Hat éve történt, egy átlagos napon, röviddel a déli harangszó után. Átszakadt az Ajka melletti vörösiszap tározó egyik kazettájának nyugati gátja. A kizúduló, egymillió köbméternyi lúgos iszap árhulláma néhol két méter magasra csapott, és elöntötte Kolontár, Devecser, Somlóvásárhely, Tüskevár, Apácatorna és Kisberzseny mélyebben lévő részeit.

A katasztrófa 10 ártatlan ember életébe került, több mint kétszázan megsérültek, házak százai lakhatatlanná, a környező 40 km2-es terület élhetetlenné vált. A Torna-patak és a Marcal jelentős szakaszán kipusztult az élővilág. A timföldgyártásban ilyen vagy ehhez hasonló méretű vörösiszap-katasztrófa korábban sehol a világon nem történt.

Mindez megelőzhető lett volna megfelelő tervezés, műszaki felügyelet és hatósági ellenőrzés esetén. Ezek hiányában következett be a katasztrófa, melynek áldozatait soha, senki nem kárpótolhatja igazán.

A károk technikai helyreállítására a magyar kormány 38 milliárdnyi közpénzt fordított, pedig a megelőzés ennek töredékébe kerülhetett volna. A tanulópénzt tehát megfizettük, az esetből az Orbán kormány azonban nem tanult semmit. A szakértelmet semmibe veszi, a felelős hatóságokat ahelyett, hogy megerősítette volna, szétverte, és még a környezetvédelmi törvény azon előírását sem teljesítette mindeddig, hogy a környezeti kárfelelősség és biztosítás rendszerét egy kormányhatározatban megalapozta volna.

Mindez évente további közpénz milliárdokba kerül most is évente, de persze csak amikor a lakosság tiltakozása átüti a kormány hatalommegtartási érzékenységi küszöbét.

Az ellenzéki pártok, köztük az LMP évek óta követelik a hasonló esetek bekövetkezésének megelőzését szolgáló intézkedéseket. Legalább a mai nap emlékeztethetné a kormányt saját felelősségére.

Sallai R. Benedek, a Fenntartható fejlődés bizottságának elnöke - OS

Fotó: 444.hu