A zömmel már nagykorú fiataloknak nemcsak az érettségi lesz próbatétel, de az is, hogy miképpen szervezik meg kilépésüket az iskolapadból: érettségi tablót, ballagási ruhát kell csináltatni, tanároktól elköszönni, emlékezetes bankettet összehozni – és ebből ma semmit sem adnak ingyen, sőt.

Ezen a héten a legtöbb érettségiző szülei befizetnek az államkasszába a felsőoktatásba való jelentkezésekre gyerekenként átlag 9 -25 ezer forintot.  A legtöbb helyen már túl vannak a szalagavatók tetemes költségén, ami az öltöny és kosztümvarratásoktól a keringő és egyéb báli ruhák kölcsönzéséig, nagyon sokba kerütek a szülőknek.

Legtöbb szülő mindent megtesz azért, hogy gyermekének emlékezetes legyen ez a nap, de meg kell jegyezni, sok esetben komoly anyagi terhet is jelent a család számára a ballagás. A szülőknek több százezer forintba is kerülhet a gyerek utolsó középiskolai éve.

Fellélegezni sem lehet, hisz a tovább tanulást is fizetni kell.  Kevés gyerek olyan szorgalmas, tehetséges, vagy épp szerencsés, hogy államilag támogatott képzés jusson neki.  Az egyedülálló szülő esélytelen, hogy gyereke költségtérítéses felsőoktatásban tanuljon tovább. Ha nem segít be az elvált szülő, akkor marad a diákhitel vagy a levelező szak, ami mellett dolgozni kell a fiataloknak. Kérdés, hogy a Családjogi Törvényt mikor alakítják a változásokhoz, és mikor ítélnek meg a bírók annyi gyerektartást, amennyi valóban szükséges a gyerektartáshoz, és kötelezik-e vajon a különélő szülőt arra, hogy a felsőoktatásban tanuló gyerekének évi több százerer forintos költségéből is vegye ki a részét.

A ballagási ruha iskolai hagyomány, az ünnepélyes öltözék a vizsga iránti tisztelet kifejezése, tehát fontos nevelési alapelv. Pár éve, az állampolgári jogok országgyűlési biztos közleménye tartalmazta, hogy sem osztálypénzt sem más nevelési, pedagógiai program megvalósítását szolgáló rendezvények költségeinek megtérítését nem kérhetik a szülőktől az oktatási intézmények. A szülők írásbeli nyilatkozata kell előbbiekhez és a nyilatkozatok meglétét a jelenléti ív és az osztályfőnök beszámolója sem helyettesítheti.

A gyakorlatban azonban mindenki tudja, hogy az ombudsmani állásfoglalás semmit nem ér, a kispénzű szülők nem mernek felállni és szólni, hogy nem tudják fedezni az extra költségeket, így aztán valahonnan előteremtik az érettségiző gyerekükre befizetendő  hatalmas összegeket. Kölcsönből, hitelből, bármiből, de kifizetik. Nagy úr a muszáj.