Egy társadalombiztosítási szakember - Demeter Éva – véleménye, az aktív életkorú rokkantak ügyének strasbourgi ítélkezéséről:

„Nagyon örülök annak, hogy végre akadt egy pernyertes rokkantügy Strasbourgban! Ugyanakkor elszomorít, hogy akik több százan próbálkoztak ugyanezt az utat végigjárni perközösségekben a jogos panaszaikkal, azoknak miért nem sikerült győzelemre vinni az ügyüket Strasbourgban, miközben az ő anyagi és erkölcsi helyzetük is súlyosan károsodott.

A sajtóhírekből tudhatjuk, hogy 2012-2013 években több száz rokkant fordult a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz azzal, hogy a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011. évi CXCI.(XII.29.) törvény és a 7/2012. II.14. NEFMI rendelet hatásai súlyosan sértik az emberi jogaikat. Az állam a volt rokkantsági nyugdíjak elvételével megsértette a tulajdonjogot, a szociális biztonsághoz való jogot, az esélyegyenlőségi jogot, betegjogokat és még számos alapvető emberi jogot.

A NRSZH „új komplex minősítés” szigorú szabályozásával - a rokkantak soros felülvizsgálata kapcsán történt visszaminősítésekkel – az érintettek pénzellátásait felezték, harmadolták, negyedelték, a Széll Kálmán tervben előirányzott 217 milliárd forintos költségvetési megtakarítási célzattal.

Tízezreket távolítottak el jogtalanul a felülvizsgálatok után az ellátórendszerből, vagy minősítettek vissza. Róluk a családjuk kötelessége gondoskodni. Akik pedig új igénylőként be sem jutottak az ellátórendszerbe, azokról is az alaptörvény és a szociális törvény szerint a családjuknak kell gondoskodni akkor is, ha az egészségkárosodásuk előtt évtizedekig dolgoztak.   

Továbbá sérelmes az is, hogy az új törvényi szabályozás megosztja a rokkantak társadalmi rétegét az életkor szerinti súlyos diszkriminációval. Ugyanis, más-más jogszabály vonatkozik az 57 év alattiakra és más az 57 év felettiekre, a 2011.12.31.-i állapot szerint. Az öregségi nyugdíjkorhatárt már betöltött rokkantak az ellátórendszer kiváltságos kedvezményezettjei, mert számukra elismerten, jogfenntartó szolgálati időnek minősült a rokkantságban eltöltött évek teljes időtartama, mely nyugdíj-jogfolytonosságot biztosított akkor is, ha csupán pár év munkaviszony után rokkant meg az érintett.  

Az aktív életkorú rokkantak közül akadtak, akik a Strasbourgi Emberjogi Bíróságon keresték az igazukat. Voltak, akik egyéni utat választva adtak be keresetet a Strasbourgi Emberjogi Bírósághoz. Közülük többeknél nem állapítottak meg jogsérelmet, vagy be sem fogadták a keresetüket, érdemi tárgyalás nélkül elutasították el azokat, ilyen esetekről is hallottunk.

Volt, aki hiába ment oda, mert a keresetét elutasították.

Annak idején, még 2012. évben, a Strasbourgi Emberjogi Bíróság javasolta, hogy ne egyenként, hanem perközösségekbe tömörülve indítsanak pereket azok a magyarok, akik a korhatár alatti nyugdíjak eltörlése miatt indítanának keresetet. Akkoriban arról írt a sajtó, hogy belefulladnak a magyarok pereibe Strasbourgban. Emiatt arra kérte a Strasbourgi Emberjogi Bíróság a magyar pereskedőket, hogy csoportosan, perközösségben indítsanak keresetet, mert úgy hamarabb születhetnek meg az ítéletek. Utóbb, erről is kiderült, hogy ez a gyakorlatban nem mindig így van.

A rokkantak első, csoportos próbálkozása 2012. évben indult útjára Strasbourgba a MEOSZ segítségével.

