Ha a gyermek drogozni kezd, vagy függővé válik, a szülő a törvények harapófogójába kerül, és talán végleg elveszíti gyermekét, a segítségnyújtás lehetősége nélkül, a vonatkozó törvények értelmében.

Mit mond a törvény? Nézzük a leggyakoribb esetet, a füves cigit, a legenyhébb büntetési tétellel. Ha „csak” szívja/használja, de vállalja a rehabilitációt, orvosi igazolással történő, hat hónapnyi kezelést követően mentesül a büntetés alól. Viszont, ha beleszív, és egy slukkra odaadja a másik gyermeknek, akkor már terjeszti, és 2-8 év, letöltendő börtönnel sújtja őt a törvény, az Új Btk. szerint már 12 éves kortól, főleg a most „divatos” herbál esetében. Szinte minden középiskola teli van füves cigivel, még azok az iskolák is, ahol bevezették az iskolarendőrséget. Hiába tiltja tábla a dohányzást, a füves cigit sehol nem tiltják. A törvényeink is kifejezetten a nem dohányzók védelméről szólnak, a nem füvező, illetve elvonás, vagy rehabilitáció alatt álló gyermekek védelméről senki nem gondoskodik.

Mit tehet a szülő, ha rájön, gyermeke füvezik?

Először is kétségbe esik, már a felismerés előtt, hiszen a gyermek viselkedése, személyi higiéniája, figyelem- és koncentrációs képessége nagymértékű változáson megy át, rövid időn belül. Első gondolatként betudja a kamaszkor tipikus problémáinak, majd azzal szembesül: a gyermek nem eszik, nem alszik úgy, ahogyan szokott. Azután felfedezi, hogy erős ütemben fogy a pénze, vagy az értéktárgyai tűnnek el a lakásból. Minden szülő először a másik szülő ellen fordul ebben az esetben, a gyermek természetesen hallgat, nem vállalja fel tettét. Később a gyermek „elfelejt” hazaérni, vagy „elfelejt” bemenni az iskolába. Ekkor kezdi azt érezni a szülő, hogy baj van, mert ezzel együtt automatikusan romlik a gyermek tanulmányi átlaga, a mélyzuhanásból a gyermek kijönni még segítséggel sem tud. Otthon nem képes már tanulni, a lakásban egyre több kárt tesz, pl. felgyújtja, szétveri, a családtagoknak támad, stb. Először verbálisan, majd tettleg is. A szülő ekkor szembesül azzal: segítség kell. Segítségre van szükség, mert a gyermekén több személyiség jelenlétét tapasztalja, minden fázisban mást. Más a gyermek, mielőtt szív, más akkor, ha pörög, és más akkor, ha múlik a hatás. A legrosszabb személyiség viszont akkor tör elő, ha napokig nem jut hozzá a megszokott adagjához.

„Szerencsés” esetben a szülő elkezd viselkedés naplót vezetni, mérve a gyermek viselkedési zavarainak fokát. A hazugságok, a tagadás, a „semmi sem érdekel” hozzáállás akkorra már mindennapossá válnak. A viselkedés napló akár az orvosi kezelés esetén, akár a rehabilitáció ideje alatt hasznos segítség lehet a gyermeket kezelő szakember számára. A szülő hiába érzi, hogy baj van, nem is feltételezi, hogy a baj esetleg drogos eredetű lehet, először még pszichológiai problémán gondolkodik. … Mert nem néz bele a gyermeke telefonjába.

