A gyermekek jogairól való rendelkezések megint kimaradtak a végrehajtási eljárásokról szóló törvény módosításából. A honatyák nem voltak hajlandóak elnapolni a zárószavazást. Beledöfték a kést a gyermekekbe megtéve az első lépést, hogy elszakítsák őket családjuktól.

2013. június 3-án volt a Végrehajtási törvény vitája a Parlamentben végrehajtási eljárások gyorsításának érdekében történő előterjesztés egyértelművé tette, a Végrehajtói Kamara érdekkörében erőteljes lobbi működik. Kizárólag az volt a téma, hogy a végrehajtó munkáját hogyan lehet a leghatékonyabbá tenni. Nyilvánvaló, hogy a végrehajtások mielőbbi elvégzéséhez az országnak gazdasági érdeke fűződik, de ha a törvény a végrehajtást elszenvedő gyermekek érdekeit teljesen figyelmen kívül hagyja, azzal sok esetben tönkre teszi a gyerek(ek) életét.     

Dudás Anna érdekvédő (Hiteles Mozgalom) helyzettanulmánya és a részleteiben is kidolgozott módosító indítványa zárószavazás előtt érkezett.

-        Az elfogadott módosítást egy magát kereszténynek valló képviselő önálló indítványaként jegyezték, a módosító indítvány átfogó vitára bocsátásáról az adósok érdekvédelmével foglalkozó civil szervezeteket nem értesítették A civilek egyénenként 3 percet kaptak a felszólalásukra - szégyen, nem szégyen -, könyörögtem azért, vegyék figyelembe, legyenek szívesek a gyermekek jogait is ebben az eljárásban, hiszen nem hagyhatók figyelmen kívül. Nem vették tudomásul, amit mondtam. A módosító indítványt kizárólag a zárószavazás előtt bocsájtották civil egyeztetésre, azt is csak azért, mert így írja elő a házszabály, tekintettel arra, hogy ezt követeli meg a demokrácia a jogalkotótól.. Nem fogom ennyiben hagyni, mert alkotmányjogi panaszt fogok benyújtani az Alkotmánybírósághoz.-tájékoztatta a Hírhatárt az elkeseredett Dudás Anna

Parlamenti beszédéből:

"A gyermek jóhiszemű birtokosnak minősül akkor is, amikor úgy gondolja, az ő számítógépe, kerti játékai, a ruhái, az esetleg antik könyvei az övé, ő kapta, ő használja, ő birtokolja. És egyszer csak jön a végrehajtó bácsi, és mindenét elveszi tőle. Megfosztja, kisemmizi őt úgy, hogy magyarázatot nem ad, a szülők pedig nem védik meg azt, ami az övé. Csalódik a szüleiben, csalódik a társadalomban. Csalódik a tanár néniben is, aki házi feladatként adott egy számítástechnikai megoldásra váró feladatot, de ő képtelen volt elkészíteni, mert a végrehajtó bácsi elvitte a számítógépét. Mivel megmondani ezt az iskolában nem meri, ennek okán a gyermek tanulmányi átlaga szépen lassan romlani kezd. Nem mindig tud tiszta, mosott ruhában iskolába menni, mert a végrehajtó bácsi elvitte anya mosógépét is. Főtt ételt sem eszik, sokszor egy pohár vízzel fekszik le vacsora helyett, mert a végrehajtó bácsi az otthon talált élelmiszereket is elvitte magával. És a szülei nem tettek semmit.  Osztálykirándulásra nem mehet, a többiek szánakozva nevetnek rajta, és ráfogják: „Csóró vagy!” – ennek okán a baráti köre szépen, lassan a nullára redukálódik, mert már a gyermekek között is égő az, ha valaki csóró, azzal ugyanis nem állnak szóba, kiközösítik maguk közül. A gyermek egyedül marad, szüleivel beszélgetni nem mer, otthon robbanásig feszült már a légkör. Kérni már semmit nem mer, inkább csak a sarokba húzódva tudomásul veszi azt, hogy a családja már nem az a család, aki régen volt.

Nem tudja hová fordulhat, hogy kibeszélje magából gondjait és problémáit, a szüleit nem ez érdekli, hanem a pénz. Folyamatosan mást sem hall, mint: kell a pénz; meg kell menteni a házat; nem adom a gyereket zaciba; inkább megölöm magam; stb. Jeges rémület fogja el, mert tudja azt: ha anya meghal, mi lesz velem? Mi az a zaci, ahová be akarnak engem vinni? Mi lesz ott velem? Anyáék jöhetnek velem? Mi lesz a tesómmal, őt is velem együtt viszik a zaciba? …

És akkor jön a végső döfés: az otthonából, a szülei mellől mennie kell.

Úgy kell az otthonából mennie, hogy droidokkal néz szembe, mintha egy sci-fi film jelenetébe cseppent volna. Csak azt látja, hogy a szüleit és a szüleit védelmező embereket bántják a felfegyverzett, fekete ruhás emberek, az ajtójukat, kapujukat betörik, őt két idegen a karjánál fogva megragadja, és elrángatják a szülei mellől, az embertumultusból, beerőszakolják egy rendőrautóba. Sír, zokog, vigasztaló szót, vagy magyarázatot nem kap. Elviszik egy idegen épületbe, idegen emberek közé, nem tudja, mi fog történni vele. Kétségbeesetten keresi szüleit, akik nincsenek sehol. Mikor jönnek? Miért hagyták itt? Mi történik?"

A családjához, az otthonához minden gyermeknek joga van. De mit érdekli ez a végrehajtót? Szüleivel együtt lakoltatja ki a gyermeket.

A teljes beszédet ITT olvashatják