Ennek a pernek a hivatalos végeredményéről nem tudunk, csak a facebook betegcsoportokban keringtek róla kósza hírek, hogy gyorsan lezárták az ügyet és a csoportos pereskedők, mintha nem jártak volna sikerrel?

Egy másik, rokkantakból álló közösség is végigjárta a csoportos pereskedők útját. Erről is olvashattunk még 2013. évben egy másik hírportálon.

Utóbbi ügyön már tovább ült a Strasbourgi Emberjogi Bíróság, de mivel ebben a perközösségben is többségben voltak az anonimitást kérők, így hivatalosan a per kimeneteléről nem jelentek meg sajtóanyagok. Az interneten keringő szóbeszédből és írásokból az volt sejthető, hogy ebből a perből sem lett sikertörténet, csak kudarc, a rokkantak számára?

A perközösségi tagok számára – az interneten keringő szóbeszéd szerint – érthetetlen volt az ítélet, ugyanis egyértelműen károsultakká váltak anyagilag és erkölcsileg is a törvényi változásokkal az érintettek. Bizonyított, hogy súlyosan sérültek az alapvető emberi jogaik a 7/2012.II.14.-i NEFMI rendeletre épülő új komplex minősítő rendszer és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2011.évi CXCI.(XII.29.) törvény miatt.   

Volt azonban, aki egyedül is sikerre tudta vinni az ügyét, ügyvédi segédlettel. Megszületett egy strasbourgi győztes ítélet is, egy magyarországi rokkant asszony ügyében.

Ez a hír mindannyiunk számára nagy örömhír volt! Azért is, mert a gyengékkel és kiszolgáltatottakkal könnyű volt a hatalomnak elbánni. Nemcsak anyagilag, de erkölcsileg is nagyon sokat ártott az új rokkant-ellátórendszer a súlyos betegeknek.

A felemásra sikeredett strasbourgi ítélkezési gyakorlat ellentmondásai viszont felháborítóak soktízezer rokkant számára. Van ezeknek az ügyeknek egy nagyon fontos tanulsága és üzenete a Strasbourgi Emberjogi Bíróság felé is. Mégpedig az, hogy az ítélkezési gyakorlatukkal valami nagyon-nagyon nem stimmel. Miért nem? Hát, figyeljünk csak! Az enyém, csak egy vélemény a sok közül, de érdemes elgondolkodni rajta.

Elmondom, hogy mi sántít a magyar rokkantak ügyénél, mi a rendkívül ellentmondásos az ő strasbourgi ítéletüknél:

Kezdjük, a pernyertes rokkant asszony ítéletével, aminek előzményeiről éveken át sok sajtóanyag született, azokat mind elolvastam. Azokban leírták, hogy a baktalórándházi rokkant asszony régebben rokkantsági nyugdíjas volt, de 2010-ben visszaminősítették a NRSZH orvos-szakértői felülvizsgálaton és nem kapott pénzellátást éveken át. Mivel állapota később rosszabbodott, így újra próbálkozott a rokkantsági ellátás iránti igény érvényesítésével. Az orvos-szakértői bizottság összefoglaló szakvéleménye szerint az össz- szervezeti károsodásának mértéke alapján a rokkantsági feltételek újra fennálltak nála.

Viszont, a 2011. évi CXCI.(XII.29.) törvény alapján nem volt meg a jogosultság másik feltétele, a biztosítási idő (a tbj.5.§. (2.) bek. alapján), miszerint az igénylő az utolsó 5 évben nem rendelkezett 1095 nap biztosítási idővel. (Ahhoz még 18 nap hiányzott). A Mvmk. ellátásról szóló törvény pedig nem ismer méltányosságot. Emiatt, az egészségkárosodott személy ellátatlan maradt. Ez, a 2012. január 1.-től hatályos új rokkant-törvény kegyetlen hatása az érintettekre. Több mint 30 ezer olyan beteg van, aki egyetlen fillér pénzellátást sem kap, ha súlyos rokkant, akkor sem, ha nincs meg a biztosítási ideje. Akkor sem, ha régebben 35-39 évet dolgozott, akkor sem kaphat pénzt!

