal, hiszen az csak lejáratkor, azaz fél, egy vagy két év múlva jelenik meg a mérlegben.