Pedig a gyermek telefonját néha-néha átellenőrizni igen hasznos dolog volna minden szülő számára, hiszen a mai gyermekek már a közösségi oldal virtuális valóságában léteznek, a reális valóságot maguk mögött hagyják. Ha drog hatása alá kerülnek, akkor még inkább. A közösségi oldalon beszélik le azt is: mikor, kivel, milyen ütemben szívnak (egyedül ezt sosem teszik, és szinte minden esetben a tanórák közötti szünetekben teszik ezt), mikor, kitől, milyen mennyiséget, mennyi értékben vásárolnak meg. A mobilból tudhatja meg a szülő azt is, ki látja el gyermekét anyaggal, és ki az, akit a gyermeke lát el anyaggal. A függő gyermekek odáig is elmerészkednek, hogy a spangli fotóját, tekerés után feltöltik, és elküldik, szintén függő társuk számára, hiszen ez, főleg, ha otthon teker, nagyon menő a mai 15-17 éves fiatalok között. Mert menő átvágni a szülőt, és menő a szülő háta mögött, egy spangli miatt felgyújtani a lakást. A következményeket nemcsak, hogy nem érzik, de fel sem tudják fogni, hiszen az agyuk akkorra már romokban hever, mert morzsákra esik szét. …

A szülő nem is gondol arra, hogy ha ő el is vonja a gyermek internet használathoz való jogát, attól függetlenül, az iskola megengedi ezt neki, az informatika órán. A Nemzeti Alaptanterv szerint oktatniuk kell a pedagógusoknak a tanulók számára az internet használatot, az viszont kimaradt a NAT-ból, hogy az internet használat veszélyeiről tájékoztassák a gyermekeket. Informatika órán soha nem vendég ennek okán sem rendőr, sem olyan szociális munkatárs, aki a drogos gyermekekkel foglalkozik. Ezt még osztályfőnöki óra keretében sem biztosítja az iskola, a legtöbb helyen. Gyakori jelenség, hogy az osztályfőnöki óra lukas óra, azt csinál a gyermek eközben, amit akar, tanári felügyelet nélkül – míg a szülő úgy gondolja, a gyermeke biztonságban van az iskolában, pedig a gyermek akár el is szállhat a lukas osztályfőnöki óra keretein belül. …

A szülő kizárólag akkor hiszi el, hogy gyermeke drogozik, ha erre cáfolhatatlan bizonyítékot talál. Azonnali reakcióként megvonja a gyermektől az internet, és a telefon használatának jogát, ezzel egyidőben átkutatja a gyermek szobáját, ruházatát, iskolatáskáját. Akkor még nem tudja, hogy fölöslegesen teszi, mert nem fog találni semmit. A gyermek otthoni „szívásainak” nyomaival minden reggel szembesül, ettől szinte tudathasadást kap. Hová teszi? Hol tárolja? Ki fogja neki elhinni, ha hatósági vizsgálat indul, hogy ő nem tudott arról, mit tart a gyermeke otthon? Akkorra a szülő már űzött vaddá válik, hiszen minden telefont, minden pénztárcát, és minden gyógyszert a hálószobájába gyűjtve alszik, nyitott ajtónál, hogy hallja, ha a gyermeke mozgolódni kezd éjszaka. Igen ám, csakhogy a drogfüggő gyermekek nagyon találékonyak, és úgy mozognak éjjel a lakásban, mint a pumák – nesz és hang nélkül.

A szülőt eltölti a szégyenérzet, bár tudja, hogy segítséget kell kérnie, mert rádöbben arra: ez egyedül nem fog menni. Bevonja hát a nagyszülőket, akik ugyanolyan tehetetlenek, mint maguk a szülők. A szülő tudja, ide orvosi segítség kell, mégpedig azonnal, főként, miután már a gyermeken az agresszív és felelőtlen viselkedés jegyei egyre inkább, és egyre markánsabban megmutatkoznak. Felhívja a kórház addiktológiai osztályát, ahol közlik vele: beutaló nélkül nem fogadják a gyermeket, mert nem lehet ám csak úgy bevinni őt, még akkor sem, ha a gyermek az anyagtól már az öncsonkításnál tart. … Ha meg is van a beutaló, akkor is első körben a szakrendelésre kell bevinni a gyermeket, ahol majd az orvos eldönti, szükséges-e a kórházi kezelés, vagy nem – mert ezt mondja a törvény. Ha ez a beszélgetés hétvégén zajlik, a szülő megvárja a hét első napját, felhívja a szakrendelőt, akkor már háziorvosi beutalóval, azt ugyanis előtte megszerzi. A szakrendelőben azzal szembesül: várnia kell a gyermeknek az orvosi segítségre átlagosan egy hónapot, mert olyan hosszú a várólista, és csak egyetlen egy addiktológus dolgozik a kórházban, aki, egyébként is szabadságon van. … Szóval a kórházakra vonatkozó törvényi előírások, és a központi költségvetés egészségügyre vonatkozó, törvényekben szabályozott anyagi szigorításainak okán a drogos gyermek nem kaphat azonnali orvosi segítséget.

