. Ma István napja van.
Inkognitóban Újlipótvárosban
2017-02-11 05:26:34
Inkognitóban Újlipótvárosban

Inkognitóban Újlipótvárosban

Humoráról, Mucsi Zoltánnal közös fergeteges alakításairól és a Válótársak című sorozatból ismerik a legtöbben Scherer Pétert ma-napság. Ezért most inkább a kevésbé ismert énjéről kérdeztük, színészet helyett rendezésről, sztárműsorok helyett iskolai oktató-programokról, produkciók megálmodásáról és persze a kerületi kötődésekről.


– Most is épp rendezőként készülsz egy új premierre, bár a Testvérest című produkcióban egy szerepet is játszol. Hogyan jött az életedbe a rendezés?

– Teljesen véletlenül. Novák Jánosnak (szerk.: Kolibri Színház igazgatója) köszönhetően kerül4r tem bele az osztályterem színház műfajába, és ő kért fel egy ifjúsági darab megrendezésére is, ami elég jól sikerült. Ezt követően vetette fel Gyulay Eszter dramaturg, hogy van egy ötlete drogtémában, ami érdekes lehetne az iskolák számára. Az volt az eredeti elképzelés, hogy Eszter írja, én rendezem és Kovács Krisztián játssza a darabot, de később a szerepek kicsit összekeveredtek, közösen írtuk és én is játszottam benne. Így jött létre a Gyáva című előadás, ami olyan jól sikerült, hogy mindenféle díjakat nyertünk vele és a mai napig sok helyre visszük. Ez hozta magával, hogy folyamatosan újabbakat csináljunk.


– Milyen pluszt ad a rendezés?

– Felnőtté kell válni hozzá, felelősséget vállalni mindenért, ami a színpadon történik. Nincs olyan kifogás, hogy „én nem így akartam, de a hülye rendező azt mondta, hogy…” Ami a színpadon történik, arra azt kell mondanom: „igen, én így gondolom, ha nem tetszik, sajnálom, de ez az én véleményem”. Talán itt volt az ideje az életemben annak, hogy vállaljam a felelősséget azért, amit csinálok. Ráadásul nagyon szeretek a színészek fejével gondolkodni. Nagy élmény, amikor nézek a próbán egy színészt, és érzem, hogy jó lesz a szerepben, és közben tudok segíteni picit, de mégiscsak belőle születik a dolog.


– Már hat olyan előadást hoztál létre, amiket iskolákban rendszeresen játszotok. A kerületben is megfordultok?

– Persze, a Berzsenyibe rendszeresen megyünk, de az Adyban is voltunk már. Pesten és vidéken is sokfelé visszük ezeket. A már említett darab a „Gyáva”, ami egy drogos fiú történetét dolgozza fel, majdnem 300-at ment eddig, addiktológus szakértő is velünk tart. De ott van például „A kézmosás fon-tosságáról” című darab is, amiben minden benne van, ami az egészség témaköréhez kötődik, egy ÁNTSZ-es orvos és egy baktérium a két főszereplő, ráadásul zenés is…


– Elég vicces indításnak tűnik ahhoz, hogy felkapják a diákok a fejüket… Nem sokkal nehezebb saját produkciókat létrehozni, mintha „csak” színészként egy társulatban várnád, hogy újabb szerepet kapj?

– Nekem ez nagyon tetszik. A magam ura vagyok. Lekopogom, de az utóbbi évek azt mutatják, hogy sikerült olyan produkciókat létrehozni, amire van igény, és amiket rentábilisan tudunk játszani. Ez óriási dolog. A semmiből egy ötlet, egy téma alapján teremteni valami mások számára is izgalmasat, ez már-már mámorító érzés. Persze a produkciók létrehozásához mindig kell támogatást, koproducereket keresni. Az új bemutatónk, a Testvérest kapcsán például megtudtuk, hogy a B32 Galéria Újbudán egy csodás hely: a tulajdonos szinte gondolkodás nélkül befogadott minket. Valahogy mindig találunk magunknak új helyeket, új lehetőségeket – barátságok, ismerősök, helyzetek vonalán. Persze, ez a fajta színházcsinálás nyilván felelősségteljesebb dolog, mintha társulatban lennék. Viszont itt nem kell várnunk, hogy csörögjön a telefon és érkezzen a felkérés, magunknak találjuk ki, hogy mit szeretnénk játszani.


– Mióta élsz a kerületben?

– A főiskola elvégzése után két évvel, 1989-ben apuéknak köszönhetően lett egy önkormányzati kis lakásom a Váci úton, a Házépítők boltja felett. Innen költöztem át a Balzac utcába, ahol ma is lakom. Szeretem az Újlipótvárost, mert van benne élet. Tele van lüktető kis boltokkal, butikokkal, és – bár engem nem érint – szerintem sehol a világon nincs annyi fodrászat, műkörmös, mint itt. A Balzac utca, a Pozsonyi út tele van kis kávézókkal, van egy kis franciás hangulata. Kicsit sok a kutyagumi, de én azt szedem. Pedig nincs kutyám, de ugyanerre biztatnék mindenkit. Ugyanis rájöttem, hogy sokkal jobban idegesít, ha még 3 nap múlva is a kutyagumit nézem és végül belelépek vagy beletolom a biciklimet, mintha fogok egy zacskót, kidobom, és eltűnt. Persze, a legjobb lenne, ha a kutyás szedné fel…


– Mennyire szerzett neked új közönséget a Válótársak?

– Úgy látom, hogy sokan szeretik, sokan nézik, és ennek örülök. Kétségtelen, hogy nagyobb ismertséget hozott, szélesebb a közönsége, mint a színházi dolgaimnak. Azért még mindig tudok inkognitóban biciklizni az Újlipótvárosban anélkül, hogy megismerjenek, és ennek azért örülök is.


Bárd Noémi Polli

További híreink
XIII. kerület a biztonságos közlekedésért
A XIII. kerületi utak forgalomtechnikai kezelése fővárosi feladat. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatják, hogy a közlekedés biztonsága érdekében jobb, ha a fejlesztés...
2017-02-15 03:46:17, Hírek, Környezetünk Bővebben
Egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig
A PénteK13 programsorozat keretében február 17-én, pénteken 19.30 órától Pál Ferenc előadása Egyensúlyvesztéstől az új egyensúlyig címmel az Angyalföldi József Attila Műv...
2017-02-14 07:54:32, Hírek, Környezetünk Bővebben
Minden jogos igényt kielégített az önkormányzat
2016-ban 42 lakóház közössége döntött úgy, hogy él az önkormányzat által nyújtott támogatás felvételének lehetőségével, és adott be támogatási kérelmet. Az igénylők száma...
2017-02-11 05:17:18, Hírek, Környezetünk Bővebben
Oldal tetejére