A pernyertes megélhetése - a Strasbourgi Emberjogi Bíróság II. fokú ítélete szerint - nem volt biztosítva, aki részben a 2010. évi orvos-szakéretői visszaminősítésének, részben a megváltozott munkaképességű személyek ellátásáról szóló 2012.01.01.-től hatályos jogszabályi változásoknak köszönhetően lett károsult. Viszont, a kieső évek után újra bekerülhetett volna az ellátórendszerbe, de rá, már az új rokkant-törvény (2011.évi CXCI. tv.) szabályai voltak irányadók, mely alapján – a biztosítási idő hiánya miatt – számára a törvény szerint nem járt pénzellátás. Ennek ellenére a Strasbourgi bíróság első és másodfokon is a rokkant asszony javára döntött.

Ennek a pernyertes ítéletnek nagyon örülök! Örülhetnek azok is, akiknek reményt adhat ez a győzelem! Miért mondom ezt? Azért, mert azok a rokkantak, akik elmentek a Strasbourgi Emberjogi Bíróságra hasonló panasszal, mert ők is jelentős anyagi kárt szenvedtek el a megélhetésük szempontjából a drasztikus visszaminősítésükkel - a NRSZH orvos-szakértői felülvizsgálatokon - azoknak is ugyanúgy fennállnak a megélhetési gondjai. Sokaknak a régebbi pénzellátását felezték, harmadolták, vagy negyedelték. Sőt, az özvegy rokkantaknál például a visszaminősítésükkel, a hozzátartozói nyugellátásukat is elvonták, ami tulajdon jogfosztást jelent, miközben az állapotuk nem javult, sőt, az sokuknál romlott. A szociális biztonságuknak vége lett.  

A fentiek alapján, nem lehet érteni a Strasbourgi Emberjogi Bíróság ítélkezési gyakorlatát, mert az, a megváltozott munkaképességű személyek ítélete kapcsán tele van ellentmondásokkal. Ugyanis, a több száz pervesztes rokkant is teljes anyagi kiszolgáltatottságban él, az emberi jogaik ugyanúgy sérülnek, mint a pernyertes rokkant asszonyé. Az aktív életkorú rokkantak tízezrei járnak hasonló cipőben. Így, csak arra gondolhatunk, hogy valami nagyon elhibázott a Strasbourgi Emberjogi Bíróságnál, a magyar rokkantak ítélkezési ügyénél.

A pernyertes rokkant asszony győzelme és a több mint száz hasonló pervesztes rokkant ügye rávilágított arra, hogy nagy a zűrzavar és fejetlenség lehet Strasbourgban. Az ellentétes ítélkezésekről feltételezhető, hogy még Strasbourgban is teljes a káosz az emberi jogok megítélésének tekintetében? Akik még nem szánták rá magukat eddig a magyar állam elleni pereskedésre rokkantügyben, vagy pervesztesként távoztak Strasbourgból, azok keressék az iránytűt, mely Strasbourg felé mutat!

Ha még Strasbourgban sem tudják egyértelműen, hogyan ítélkezzenek a magyar aktív életkorú rokkantak ügyéről, akkor ne csodálkozzunk azon, hogy a magyar kormány bármit megtehet büntetlenül ezekkel a szerencsétlen betegekkel. A betegek érdekeit védő civileket pedig sorra elnémítják, ettől hangos a magyar sajtó, de az érintett érdekvédők a saját bőrükön is ezt tapasztalják. Ebben az országban bárkivel, bármi megtehető?     

Hová tűntek a magyar rokkantak alapvető emberi jogai? Az ilyen ellentmondásos strasbourgi ítéletek hallatán ezen is gondolkozzunk el, mi magyarok!” – hangzott el egy őszinte vélemény Demeter Évától.