A szülő pedig minden áron segíteni akar, így elkezdi felhívogatni a drogos gyermekek és szülei számára fenntartott kék számokat, kezdi a BRFK vonalával. Ez viszont nem létezik, legalábbis nem minden telefonszolgáltató hálózatából hívható. …  A szülő nem adja fel, az interneten felkutatja a rehabilitációt biztosító alapítványokat, ahol azonnal fogadják a gyermeket, és megkezdődik a rehabilitációs terápia, külön foglalkoznak a gyermekkel, és külön a szülőkkel, hiszen a szülőknek is meg kell tanulniuk a drogos, illetve az elvonás, később rehabilitáció alatt álló gyermek nevelésének technikai és pszichológiai lényegét, ha valóban segíteni akar gyermekének. Igen ám, csakhogy ez akkor volna igazán hatásos, ha a rehabilitáció és az orvosi segítségnyújtás egyidőben zajlana. …

Miután a gyermeknek tudott szakmai segítséget biztosítani, a szülő felveszi a kapcsolatot a rendőrséggel, kérdéseket tesz föl, információt gyűjt, annak érdekében, hogy legalább a dealereket kivonassa az iskola környékéről. A rendőrségtől azonban meglepő választ hall: nincs a felderítésre megfelelő számú emberük, és nincs rá anyagi keretük sem. Viszont elmondják a szülőnek, hogy milyen mennyiségű börtönre számíthat a gyermeke, ha a szülő ennek ellenére mégis segítséget kér tőlük. A vonatkozó törvény tehát azt mondja, lefordítva: kérj segítséget a rendőrségtől, és bebörtönzik a gyermekedet.

Következő állomás a segítségnyújtó hatóságok közül a gyámhivatal. A szülő ekkor azzal szembesül: ha a gyámhivatal hivatalosan tudomást szerez arról, hogy a gyermek drogozik, „jó” esetben védelembe veszik a gyermeket, rosszabb esetben azonnal ki is emelik a családból, megállapítva a szülő kizárólagos felelősségét a történtekért. A törvény ugyanis ezt mondja: nem az iskola felelős azért, mert engedélyezi, a szemet hunyásával a falai közötti droghasználatot- és terjesztést, hanem a szülő, hogy mindezt nem akadályozza meg. Nem a rendőrség a hibás azért, hogy nem szedi össze a dealereket az utcáról, hanem a szülő, amiért ezt nem teszi meg. Ha viszont a drogos gyermek apja a sarkára áll, és kicsit megrángatja a dealereket, ott, az utcán, akkor azonnal eljárást indítanak vele szemben, önbíráskodásért, és kiskorú veszélyeztetéséért, mert ne felejtsük el, a dealerek ezekben az esetekben 15-17 évesek. Ha ez a büntető eljárás megindul a gyermeke érdekében – a rendőrség helyett - eljáró apával szemben, a gyámhivatal erre hivatkozva emeli ki a gyermeket a családból, mondván: agresszív apa veszélyezteti, családon belül a kiskorú fejlődését. Így szól a törvény. …

A szülő tehát segítséget nem kap a kórháztól, nem kap az ambuláns orvosi rendelőtől, nem kap a rendőrségtől, és nem kap a gyámügytől sem. Mi marad? Az iskola tanügyi igazgatója. Kéri a szülő, engedjék magántanulónak a gyermeket, mindaddig, míg az elvonás és a rehabilitáció tart – azaz: közölni kell, hogy a gyermek drogozik. Indokolni is kell, hogy mivel az iskola falai között jut hozzá az anyaghoz, így nem akarja, hogy nappali tagozaton bejárjon a gyermek, naponta újabb és újabb kísértésnek kitéve. A törvények szerint ekkor a tanügyi igazgató bevonja a gyámhivatalt, aki bevonja a rendőrséget, és a gyermek vagy kiemelésre, vagy börtönbe kerül. A másik lehetőség: az iskola igyekszik tussolni a történteket, egyetlen hatóságot sem von be, és valamilyen mondvacsinált indokkal elutasítja a gyermeket, az első adandó alkalommal az iskolából, miközben a droghasználat ugyanúgy folyik tovább a képző intézményben, ez pedig már a törvények értelmében bűnpártolásnak minősül.

A gyámhivatal mégsem léphet föl az iskolával szemben, mert ez egyedül a KLIK Intézményfenntartó hatásköre, a törvények szerint, ha az iskola önkormányzati fenntartásban van. Ha az iskola alapítványi fenntartású, akkor nincs hová fordulni, a civil szervezeteknek ugyanis nem létezik központi felügyelő szerve, az ügyészségen kívül. Ha viszont az ügyészséghez fordul a szülő, úgy a gyermekét, mint őt, elviszik a börtönbe. Amennyiben az iskola egyházi fenntartásos – ugye, nem kell mondani? Az egyház még a pedofilokat is befogadja és védi, el lehet képzelni, mekkora sebességgel tussolnának el, és tagadnák le az iskolán belüli droghasználatot. … Mindez azt jelenti: a szülő, az iskolával szembeni panaszával az iskola igazgatóságán túlmenően nem igazán fordulhat sehová sem, segítségért gyermeke számára.

Igen ám, csakhogy a törvények szerint, ekkor, amíg tanköteles a gyermek, új iskolába kell íratni, ahol különbözeti-, vagy osztályozó vizsgát kell tennie. Csakhogy ezt, morzsákra széthullott aggyal meglépni a gyermek számára lehetetlen. Ugyanis az elvonás, illetve rehabilitáció alatt álló gyermekek számára nem létezik Magyarországon speciális iskolai képzés, ahol az ő speciális igényeire felkészülve oktatnák őt, mert erre vonatkozóan még nem alkottak törvényt Magyarországon. Annak ellenére sem, hogy egyre kiugróbb számban regisztrálnak ilyen eseteket az ambulanciákon, hiszen a hosszú várólista nem lehet véletlen. Ezek a gyermekek mégsem részesülhetnek speciális, bentlakásos képzésben, hogy az iskolába menet és jövet, vagy a tanórák közötti szünetekben ne találkozhassanak az elvonás és rehabilitáció időszakában a droggal, és a droghasználat utáni agyi kapacitásaiknak megfelelő oktatásban részesülhessenek.

Ha viszont a szülő nem engedi az iskola, így a drog közelébe a gyermekét, a törvény értelmében szintén ő lesz a felelős azért, mert akadályozza gyermeke tankötelezettségének teljesítését, ezért ő, a vonatkozó törvények értelmében szabálysértési bírsággal sújtandó, a gyermek védelembe veendő, a családi pótlék pedig megvonandó tőle. ….

Mit tehet a szülő annak érdekében, hogy sikeressé tegye gyermeke életét azzal, hogy segít lejönni a szerekről?

A magyar törvények szerint, ha nem akar büntetőeljárást maga, vagy gyermeke ellen, akkor semmit. Ha nem akarja, hogy kiemeljék tőle a gyermekét, akkor semmit. Ha nem akarja, hogy az iskola kiutasítsa a gyermekét, akkor semmit. Ha nem akarja, hogy gyermeke kerüljön börtönbe, akkor semmit. Ha orvosi segítséget akar a gyermeke számára, akkor is tehetetlen a várólistával szemben. …

Ki segít korunk Magyarországán a drogos gyermekek élethelyzetén, ha a vonatkozó törvények az azonnali és hatékony segítségnyújtást, a törvények erejével, minden oldalról megakadályozzák?

Doody

Fotó: Index.hu

Kapcsolódó írásaink:

Gondolatok a kötelező drogteszt körül

Eufória a laborból - videóval

Designer drogokról a Facebookon